Már csak a gyerekrajzon létezik a régi szoba
– Ahogy összedőlt a ház, másnap már ott voltam a biztosítónál, mert minél hamarabb el akartam kezdeni az újjáépítést – mondja a családfő, aki kilencéves kislányával és feleségével most Miskolcon albérletben él. Otthonuk életveszélyessé és lakhatatlanná vált az árvízben. A család versenyt fut az idővel és a bürokráciával: Puter János szavai szerint, ha a hivatalok, az önkormányzat, vagy az állam segítségére várna, jövő ilyenkorra sem lenne kész a háza – márpedig ő ősszel vissza akar ide költözni.
– Két hétig szinte naponta jártam a biztosítótársaság nyakára, hogy mielőbb mérjék fel a kárt, és állapítsák meg a kártalanítás mértékét – folytatja Puter. Mivel a bővítéshez banki kölcsönt vettek fel, kötelező volt annak idején biztosítást kötniük: a szakértő akkor 22 millió forintra becsülte az ingatlant –most azonban a bontásra szoruló épületre csak ennek alig felét, 10,8 millió forintos kártérítést fizetnek.
– Azzal indokolták a döntést, hogy a régi házrész még vályogból épült, és arra kisebb összeget fi zetnek. Amikor azt válaszoltam: az ingatlan felmérésekor is ugyanúgy vályogból volt ez a rész, és akkor megállapították rá a magasabb díjat, a kárszakértő csak vállat vont – mondja Puter János, aki néhány napja a „saját szakállára” elkezdte bontani a házat, mert a városházán egy hete „ülnek” az erre vonatkozó engedélykérelmén. – Ígérték a múlt hétre, aztán hétfőre, keddre, de még nem készült el, nekem meg nincs időm a totyorgásra!
Érthető, hogy a család minél hamarabb azt szeretné, ha fedél lenne a fejük felett, s visszatérhetnének régi otthonukba. A kilencéves lányát saját költségükön pszichológushoz járatják, mert a kislány az árvíz óta szorong. Elküldték az árvízkárosult gyerekeknek ingyenesen felajánlott balatoni üdülésre, de onnan három nap után el kellett hozni.
– Egész nap a régi szobáját rajzolgatta egy papírlapra, és mindenkinek azt mondta: neki már nincs hova hazamennie, ezért biztosan örökbe adták a szülei – meséli az édesapa, miközben teleszalad könnyel a szeme, s görcsösebben markolja a bontásra használt kalapácsot.
Felsőzsolcán nem csak a Puter családnak lesz roppant nehéz az árvíz utáni újrakezdés. Milyen segítségre számíthatnak? A kormány adatai szerint 173 ház semmisült meg az árvíz idején, ezt a számot szorozták be egyenként tízmillió forinttal, s így különítettek el a településnek a múlt héten megjelent kormányrendelet értelmében 1,73 milliárd forintot az elemi lakhatás biztosítására. Eszlári Györgyi, a város alpolgármestere szerint ennek legalább a duplájára lesz szükség, hogy az otthonukat vesztett embereknek újból legyen hol lakniuk. A hivatalos statisztikával szemben eddig már 201 ház semmisült meg, s további negyven-ötven az elmúlt hetekben rogyott meg, miután a vályogépületek a kánikulában elkezdtek kiszáradni.
Az alpolgármester szerint érthetetlen, hogy bontásra ebből a központi pénzből miért nem lehet költeni, a legtöbb károsultnak ugyanis nincs arra 600-700 ezer forintja, hogy maga fizesse ennek költségét, beleértve az elszállítást is. A rendelet szerint a biztosítók által fizetett kártérítés és a pénzbeli adomány összegét is le kell majd vonni az állami támogatásból. Eszlári Györgyi szerint ha 240-250 összedőlt házzal számolnak, akkor alig hatmillió forint jut egy-egy családra: ebből kellene lakást vagy házat venniük, illetve építeniük Felsőzsolcán, ahol az ingatlanárak – Miskolc közelsége és a kertvárosi jelleg miatt – eleve magasak.
– Egy ötven-hatvan négyzetméteres társasházi lakás 10-12 millió forintba kerül, így reménytelennek tűnik, hogy a kormány által megszabott keretből vásárlással megoldható legyen a lakhatás – mondta az alpolgármester.
A Kós Károly Szövetség és a Borsod megyei építészkamara mérnökei tegnap kezdtek egyeztetést az önkormányzattal arról, hogy – a 2001-es beregi árvízi újjáépítéshez hasonlóan – a tájba illő mintatervekkel segítenék az építkezést. Csernyus Lőrinc építész szerint ez meggyorsítaná a tervezést és az engedélyezési eljárást. A terveket – amelyekből néhány mintát már kidolgoztak az elmúlt napokban – minden családdal különkülön, az egyéni igények szerint kell majd egyeztetni. Senki számára nem kötelező ezt az építési módot választani, ez csak egy lehetőség annak, aki élni akar vele – tette hozzá az építész.
De vajon ésszerű-e ugyanazokra a portákra felépíteni az új házakat, amelyeket egyszer már elöntött az árvíz? Hivatalosan erre a kérdésünkre egyetlen vízügyes szakember sem kívánt válaszolni. Volt, aki név nélkül nyilatkozva azt állította: bizonyos feltételekkel továbbra is építhetők otthonok ártéri területen Felsőzsolcán. A lábazatot például mindenütt magasabbra kellene emelni. Ugyanakkor a továbbiakban – állította az általunk megkérdezett vízügyi szakember – a vályogból való építkezést meg kellene tiltani.
Felsőzsolcán járva tegnap azt tapasztaltuk: mindenki türelmetlen és elkeseredett. Jelenleg kétszáz családnak nincs fedél a feje fölött: rokonoknál vagy albérletben kénytelenek élni. S nem tudják, meddig. Már senkiben nem bíznak, egyelőre csalódtak a hivatalos ígéretekben.
Eddig egyetlen ház sem épült újjá Felsőzsolcán.
A 2001 tavaszán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pusztító árvíz során összesen 46 szatmárberegi településen 3075 ingatlan – 2870 lakóépület, 144 önkormányzati ingatlan és 61 egyházi vagy műemlék létesítmény – károsodott. A 2870 megsérült lakóházból több mint 700-at újjáépítettek, mintegy 1500-at helyreállítottak. Több mint 200 árvízkárosult család úgy döntött: lebontásra ítélt házuk helyett másikat vásárolnak, az újjáépítések esetében ugyanis a kormány lehetővé tette a károsultak pénzben történő kártalanítását. Az újjáépítés és helyreállítás állami forrásokból finanszírozott költsége meghaladta a 23 milliárd forintot. A lebontott házak helyére épített ingatlanokra egy szakmai zsűri 17 tervet fogadott el, a károsultak ezek közül választhattak.
