Taktikai alkotmánymódosítások Fidesz-módra
A miniszterelnök legkésőbb 2012-re új alkotmányt ígért, de –úgy tűnik – a Fidesz és a KDNP a kétharmados többség birtokában nem akar addig várni. Türelmetlenségüket mutatja, hogy az alaptörvény módosítására pár hét alatt hat javaslatot nyújtottak be, és ezek közül csak egyet jegyez a kormány. Az összehasonlítás kedvéért: az ugyancsak kétharmados többséggel rendelkező Horn-kormány idején – 1994 és 1998 között – nyolc alkotmánymódosítást fogadott el az Országgyűlés, míg a következő ciklusban, tehát az első Orbán-kabinet regnálásakor csupán két alkalommal nyúltak az alaptörvényhez. A szocialista–szabad demokrata koalíció csaknem nyolc éve alatt sem sokat piszkáltak bele az alkotmányba; bár szándék lett volna rá, a megfelelő parlamenti támogatottság hiányában öszszesen csak tíz körüli előterjesztés ment át a parlamenten.
Az első alkotmánymódosítás már májusban megszületett: az alaptörvénybe foglalták a miniszterelnök-helyettesi posztot, amire az új kormányzati struktúra kialakításához kétségtelenül szükség volt. Ugyanazzal a lendülettel döntött a parlament arról is, hogy „az országgyűlési képviselők száma legfeljebb kettőszáz”. Ez utóbbi kapcsán viszont a sietségre csak egyetlen magyarázat adódik: az új hatalom azonnal deklarálni akarta, hogy beváltja a képviselők számának csökkentésére tett korábbi ígéretét.
Újít a Fidesz az önkormányzatoknál is, és az alaptörvény újabb korrekciójával tette lehetővé, hogy alpolgármestert ne csak a helyi képviselők közül válasszanak, hanem „kívülről” is hozhassanak. A következő előterjesztéssel pedig az alkotmánybírák jelölésének korábbi rendjét alakította át a kormányoldal. Míg húsz esztendőn át a frakciók konszenzussal nevezték meg a jelölteket, mostantól a többség dönthet.
Egy hónapot sem kellett várni arra, hogy átszabják az alkotmánynak a sajtóra vonatkozó rendelkezéseit. Átalakul a közmédiumok felügyeletének rendje, s alkotmányos kötelezettséggé válik, hogy a közrádió, a köztévé és az MTV működjék közre „a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a magyar, valamint a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti összetartozás megerősítésében, illetőleg a nemzeti, etnikai, családi, vallási közösségek igényeinek kielégítésében”.
Egyértelműen az elszámoltatást szolgálja az az alkotmánymódosítás, amely lehetővé teszi, hogy a „jó erkölcsbe ütköző” végkielégítéseket – azokat is, amelyeket az idén már kifizettek – visszamenőleg külön adóval sújtsák. Egy füst alatt módosítják a bíróságokra vonatkozó szabályozást is, alaposan – és szakmailag vitatható módon – kiterjesztve a bírósági titkárok hatáskörét, akik szabálysértési ügyekben elzárást is kiszabhatnak majd.
A legutóbbi előterjesztés pedig a katonákat, a rendőröket és a titkosszolgálat tagjait érinti: az alkotmány mondaná ki, hogy a hivatásosok szolgálati jogviszonyuk fennállása, de három – az első ötlet szerint öt – évig még a leszerelés után sem vehetnének részt jelöltként a parlamenti, a helyhatósági és az EP-választásokon. Igazából eddig nem derült ki, hogy mi a cél, de a Fidesznél valamiért úgy gondolják, érdemes megfosztani az egyenruhásokat az indulás jogától.
Az alkotmánymódosítások egy része kifejezetten aktuálpolitikai célokat szolgál. Ilyen a miniszterelnök-helyettesi tisztség létrehozása is, ám aligha kifogásolható, hogy a mindenkori kormány a saját képére formálja a struktúrát. Az viszont már aggályos lehet, hogy a büntetőadó bevezetése, illetve a hivatásosok passzív választójogának korlátozása érdekében az alaptörvényhez nyúlnak. A közmédiumok felügyeleti rendjének módosítása pedig sokak szerint a kormányzati túlsúly megteremtését készíti elő, de az ellenzék a „külsős” alpolgármesteri tisztség bevezetését is hatalomtechnikai trükknek tartja.
A rapid alkotmányozás ráadásul számos hibával jár. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az alkotmánybírák választásával kapcsolatos szabályozást, amit utóbb korrigáltak, bár az elnök legfontosabb észrevételeit figyelmen kívül hagyták. Az eredetihez képest szintén átdolgozták a médiáról szóló rendelkezéseket, de a bírósági titkárok hatáskörének bővítéséhez is szükség van némi pontosításra. A fegyveresek választhatóságának korlátozása körül pedig kisebb botrány bontakozott ki, mert kiderült, hogy a javaslat egy fideszes polgármestert is megfosztana a helyhatósági választáson való indulás lehetőségétől, ezért gyorsan hozzá igazították a szabályokat.
A Horn-kormány idején elfogadott alkotmánymódosítások egy része ugyancsak politikai megfontolások alapján született, de akkoriban az egy-két mondatos, szinte kizárólag a végrehajtó hatalom terjeszkedését vagy a leszámolást célzó javaslat benyújtása még nem volt divatban. Az egyetlen igazán vitatott lépés az önkormányzati választási rendszer átalakítása volt, ám azt mára a Fidesz is elfogadta, és az alapokhoz nem nyúlt. A többi előterjesztés egyébként akkoriban főként a jogállami intézményrendszer kiteljesítését szolgálta; ilyen volt többek között az összeférhetetlenség szabályozása, az adatvédelmi biztosi poszt létrehozása vagy a népszavazásról szóló rendelkezések pontosítása.
A következő ciklusban a Fidesz mindössze két alkotmánymódosítást tudott elfogadtatni, azok is leginkább a NATO-csatlakozással összefüggésben szükséges változások voltak. De később, már a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány idején is többnyire hasonló okból nyúltak az alaptörvényhez. Szinte kivételes volt a 2006-os alkotmánymódosítás, amelyet a kormányzati struktúra részleges átalakításával indokoltak, s amelyet az ellenzék is tudomásul vett.
Később azonban csaknem az összes próbálkozás kudarcba fulladt. A rendőrség és a határőrség összevonására az ellenzék még rábólintott, de nem lehetett az alkotmányba foglalni a regionális közigazgatási rendszerre történő átállást, a gyűlöletbeszéd tilalmát, sőt a kisebb parlamentről szóló előterjesztések is rendre elbuktak. Az akkori viszonyokat jellemzi, hogy az előző ciklusban a pártoknak utoljára a képviselői költségtérítésekről sikerült egyetértésre jutniuk.