Speciális iskola a léthatáron
– Újabb embereket kellene elbocsátanom, ezt azonban én már nem vállalom. Inkább a felmentésemet kértem – fogad Rába István, az Ottlik Géza nyomán ismertté vált kőszegi iskola igazgatója. Ugyancsak a nyugdíjba menekül Schlögl István, az intézményben működő speciális szakiskola igazgatója is.
– A saját sorsunk rendeződni látszik – nyugtázza Rába István, majd fölteszi a kérdést: – De mi lesz az itt élő, tanuló 430 gyerekkel?
– Ez az iskola több mint fél százada rendkívül eredményesen szolgálja az egyetemes és a magyar gyógypedagógia ügyét – magyarázza kissé átszellemülten Schlögl István, aztán keres egy zugot, ahol mohón elszív két cigarettát.
A pedagógusok által emlegetett ellehetetlenülés stációit vázolja fel az intézmény első embere:
– Amikor 19 éve átvettem az intézményt 367 dolgozó szolgálta a 430 gyerek érdekeit. Most ugyanannyi gondozottra, diákra 189-en vagyunk, s közülünk is legalább tizenkét embert el kell küldeni. Annak ellenére, hogy 84 munkatársamnak napi hét órára csökkentettem a munkaidejét, ami legalább tízszázalékos jövedelemkiesést okozott nekik. Vállalt küldetésünk jogszerű ellátásához kilenc szaktanár hiányzik. Jelentkező akadna, de pénzügyi okokból nem vehetünk fel senkit.
A hajdani katonai alreál iskolában – ahová Ottlik Géza is járt, s Iskola a határon című regényében ábrázolta az ottani életet –, most sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkoznak. Vannak itt értelmileg enyhe fokban sérültek, állami gondozottak, s ép értelmű, beszédhibás gyerekek. 1990 óta a beszédjavító általános iskolások számára önálló kollégiumot is kialakítottak a több mint húsz hektáros parkban található épületegyüttesben. Speciális szakiskolájukban kőművesnek, festő és mázolónak, gépi varrónak, konyhai kisegítőnek, parkgondozónak képezik ki a kismértékben sérülteket, akiknek jelentős része ezt követően alkalmassá válik az önálló életvitelre.
A beszédhibás gyerekek általában három-négy évet töltenek el itt, ez idő alatt a többségük teljes mértékben leküzdi logopédiai fogyatékosságát, s eredményesen tanul tovább lakóhelye normál iskolájában.
Az intézmény tehát szakmai meggyőződésből és az integráció feltételeinek hiánya miatt vállaltan szegregált nevelést folytat, mert szakemberei szerint csak ilyen közösségben lehet hatékonyan kiküszöbölni a beszédhibákat. Itt a képzett szakpedagógusok folyamatosan a gyerekekkel vannak, nemcsak tanórákon képzik, fejlesztik őket, hanem délutánonként is.
– Az előző kormány sajnos a nevelés minden területén az integrált oktatást ösztönözte, egyáltalán nem törődött a szakmai érvekkel, nem hallgatott a gyógypedagógusokra –állítja Kovács Ferenc, a kőszegi intézményt fenntartó Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke. Hozzáteszi: a kiemelkedő eredményeket elérő kőszegi iskola gyalázatosan kevés központi normatívát kap, s ezt az elmúlt négy esztendőben minden évben 350 millió forinttal egészítette ki a megye. Több pénzt azonban nem tudunk adni, mert nincs miből.
Az igazgatótól megtudom, miként alakult a normatív támogatás: ez a szám tíz éve még az intézmény költségvetésének a hetven százalékát tette ki, most a harmincat sem éri el. Az iskola a pályázatokból szerzett pénzeken kívül 120 milliós saját bevétellel egészíti ki a költségvetést.
A kőszegi szakemberek szerint a fogyatékkal élők integrációs képzésének a feltételei nem adottak Magyarországon. A gyógypedagógiai intézményben két-három pedagógus foglalkozik tíz-tíz gyerekkel. Ha ők településük normál általános iskolájában tanulnának, integrált módon, akkor heti néhány óra jutna rájuk.
A kőszegi eredmények nagyon jók, s ezt számtalan példa igazolja. Itt lakik például az a gyermek, aki Tatabányáról került ide hatéves korában: addig kutyákkal együtt lakott, étkezett, s hatesztendősen csupán gügyögni tudott. Ma ő az iskola egyik kedvence, remekül megtanult beszélni.
A szülők ragaszkodnak a kőszegi iskolához, s még a határon kívülről is nagy az érdeklődés. Kovács Ferenc szerint szlovákiai magyarok is jönnének, de egyelőre nem tudják fogadni őket.
Az addig országos beiskolázású kőszegi intézmény fenntartója 1972-től a megyei tanács, rendszerváltozás után a megyei önkormányzat lett. A képzés, nevelés a Vas megyében élők számára ingyenes. Másokat csak úgy tudnak fogadni, ha a megyén kívüli település közoktatási megállapodást köt a vasi közgyűléssel, s a normatíván felüli összeget megtéríti. A meszszebb lakó kétségbeesett szülők, családok egy része azonban megtalálta a kiskaput.
– Szerencsére megtehettem, hogy Kőszegen vegyek egy kis lakást. Bejelentkeztünk, így a fi amat felvették a kőszegi intézménybe. A munkám Budapesten tart, oda jön haza a fiam is, de a lakás kellett ahhoz, hogy bekerüljön a kisváros speciális iskolájába –meséli egy fiatalaszszony.
A kollégiumban lakó gyerekek 20-25 százaléka hasonlóképpen lett az iskola tanulója. Akinek nem volt pénze lakásra, az keresett egy kőszegi ismerőst, ahová be tudott jelentkezni a család.
Kovács Ferenc bízik abban, hogy a kormány megérti: nem lehet térségi, kistérségi szinten megoldani az azonos fogyatékkal élők integrált oktatását. A kőszegi példa évtizedek óta bizonyítja: az itteni szakszerű nevelés elismerése, megfelelő mértékű központi támogatása elkerülhetetlen. A megyei közgyűlés elnöke azt is el tudná fogadni – ezzel Rába István és Schlögl István is egyetért –, hogy kerüljön ismét állami tulajdonba az intézmény.
– A jövőben azt is tervezzük, hogy a nagy belmagasságú régi épületek gázfűtését alternatív energiára állítjuk át, biomaszsza fűtőművet építünk a költségek csökkentése érdekében –tájékoztat a megyei közgyűlés elnöke. – A szakmai munka folyamatos anyagi biztonságához azonban egy új szemléletű központi finanszírozás szükséges.
