Ezektől nyilván nem függetlenül pártja visszairányította a szakmájához, így most a szülészorvosok megrendszabályozásának tervével kelt figyelmet. Igaz, bizonytalan, hogy az előre kialkudott, sőt kizsarolt tarifák miatt már feljelentést tett-e, vagy csak tervezi, esetleg mindössze lelkiismeret-vizsgálatot sürget, mint tette azt kedd éjszaka a köztévé Estéjében. A probléma, amit az Országgyűlés egészségügyi bizottságának fideszes elnöke most felvetett, nagyon is valóságos, nem szinglihordás. Mikola elfogadhatatlannak tartja, hogy olyan szolgáltatásért kérjen az orvos előre pénzt, amelyet a társadalombiztosítás eleve kifizet a kórházaknak. Ha ezzel általános harcot kezdene a hálapénz rendszere és az egészségügyi korrupció ellen, akkor csak támogatni lehetne. Csakhogy nem erről van szó. Szokatlan óvatoskodása zavarba ejtő.

Egyrészt a hálapénzt saját maga vonja ki ebből az ütközetből, mondván: ha nem is szeretjük, de nincs abban kivetnivaló, ha az elégedett beteg utólag egy csokor virággal vagy borítékkal fejezi ki háláját. Pedig van benne. Aki megfordult már az egészségügyben, tudja, hogy az utólag adott boríték is az előre megkötött szóbeli alku eredménye, elvárva, sugalmazva már a beteg orvosválasztásában megvolt a maga szerepe. Egyes esetekben pedig kifejezetten vásárolhatók előnyök. Például hiába van jogszabályban előírt, nyilvános lista a kórházakban a kurrens műtétekről, azt, hogy ki mikor kerül sorra, a főorvos zsebében lapuló notesz tartalmazza. A főorvos betegével pedig aligha fordulhat elő, hogy a műtéti előkészítés után hazaküldik, mert kicsúszott a keretből. Ezt a helyzetet a „betegpiac” szigorúan beárazza. Az interneten a betegek által közzétett átlagos „tarifák” alapján tavaly 30 ezerért lehetett belgyógyászati osztályról krónikus osztályra helyeztetni idős szülőnket, vastagbélrákműtétért a sebésznek 30–50 ezer, az altatóorvosnak tízezer járt. A szemműtétért retinaleválás esetén 70 ezret illett a borítékba tenni. Kétségtelenül a szülés ára szórt a leginkább: 40 ezertől több százezerig.

Mikola doktor mindezzel szemben nem nyit frontot, nem talál benne kivetnivalót. Holott az igazságtalan, tisztességtelen helyzetek sokasága ugyanolyan ártalmas, mint a szülészeteken folyó sápszedés. Mikola az anyák helyzetét azzal emeli ki, értesülései szerint már a népszaporulatot fenyegeti, hogy a nők gyermekvállalás előtt kényszerűen szülészre gyűjtenek. Tegyük hozzá: a többi méltánytalanság pedig a néphalálozásban játszik komoly szerepet. Abban viszont igaza lehet Mikola Istvánnak, hogy a szülészek lelkiismeret-vizsgálata kevés a megoldáshoz.