– Elődje, Lendvai Ildikó azzal a „fenyegetéssel” búcsúzott, hogy a szeme elé ne kerüljenek, ha nem lesznek tehetségesebbek náluk. A tisztújítás után úgy érzi, tehetségesebb ez a társaság?

– Meg fogunk felelni a kérésnek.

– Az Újrakezdés volt a kongresszusukon az új szlogen. A vezetőségbe bekerült jó néhány új arc, de sokan fogadták kritikával, hogy a megújulást Kovács Lászlóval, Puch Lászlóval képzelik el...

– Érdekes, hogy senki nem a többi 12 emberről beszél a 14 fős vezetőségből. Pedig magamat is beleértve csak négy olyan politikus tagja az új vezetőségnek, aki eddig is ott volt. Említhetném Kunhalmi Ágnest, Harangozó Tamást vagy Szabadkai Tamást. Az biztos, hogy nálunk nagyobb az innováció, mint mondjuk a Fidesznél. A tisztújítás demokratikus jelölési folyamat mentén zajlott, és a kongresszus döntött úgy, hogy mind Kovács Lászlót, mind Puch Lászlót beszavazza az elnökségbe. Ráadásul Kovács László EU-biztosként az elmúlt 5-6 évben nem vett részt a belpolitikában. Egyszóval, megújult az MSZP elnöksége.

– Harci retorika áradt kongresszusi beszédéből. Sokat foglalkozott Orbán Viktorral. Azt mondta róla, „csak az erőből ért”. Mostantól ez a konfrontatív stílus lesz a meghatározó? Egy kommentelőnk azt írta, Orbán legalább ért valamiből, az MSZP még az erőből sem...

– Éppen azért, mert világos volt az üzenet, kezdünk mást csinálni. Pontosan az a baj Orbán Viktorral, hogy csak az erőből ért, sem a józan észre, sem a józan érvelésre nem hallgat. Nem hiszem, hogy normális volna, amit a médiatörvénynyel művelnek, vagy az állami cégek átláthatatlanságának, az állami vezetők számának növelésével, az adórendszerrel vagy mondjuk a bankadóval. Igenis úgy gondolom, Orbán nagy erővel, rossz irányba viszi az országot. Egy ellenzéki pártnak pedig az a dolga, hogy kritizálja a kormányt. De nem úgy, ahogy Orbán tette az elmúlt nyolc évben. Azt szeretném, ha a párt valamire nemet mond, mindig tegye hozzá, hogyan csinálná.

– A politika „társadalmasítása” azt jelenti, hogy most önök viszik utcára a politikát?

– Én úgy fogalmaztam, hogy a parlament falain kívül is kell politizálni, mivel az egész ellenzéknek sincs egyharmadnyi támogatottsága a Házban. Az Országgyűlés arra jó, hogy felhívja a figyelmet egy-egy kezdeményezésünkre, de nagy hatást nem tudunk elérni ezzel. A parlamenten kívül is be kell mutatni a programunkat, közvetlenül az emberekhez kell fordulnunk, hogy az orbáni „centrális erőtérrel” szemben létrejöhessen egy társadalmi ellensúly, ez erősítheti ugyanis Magyarország immunrendszerét.

– Ezen mit ért? Állandó mozgósítást? Sztrájkokat, népszavazásokat, tüntetéseket?

– Az ellenzéki eszközök hatékonyságának fokmérője, hogy azok mennyire célravezetők. A baloldali szavazó alapvetően nem az a típus, aki az utcára megy tüntetni. Nem hiszem, hogy a társadalmasítás azt jelentené, hogy állandóan demonstrációkat kell szervezni. A társadalom önvédelmének a nyílt konfrontáció nem az egyetlen eszköze. A legfontosabbnak azt tartom, hogy közvetlen kapcsolatot építsünk ki a választókkal. A médiában is nehezen jönnek át az üzeneteink, nem kérdéses, hogy át kell formálni az üzeneteink kiszerelését is. Egyszerűbb, hatékonyabb, több akcióval teli kommunikációt szeretnék.

– Honnan jött a „demokrata körök” ötlete? Gondolja, ha Orbánéknak bejött a polgári körök mozgalma, akkor az MSZP-nek is sikerülhet?

– Nem teljesen így, de ehhez hasonlót mondtam. A társadalmasítást illetően négy dolgot tartok fontosnak. Összefogást a szakszervezetekkel, együttműködést a civil mozgalmakkal, értelmiségiekkel, valamint azt, hogy mi magunk is generáljunk olyan típusú civil szerveződéseket, amelyek a céljainkat segíthetik, amelyek társadalmi féket tudnak képezni a Fidesz túlhatalmával szemben. Nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint amikor a Fidesz megszervezte a polgári köröket. Akkor kicsi volt a különbség a két párt között, és ők rögtön csalást kiáltottak, nekik könnyebb volt erre a csalódottságra mozgalmat szervezni.

– A szakszervezetekkel és civil mozgalmakkal konkrétan hogyan fogna össze?

– Vállaltam, hogy a munkavállalói érdekeket érintő ügyekben a frakció nem dönt a szakszervezetekkel való konzultáció nélkül. A civilekkel szintén szakmai kérdésekben szeretnénk együttműködni, és minden olyan kezdeményezést felkarolnánk, ami egybeesik a szocdem értékekkel.

– A tisztújítással egyfajta baloldali fordulatot kívántak demonstrálni, ami több internetes kommentelőnk szerint nyílt bevallása annak, hogy eddig nem baloldali programot hajtottak végre. Erről mi a véleménye?

– Nem beszéltem baloldali fordulatról. A Bajnai-kormány a baloldali értékek mentén politizált, de a külső kényszerek hatására a rossz és még rosszabb között kellett választania. Válsághelyzetben nagyon nehéz markáns baloldali politikát folytatni. Azt tartom fontosnak, és erről beszéltem a kongresszuson is, hogy a szocialista párt a modernizációt, a társadalmi igazságosságot és a demokrácia védelmét együttesen képviselje. Hiszen arra csak oda kell figyelni, ha a választásokon magukat baloldalinak valló szavazók tömege érzi úgy, hogy elfordult tőle az MSZP.

– Ha nincs szó fordulatról, akkor tehát nem is a „liberálisabb” Gyurcsány-korszakot volt hivatott lezárni a kongresszus?

– Baloldali párt vagyunk, amelynek vannak szabad vegyértékei, ez nem változott.

– Ha már a vegyértékeknél tartunk, hétfőn felszólították az LMP-t, léptesse vissza főpolgármesterjelöltjét, Jávor Benedeket a fideszes Tarlós István javára. Az fel sem merült, hogy Horváth Csabát léptessék vissza?

– Folyamatosan azt mondtuk, hogy ha van olyan civil jelölt, aki mögé a civil mozgalmak és az LMP is be tudnak állni, és kialakul egy szélesebb társadalmi támogatottság, akkor abban partnerek leszünk. Úgy látom, az LMP teljesen más úton indult el, inkább a Fidesszel való együttműködésre készülnek.

– Ugyancsak olvasói kérdés: hogyan akarja helyreállítani a párt megtépázott nimbuszát?

– A hitelességet mindig sokkal könnyebb elveszíteni, mint újjáépíteni. Azt látom, ez egy nagyon nehéz, többéves munka lesz, de nincs más lehetőség, mint újjászerveződni, hogy 2014-re méltóvá váljunk a választók bizalmára.

– Említette, hogy elnökként szigorúan fellépne a korrupciós ügyek és a kibeszélés ellen. Hogyan tenne rendet a pártban?

– Úgy, hogy nem hagyjuk szó nélkül és következetesen eljárunk minden olyan esetben, amikor valaki a párt érdekét sérti. Szeretném, ha mindenki megértené: most csak stabil hátországgal lehet építkezni. Ilyen nehéz helyzetben az MSZP még nem volt, talán a rendszerváltás utáni éveket leszámítva. Akik szét akarják zilálni, szét akarják szakítani a pártot, azokkal szemben tehát keményen fel kell lépni.

– Nagyon nem örült, amikor „átmeneti elnöknek” bélyegezték még a megválasztása előtt. Mit tervez az önkormányzati választásokig, és az ott elért eredmények ismeretében mit tervez utána?

– Valóban nem örültem, mert még mielőtt választottunk volna, a szocialisták eddigi szép hagyományai alapján valakik névtelenül nyilatkoztak arról, hogy ez egy átmeneti elnökség, tehát nem kell komolyan venni. Ha valami átmeneti, akkor nem kell dolgozni sem. Szerintem pedig dolgozni kell. Én legalábbis feladatra jelentkeztem, és remélem, hogy politikustársaim is erre jelentkeznek, nem másra. Természetesen attól, hogy új elnökség alakult, nem fog bekövetkezni óriási változás a támogatottságunkban. Készülünk az őszi választásokra, de az elnökség két évre a párt megújítására kapott felhatalmazást, utána kell megmérni, hova sikerült eljutni.

– Újabb idézet a NOL-kommentek közül: „Az MSZP azzal kezdhetné a megújulást, hogy végre kitalál valamit, ami nem antiorbánizmus... Program kellene...”

– Nekünk, a Fidesszel ellentétben, volt programunk. Egyébként pedig van egy rossz hírem: az ellenzéket azért hívják ellenzéknek, mert kritizál. Ez nem antiorbánizmus, hanem a miniszterelnöki, kormányzati kezdeményezésekkel szembeni eseti kritika. A kongresszuson világos célkitűzéseket határoztam meg: a modernizációt, a teljes foglalkoztatottságot, a fenntartható fejlődést, a társadalmi különbségek csökkentését, valamint a demokrácia és szabadság védelmét.

– Ezek közül leginkább a teljes foglalkoztatottság ígérete csapta ki a biztosítékot a NOL-on véleményt formálók körében. A finomabb vélemények közgazdasági nonszensznek, az erősebbek az Orbán-féle egymillió munkahelyhez hasonló populista blöffnek nevezték.

– Szó sincs populizmusról! A teljes foglalkoztatottság az európai trendbe illeszkedő, az európai szocdemek által is felvállalt alapcélkitűzés. A nemzetközi norma szerint három százalék alatti munkanélküliség már teljes foglalkoztatottságnak minősül, és a válság előtt több tagállam a közelében járt. Ez tehát a munkahelyteremtés prioritássá emelését jelzi, miután eddig egyetlen kormánynak sem sikerült a foglalkoztatottság szintjét a négymillió fős sávnál magasabbra emelni. Tisztában vagyok vele, hogy az ideális, százszázalékos foglalkoztatottság nem reális célkitűzés, de törekedni kell rá. Nem azt mondtam, hogy tíz éven belül egymillió új munkahelyet teremtünk. Össze nem lehet hasonlítani a kettőt.

„Feladatra jelentkeztem”