Alkotmányosan aggályosnak tartja az MSZP, hogy az alaptörvény módosítására beterjesztett újabb fideszes javaslat szerint „helyi bíróság hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott ügyben egyesbíróként bírósági titkár is eljárhat” majd. A ma gyakorlatilag bírójelöltnek tekintett titkárok hatáskörét azért kívánják bővíteni, hogy a bírák helyett – akiknek egy része ma is meglehetősen túlterhelt – ők dönthessenek az elzárással is sújtható kisebb szabálysértésekben. Ezek körét pedig jelentősen bővítenék, mert a kormányoldal úgy gondolja: jelentősen javulna a közbiztonság, ha a húszezer forintnál kisebb kárt okozó tolvajokat is becsuknák – a vagyon elleni bűncselekmények miatt indult szabálysértési eljárások száma évente a százezerhez közelít –, jelentősen javulna a közbiztonság.

Bővíteni kívánják a bírósági titkár hatáskörét, hogy ők dönthessenek az elzárással is sújtható kisebb szabálysértési ügyekben

Merterházy Attila szocialista pártelnök-frakcióvezető viszont úgy látja, a titkári és a bírói státus közötti különbség miatt kérdéses, hogy az eljárásokban érvényesülhet-e a függetlenség és a pártatlanság követelménye. Ezért levelet intézett a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökéhez, amelyben jelezte kifogásait. Baka András a titkárok hatáskörének bővítéséről maga is hasonlóképpen vélekedett, mert korábban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a szabálysértők elzárásáról kizárólag bíró dönthet. Egyébként az MSZP-nek a Btk. szigorítása kapcsán feltett korábbi kérdéseire a főbíró érdemben nem válaszolt.

Amennyiben a parlament az alkotmánymódosítást elfogadja, elvileg csaknem rendben van a dolog – közölte kérdésünkre Fleck Zoltán jogszociológus. Azt azonban az alaptörvényben még deklarálni kellene – tette hozzá –, hogy a titkárok az ügydöntő határozatok meghozatalakor a bírákéhoz hasonló függetlenséget élveznek, tehát csak a törvényeknek vannak alárendelve. A kép azonban Fleck szerint ennél sokkal árnyaltabb. Az „igazi” bíró függetlensége ugyanis több annál, mint hogy senki nem befolyásolhatja az ítéletet. Annak része a kinevezés és a felmentés szigorúan szabályozott rendje –az ilyen személyi döntés a köztársasági elnök hatásköre –, tehát az elmozdíthatatlanság, de még a megfelelő jövedelem is. A titkárok esetében pedig nincsenek efféle garanciák.

Néhány államban ezért még a határozott időre kinevezett –tehát „próbaidős” – bíró függetlenségét is kétségbe vonják, hiszen amikor ítélkezik, óhatatlanul igyekszik megfelelni annak a vezetőjének is, aki a véglegesítésről dönt – utalt egy újabb szempontra a jogszociológus. A helyzet a pályakezdő bíráknál nálunk is hasonló lehet, hiszen őket először három évre nevezik ki, a vágyott bírói státus „előszobájában” járó titkárok esetén pedig még hangsúlyosabban érvényesülhet a megfelelési vágy.

Fleck úgy látja, a bírói függetlenség megteremtése még korántsem tekinthető „kipipált” feladatnak – nem feltétlenül azért aggódik, mert valaki kívülről „rendeli meg” az ítéletet, hanem a bíróságon belüli viszonyokkal van baj –, ám ez most valószínűleg nem szempont. A kormány kitalált egy új feladatot – a piti tolvajokat szabálysértési eljárás keretében rács mögé kell zárni –, s hogy a bírói hatalom a populista törekvések miatt jelentkező többletmunka miatt ne tiltakozzék, ad hoc alkotmánymódosítással kiterjesztik a titkárok hatáskörét.