Egynapos receptírás

A magyar egészségügyi reformerek vesszőparipája az egynapos sebészet. Nem kell a betegnek „hotelszolgáltatás” – ez a gyönyörű kifejezés a kórházi vaságyat, éjjeliszekrényt és az alumíniumkondérban odafuvarozott moslékszerű ételeket jelenti! –, bejön, megműtik, és amint fölébred, már mehet is haza. A „kapacitások koncentrációja” is a reformerek kedvence.

A kisebb kórházakban, mondják e nézet képviselői, az orvosoknak kevés a gyakorlatuk, rossz a szakmai színvonal. Időről-időre hallani olyan véleményeket, hogy jobb orvosokat össze kellene csődíteni például a régióközpontokba, és aki meg akar gyógyulni, az odamenne utánuk. A magyar vágyálmok kórháza nem állna másból, csak futószalagszerű műtőkből és drága, nagy profittal működtethető diagnosztikai gépsorokból. A beteg meg, amint kész van, eltávozna a kórház közelében lévő magánpanzióba, ápoltatná magát a magánnővérrel, legfeljebb varratszedéskor kéne vele újra vesződni néhány percig.

Más is kell a gyógyításhoz.

Először utakat kellene építeni, hogy el lehessen jutni a távoli, méretgazdaságos kórházba. Az elhanyagolt alsóbbrendű úthálózat ezt sokszor megnehezíti az ország különböző vidékein. Hiába van 20-30 kilométerre a kórház vagy a szakrendelő, egész napos program oda elmenni, kivárni a végtelen, megalázó sort, megkapni az ötperces kezelést, és utána órákig utazni hazafelé olyan tömegközlekedéssel, amelyet fejlesztés helyett folyton megszüntetni akarnak.

Az egészségügy rendbetételéhez továbbá magasabb életszínvonal kellene. A nagyvárosi „egészségmérnökök” álma a gazdag beteg. Ez éppen olyan, mint az exportorientált gazdaság: az itthoni, éhbéren tartott munkaerővel, orvosokkal, nővérekkel szolgáltatnánk valakinek, aki sokat tud fizetni érte. A magyar egészségügyet azonban jelentős mértékben olyan emberek használnák, akik segélyből, jobb esetben a sokat gyalázott közmunkáért kapott minimálbérből élnek. Csöves kukoricával fűtenek, mert a megtermelt takarmányt már nem tudják másra használni, a gázt pedig képtelenek megfizetni. Őnekik kéne Szegedre vagy Debrecenbe menni a csúcskórházba, hotelban lakni és kifizetni azt a különbözetet, amennyi a mindeddig meg sem határozott minimális szolgáltatás és aközött volna, amitől meg is lehet gyógyulni.

Meggyógyulni nem mindig könnyű. A szívbeteg és pajzsmirigyproblémákkal küzdő medgyesegyházi betegnek beutalót kell kérnie a háziorvosától a gyulai járóbeteg-rendelőbe, hogy onnan hozzon szakmai javaslatot, ami alapján a háziorvos felírhatja neki azt a gyógyszert, amit a régióközpontban, a szegedi klinikán ajánlott a kiváló specialista. Átszállással, várakozással, a rosszulléttől rettegve egy napot utazik oda-vissza a 26 kilométerre lévő szakrendelőbe egy ilyen papírért.

A nagyvárosi „egészségmérnökök” vágyaival szemben a magyar valóság nem az egynapos sebészet, hanem az egynapos receptírás.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.