Adományok rögös útja a rászorulókig
Szombat este szürke személykocsi fékezett az Arany János utca elején, egy férfi és egy nő szállt ki a kocsiból, Erzsi nénit keresték. „Prágából jöttünk”, mondták, amikor a nyolcvannégy éves asszony előjött, „egy kis pénzt hoztunk azoknak, akik megérdemlik a segítséget”. Erzsi néni harmincezer forintot kapott az ismeretlenektől, akik útbaigazítást kértek a következő címhez és továbbindultak.
Az árvíz a házak nyolcvan százalékát borította el, a hivatalos felmérés szerint 1855 lakás szenvedett károkat. Az önkormányzat szociális osztályától 941 helyi lakos kért átmeneti segélyt. Akinek összedőlt a háza, húszezer forintot kapott, akinek állva maradt, tízet. Ehhez képest a harmincezer nem kevés. (Más kérdés, hogy a tíz- és húszezer forintos kifizetések a polgármesteri hivatal számláját tizenegymillióval terhelték.
Az árvíz levonulása utáni hatodik héten még napi gyakorisággal érkeznek segélyszállítmányok Felsőzsolcára. A kisvárosban napok alatt megteltek a raktárként használható helyiségek, adományokkal, elsősorban összeöntött ruhaneművel lett tele az iskolai tornaterem, a használaton kívüli Tüzép, a sportmérkőzésekre és koncertek lebonyolítására is alkalmas rendezvények háza, legutóbb már Arnót határában, az ipari park egyik üresen álló csarnokát is be kellett fogni. Jellemző, hogy múlt szombaton, amikor a negyven önkéntes állt neki átválogatni a kiosztásra váró ruhákat, a tornateremből előbb ki kellett hozni két teherautóra való mennyiséget, hogy az emberek egyáltalán be tudjanak menni.
De még így is az a jobbik eset, ha a ruhaadomány a Felsőzsolcán kialakult központi adományosztó rendszerbe kerül. A másik lehetőség, hogy az adományozók közvetlenül osztani kezdik a lakosságnak, ahogy a múlt héten tette valaki, aki a teherautó platójáról mindenkinek adott egy-egy zsák ruhát. A szállítmány két utcára volt elég, ezt onnan lehetett tudni, hogy miután a zsákokat kibontották, a fölöslegesnek bizonyult ruhák két utcában borították el az árokpartot. Segélyezést régóta folytató szervezetek persze tudják, hogy ruhát osztani csak akkor érdemes, ha mindenki maga válogatja ki, mire van szüksége. De hol van Felsőzsolcán akkora turkáló, ahová ezernyolcszáz embert be lehet engedni válogatni?
Ezen a héten hat napon át osztják a ruhákat. Orosz Csaba, az önkormányzat adományügyi megbízottja azt mondja: három helyszínre és hat napra osztották be az árvízkárosult utcák lakóit, így elkerülhető a sorban állás, a tolakodás. Az iskolai termekben és a volt Tüzép-telepen kijelölt alkalmi turkálók árukészletét mindennap frissítik, így a később sorra kerülőknek sem kell attól tartani, hogy ők már csak a maradékból válogathatnak. A szemetelés elkerülésére úgy határoztak: egy személy legfeljebb öt kilogramm ruhát vihet. Ha mindenki öszszeválogatja a maga ötkilós csomagját, az harmincegy tonna ruhanemű kiosztását jelenti. Ami még mindig csak egy része a Felsőzsolcára érkezett ruhaneműnek.
Az adományok között akadt rengeteg új holmi is, és a használtak között is volt mosott, vasalt holmi, a textíliák nagyobb része azonban koszos, ragadós ruha volt. A rendezvények házában dolgozó háziorvos az adományok láttán arra figyelmeztette az önkénteseket, hogy ehhez a munkához húzzanak gumikesztyűt. Estére beigazolódott, hogy a figyelmeztetés jogos volt: a pakoláshoz beosztott emberek öltözéke olyan koszos lett, mintha legalábbis a bányában dolgoztak volna. (Az olajos overall, a szakadt ing és fél pár cipő a mosatlanul érkezett fehérneművel együtt ment a selejtbe. Talán valami ipari üzem elviszi majd géprongynak, ha nem veszélyes hulladékként az önkormányzat nyakán marad.
A raktárakban az önkéntesek korábban azt mondták: az adományozók egy része összetéveszti a segélyezést a lomtalanítással. Ma azt, hogy Felsőzsolca lett az ország szemétlerakója.
De miért van szükség vonalkodós segélykártyákra és napi nyolc órában a támogatások fogadásával és kiosztásával foglalkozó adományügyi biztosra? A válasz a rászorulók magas száma adja meg: az összeírások szerint több mint ezernyolcszáz család háza károsodott, a víz hatezer-kétszáz ember otthonát öntötte el. Az adományosztás elő hetének végére már kiderült, hogy vannak családok, amelynek tagjai jóval több élelmiszercsomagot és ajándékot visznek el, mint mások. A településen a segítségnyújtás folyamatosságáért önálló képviseletet nyitó Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei ekkor tettek javaslatot a vonalkódos adománykártya bevezetésére, amellyel pontosan nyilvántartható, ki mikor, miből, mennyit kapott. A kártyás rendszer bevezetése óta két teljes körű adományosztást sikerült lebonyolítani, amikor is 6224 embernek adtak csomagot.
Johannita önkéntesekkel közösen végzett felmérés alapján a máltai irodában adatbázist állítottak össze a rászorultakról, amelyből az is kiderül, melyik család milyen segítségre tart igényt. Tudni kell, ki milyen körülmények közé került az árvíz után, mire volna szüksége, és mire számíthat. Van, akinél csak festeni kell, van, akinél minden bútort cserélni kell, és van, ahol mindent a nulláról kell újrakezdeni. Ehhez persze több mint ezerötszáz családot kellett meglátogatni. Lajkó Zsuzsa máltai irodavezető tájékoztatása szerint a nyilvántartás ezekben a napokban éri el a teljes körű feldolgozottságot.
A rendezvények házának központi csarnokában élelmiszercsomagok vannak. Orosz Csaba végignéz a hosszú sorokon, majd azt mondja: bár soknak tűnik, a felsőzsolcai igényekhez képest ez semmi. – Edelénybe ha érkezik három teherautó adomány, gyorsan kioszthatják a károsultak között – mondja. – Ha nekünk van ötszáz csomagunk valamiből, nem kezdhetjük osztani, mert ott van még ezer másik károsult család, és azoknak nem jut.
Egy áruházlánc felajánlott az önkormányzatnak nyolcvan hűtőt. Ki fogjuk osztani, ha megjön, de kérdés, mit adunk azoknak, akiknek nem jut hűtő? Kompenzáljuk egy mikrohullámúval, egy kopott szekrénysorral, vagy néhány karton ásványvízzel? Valószínű az adományok értéke alapján próbálunk majd valamiféle egyenlőségre törekedni, de nincsenek illúzióink. A szúnyoginvázió idején az élelmiszercsomagokba szúnyogirtót is tettünk, nem sokkal később azt hallottuk vissza, meg akartuk mérgezni az embereket. Mindig lesznek, akik szerint az adományosztás igazságtalan.
A ruhaosztással párhuzamosan megkezdődött a bútorok elosztása is, ezeket az előre bejelentett igények alapján kisteherautóval szállítják házhoz. Hétfőn mindjárt baj is történt: egy idős házaspárnak jobban megtetszett a központi raktárból kivitt két ágy, mint amit közvetlen az előtt kaptak egy arra járó magánadományozótól, ezért kicseréltették. A teherautóra felpakolt ágyban viszont benne maradt az oda rejtett pénzük: a biztosítótól kapott több mint kétmillió forint és valamennyi értékpapír. Mire a nyugdíjas aszszony észbekapott, a tőlük elvitt ágyat már le is szállították egy másik címre, ott viszont már hiá ba keresték a sárga pongyolát a bele rejtett milliókkal.
Elégedetlen emberekből nincs hiány. Vannak, akik az új bútorokat, műszaki cikkeket hiányolják. „Saját szememmel láttam, hogy egy kamionról hatkilós mosóporokat pakoltak le, nekem meg egy kis üveg súrolót adtak a csomagban, hát hová lett az a sok mosópor?” Mások a biztosítók által fizetett kártérítésekről suttognak, majd minden érintettnek van egy név nélküli története, arról, hogy valaki más jóval kisebb kárra mennyivel többet kapott. Az árvíz után az irigység és a bizalmatlanság hullámai öntötték el Felsőzsolca utcáit.
