Új irányba indulna az MSZP
Mesterházy Attila, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje lesz az MSZP-t Gyurcsány Ferenc után egy évig irányító Lendvai Ildikó utóda. Az új elnököt az MSZP mai, rendkívüli tisztújító kongresszusán választják meg. Lendvai Ildikó az áprilisi parlamenti választási vereség után jelentette be távozását, így nem is indul a elnökségért. Várható utóda, Mesterházy – aki jelenleg a párt parlamenti frakciójának vezetője – a napokban több nyilatkozatában is egyértelműsítette, hogy „demokratikus, nyitott, modern, nemzeti baloldali néppártban” gondolkodik, a munkavállalói érdekek képviseletére koncentrálva. A választási kudarc után a Mesterházy által is kívánatosnak tartott tartalmi, szervezeti és személyi megújulás levezénylése lesz a legfontosabb feladata a kongresszusnak.
A pártelnöki tisztségre egyedül Mesterházy Attila pályázik. A másodvonalban viszont már erősebbek a mozgások: az eddigi meghatározó személyiségek (Lendvai, illetve két elnökhelyettese, Lamperth Mónika és Szekeres Imre, továbbá a két alelnöke, Kiss Péter és Ujhelyi István) most mind háttérbe vonulnak. Úgy tudjuk, Kiss Péter, Lendvai Ildikó és Szekeres Imre a stratégiaalkotásban kaphat tanácsadói szerepet az elnökség mellett, vagyis csak formálisan vonulnak vissza, Ujhelyit pedig a parlament alelnökévé választották. Az MSZP jelenlegi legfelsőbb vezetőségéből egyedül a harmadik alelnök, Mesterházy Attila marad a tűzvonalban.
Az eredeti tervben szereplő „három testőrből” kettő viszont az elmúlt napokban kihátrált, így Mesterházy nem Botka László szegedi polgármesterrel és Molnár Csaba volt kancelláriaminiszterrel a háta mögött irányíthatja a pártot, noha messze ők kapták a legtöbb jelölést a választmányi elnöki, illetőleg az elnökhelyettesi tisztségre, hanem – kizárásos alapon – a jelenlegi választmányi elnök Simon Gáborral, valamint a régi-új felfedezettjükkel, Balogh András történész professzorral, mint elnökhelyettessel.
A szegedi polgármester Botka a közelgő önkormányzati választásokkal indokolta visszakozását, Molnár pedig azzal, hogy „a helyzet úgy kívánja”, hogy Balogh András ellenjelölt nélkül indulhasson. Úgy tudjuk, a két fiatal politikus indulását többek között Lendvai Ildikó is támogatta, bár Botka esetében érthetőnek tartja, hogy az őszi választás előtt „nem Budapesten a helye” (Botka korábbi értesülésünk szerint csak biztos győzelem esetén vállalta volna a tisztséget).
Az alelnöki posztokra Gúr Nándor, Szabadkai Tamás, illetve Szabó Imre volt környezetvédelmi miniszter az esélyes. Balogh – korábbi indiai,majd thaiföldi nagykövet – forrásaink szerint a párt baloldaliságát hivatott jelképezni, miként Kovács László korábbi pártelnök, külügyminiszter, EU-biztos várható visszatérése is. Balogh – aki Baja Ferenc, pontosabban a párton belül erős befolyással bíró Szocialista Platform protezsáltja – Schmitt Pál ellenében indult az államfői tisztségért, de a pártelnöki poszt jövőbeni várományosaként is emlegetik – ez azonban azt feltételezné, hogy Mesterházy „átmeneti” pártelnök. Balogh előtérbe helyezése a pártot belülről jól ismerők szerint a „liberális” Gyurcsány Ferenc által fémjelzett korszak lezárultát is szimbolizálja. Baloghban egy jól behatárolható erőcsoport komoly lehetőségeket lát: új arc, de régi motoros. Jó kiállású, jó kommunikátor, történészprofeszszor, aki fizikailag is távol maradt az elmúlt évek eseményeitől és hibáitól, a Fidesz is alkalmasnak nyilvánította az államfői szerepre.
Török Gábor politikai elemző szerint – aki blogjában értékelte a szocialisták helyzetét a kongresszus előtt – „bizonyára számosan vannak olyanok az MSZP-ben ebben a percben, akik a volt kormányfő végleges partvonalra szorítását várják a Mesterházy–Balogh páros megválasztásától”. A „gyurcsányista Molnár Csaba” visszalépése ugyanakkor Török szerint nem csupán egy újabb vereség jele lehet, hanem akár arra is utalhat, hogy ez a kör az együttműködés helyett a kivárás álláspontjára helyezkedik. Az elemző szerint éppen a kiforrott elképzeléseknek a hiánya jellemzi ebben a pillanatban a leginkább az MSZP-t. „A legjobbnak látszó ötlet, Balogh András helyzetbe hozása sem hónapok óta kitalált forgatókönyvnek, sokkal inkább az államfőválasztás utáni rögtönzésnek tűnik; mint ahogy a többi politikai cselekvés is inkább változó színvonalú napi agymenésekre emlékeztet. Közös stratégiának, koncepciónak nyoma sincs, bár az erről szóló beszéd valóban egyre erőteljesebb.”
