Új műsorhoz új férfi kellett
– Mitől volt annyira sürgős, hogy maga menjen a selyemzsinórért?
– Akadozott a működés, hirtelen túl sok lett a sürgős akta az asztalomon, főként olyan ügyeké, amelyek minisztériumi támogatás nélkül megoldhatatlannak bizonyultak. A kormányváltás után jelentősen lassultak a dolgok. Megfagyott a levegő a hivatal körül. Levelet küldtem a miniszternek, amelyben jeleztem, hogy több elhúzódó ügy van. A szervezet működőképességétmindenképpen fenn kellett tartani, és azokban a kérdésekben, amelyekben sürgős döntésre volt szükség, legalább konzultálnia kellett volna az egészségügyi tárcának, de ez nem történt meg.
– Mondana néhány példát?
– Jó ideje nincs a szervezetnek gazdasági igazgatója, illetve több pályázatnak is el kellett volna indulnia.
– Szakmai vagy politikai okokat sejt fölmentése hátterében? Lapértesülések szerint már Székely Tamás is szívesen megvált volna öntől, mert túl nyakasnak tartotta, olyannak, aki nem hajlandó minden utasítást szó nélkül végrehajtani…
– Nem gondolkodtam ezen, a lényeg, hogy egy működő, sőt katasztrófahelyzetbenkifejezetten erős, ütőképes szervezetet hagyok az utódomra. Büszke vagyok arra, hogy az ÁNTSZ megalakítása óta a leghosszabb időt töltöttem ebben a székben. Ha ez attól ment, mert mások nyakasnak láttak, akkor az nem is olyan nagy baj.
– Azért azt csak bánhatja, hogy hatmilliót bukott azonnal, miután ön a menesztett köztisztviselők közül az első, akire élesben alkalmazták a kormánytisztviselőkről szóló módosított törvényt….
– Soha nem számolgattam a pénzt.
– Kapott valamilyen magyarázatot arra, hogy miért mentik fel?
– Egyetértettünk abban, hogy az új műsorhoz új férfi kell. Körülbelül félórányi időt töltöttem Réthelyi Miklós úr társaságában: kulturált beszélgetés volt, ő szívélyesen érdeklődött, milyen megoldandó problémák vannak, illetve, hogy miként látom az ÁNTSZ jövőjét, én meg természetesen tudtam, hogy mindez nem a közös munkát megelőző szakmai ismerkedés része.
– Ennyi volt?
– Miért, még minek kellett volna történnie?
– Elrontott valamit szakmailag?
– A miniszterrel való beszélgetés alatt semmi ilyen nem hangzott el.
– Ajánlottak önnek valamit?
– Föl sem merült, nyugdíjba szeretnék menni. Erre megvan a lehetőségem, hatvanévesen elmehetek. A pályám kezdetén tüdőgyógyászként dolgoztam, ez kettős veszélyeztetettséggel járó és így korengedményre jogosító szakmának számított.
– Mit hagyott félbe?
– Sok mindent, főként gazdasági természetű ügyeket, például évek óta megoldatlan probléma, hogy a debreceni egyetem területére költözzön az északalföldi régió hivatala. A Nemzeti Népegészségügyi Intézet alapítására is készültünk, hogy legyen egy komoly háttérintézménye a népegészségügyi feladatoknak. Ezt sem sikerült befejezni. A hivatali időm alatt történt az élelmiszer-biztonság és a munkaegészségügy leválasztása az ÁNTSZ-ről, ez utóbb hibás döntésnek bizonyult, de azt kifejezetten személyes sikerként értékelem, hogy tovább nem bontották a hivatalt. Abban is részem volt, hogy az ÁNTSZ nemzetközi kapcsolatai kifejezetten erősek, az összes környező országgal jó a kapcsolat, az ukrajnai influenzajárvány idején ennek konkrét hasznát is vettük.
– Az influenzajárvány menedzselését kritikaként fogalmazta meg önnel szemben az egészségügyért felelős államtitkár. A nemzetközi sajtóban aWHO-t is sok vád érte, köztük az, hogy az oltóanyaggyártók lobbija ösztönözte a pandémiaveszély meghirdetését.
– Magyarországon senkinek sincs oka önvádra: az oltásellenesség nem magyar sajátosság, egész Európában jelen van, illetve volt a pandémia ideje alatt. Mire a WHO meghirdette a világjárványt, már a világ minden országában kimutatták az influenzavírust. Ma is azt gondolom, hogy túl sok fiatalt veszítettünk el az influenza következtében. Öt terhes nő halt meg, és egyikük sem volt beoltva. Az oltott terhesnek, ha meg is kapta a vírust, csak enyhe tünetei voltak.
– Azért valami mégiscsak történt: ha felütné a fejét egy újabb járvány, ezek után nehezen lehetne rávenni az embereket, hogy oltassák be magukat.
– Ha volt is hiba, nem csúszott bele több, mint a világ más részein. A magyarok átoltottsági aránya jónak mondható. Kevesebb oltóanyag maradt meg, mint más országokban. Körülbelül egymillió adag maradt a H1N1 elleni vakcinából, ezzel kiegészíthetik ősszel az új influenzaszezon előtt ismét rendelkezésre álló 1,3 millió, térítésmentesen szétosztható adagot. Az új szezonális vakcina háromféle infl uenzavírus ellen véd, köztük a H1N1 ellen is. A bizalomvesztésre pedig csak egyetlen adatot idézek: a Szonda Ipsos kutatásai alapján a lakosság körében az ott felsorolt intézmények közül az ÁNTSZ–nek a legmagasabb a bizalmi indexe. Ezért is fontos lenne, ha a váltás úgy történne meg, hogy az az ÁNTSZ hitelességét és munkáját ne befolyásolja.
– Az ön által említett bizalmi indexnek lenne szerepe abban, hogy ismét az ÁNTSZ-hez kerülne a megszüntetendő Egészségbiztosítási Felügyelettől a betegek „fogyasztóvédelme”?
– Fogalmam sincs arról, hogy az új kormányzatot mi mozgatja, de magam is szerettem volna, ha nyitunk egy központi panaszirodát az ÁNTSZ-ben. Nekem a létszámbővítési tilalom miatt ez nem sikerült. Azt gondolom, a felügyeletnek nem volt túl sok értelme, ők csak hozták az ügyeket, de a feladat oroszlánrészét az ÁNTSZ szakfelügyelői végezték. Tagadhatatlan, hogy a felügyeletnél a betegjogvédelemhez megvan az az informatikai tudás és gyakorlat, amely garantálja, hogy már nem nagyon lehet büntetlenül, utólag kozmetikázni a dokumentációt. Kérdés, mi lesz a sorsa a betegjogi közalapítványnak, mert rájuk viszont szükség van, sőt az is tény, ha az állam visszaveszi a félcivil alapítványtól is a feladatot, az sokkal többe kerül, mint ha az a közalapítványi formában működne tovább.
– Volt része abban, hogy a kormány végül felfüggesztette az egészségügyi intézmények minimális felszereltségét előíró rendeletet?
– Nem, de az nyilvánvaló volt, hogy azonnal bevezetni lehetetlen feladat lett volna.
– Akkor ezt miért nem jelezte az előző miniszternek?
– Már hogyne jeleztem volna, ezért voltam nyakas. Ahogyan közeledett ugyanis a jogszabály hatálybalépése, egyremásra érkeztek a jelzések, hogy nem jó. Valószínűleg a minimumfeltételekről szóló szabály egyeztetése nem volt megfelelő. De ha mégis, akkor is tökéletesen lehetetlen volt az összes feltételt egyszerre megcsinálni, mi végig a fokozatos bevezetés mellett kardoskodtunk, amelylyel egyidejűleg megtörtént volna az intézmények felülvizsgálata. Erre jött az ukáz, hogy egyszerre kell megcsinálni az összeset, és ez nem is ment.
