– Lapát kellene, polgármester úr, hogy elsimíthassuk a kavicsot – szólítja meg Nemesvid első emberét, Harmath Istvánt a községházánál egy munkás.

– Ott van a raktárban, vidd, ami kell – feleli a polgármester, s már menne is tovább, ám utánaszól a férfi.

– De hát nincs ott egy sem!

– A szentségit, hát már lapátunk sincs!? – emeli fel hangját Harmath István.

Érthető a nyolcszáz lakosú somogyi község vezetőjének indulata: a település elszegényedett, csődbe ment, számláját júniusban zárolták – s már egy lapátra sem futja a faluban. Szigorú felügyelet mellett is csak a legszükségesebbekre költhet az elöregedő, évről évre nagyobb munkanélküliséggel küszködő község. Az önkormányzati intézmények dolgozóinak bérére, segélyre futja, de a képviselőknek már tiszteletdíj nélkül kell dolgozniuk, fejlesztésre, eszközbeszerzésre nincs pénz, s még a községi kisbuszt is saját zsebből tankolja a polgármester, ha nagy szükség van a járműre.

– Egy négy évvel ezelőtti átgondolatlan beruházás tette tönkre a falut – jelenti ki a korábbi polgármester lemondása miatt tavaly tartott időközi választáson győztes Harmath István, akitől megtudom: Nemesvid a szomszédos Somogysimonyival csatornázásba kezdett 2006-ban. A munkálatok mintegy kilencszázmilliós költségéből 560 milliót pályázati pénzből állt a két község, a fennmaradó részt pedig saját forrásból biztosították. Nemesvidre jutott az öszszeg nagyobb része, csaknem 320 millió forint. Mivel enynyi pénze nem volt az évente 140 millió forintból gazdálkodó köz ségnek, húsz évre 320 milliós – felerészben svájcifrankalapú – hitelt vett fel az önkormányzat. Harmath István szerint ezzel végzetes hibát követett el az előző vezetés, hiszen a törlesztés meghaladta a falu teljesítőképességét. Már tavaly is csak az önkormányzati minisztérium egyszeri segítsége mentette meg a falut a csődtől, holott akkor még csupán a kamattörlesztést, évi 30 milliót kellett fizetni. Az idén viszont a tőketörlesztés és az árfolyamváltozás miatt jelentősen nőtt a részlet.

– Mintha ez nem lett volna épp elég csapás, időközben a gazdasági válság miatt bezárt a község egyetlen nagy munkáltatója, a majd száz embert foglalkoztató, elektronikai kábeleket gyártó cég. Emiatt csökkent a falu adóbevétele, a munka nélkülivé vált helybeliek többsége pedig elmaradt a csatornarákötési díj törlesztésével, ami további jelentős kiesést okozott – mondja a polgármester. – Kilátástalan helyzetbe kerültünk, nem volt más lehetőség, adósságrendezési eljárást kértem.

Ez a procedúra – mint azt a bíróság által kirendelt pénzügyi gondnoktól, Veres-Bocskay Katalintól megtudjuk – lényegében csődhelyzetet jelent. A falu kizárólag a kötelező feladatokra, s csupán a gondnok jóváhagyásával költhet. Emellett a gondnok tárgyalásokat kezd a hitelezővel, s összesíti a kölcsönhöz fedezetként szolgáló, valamint a még értékesíthető ingatlanokat. Ha a hitelezővel 210 nap alatt nem sikerül megállapodni, akkor vagyonfelosztásra – azaz a falu forgalomképes ingatlanjainak, szociális bérlakásainak, termőföldjeinek, telkeinek értékesítésére – kerül sor.

Veres-Bocskay Katalin elmondja, hogy a falu értékesíthető vagyonának összesítése még nem ért véget – egyebek mellett azért nem, mert a bérek, segélyek, számlák kifizetése után annyi pénze sem marad a községnek, hogy az érintett ingatlanok tulajdoni lapját kikérjék a földhivataltól. Ennek ellenére a pénzügyi gondnok már most szinte biztos abban: az értékesíthető vagyon nem fedezi a tartozást. Vagyis az adósságrendezési eljárás, a vagyonfelosztás után – majd kétéves türelmi időt követően – a községnek törlesztenie kell a még fennálló tartozását.

A csatornaberuházást elindító, a polgármesteri posztról tizennyolc év után lemondott Árvai Tibor szűkszavúan reagál a történtekre:

– Évtizedek óta terveztük, hogy megépítjük a csatornát, így amikor végre a sokadik kísérletre 560 millió forintot nyertünk pályázaton, nem lehetett kérdés, hogy belevágunk-e a beruházásba. Valóban nagy összegű hitelt kellett felvenni, ám én úgy adtam át utódomnak a hivatalt, hogy az önkormányzat számláján 75 millió forint tartalék volt kifejezetten a kölcsön miatt. Ha ez a pénz alig több mint egy év alatt elfogyott, akkor az új vezetés gazdálkodott meggondolatlanul.

Bár Nemesvid szinte mindenét elveszítheti, a megkérdezett helyiek többsége meglepő módon nem aggódik a csőd miatt.

– Miért bosszankodjak? Nekem se jobb, se rosszabb nem lett attól, hogy csődbe ment a falu – mondja a település kisboltjában egy asszony.

Egy idős férfi azonban másképp vélekedik:

– Talán hibáztak a falu korábbi vezetői, de más bajnak is kellett itt lennie. Kicsi falu a miénk, de azért nekünk is kijárna annyi segítség, hogy ne rokkanjunk bele a csatornázásba.

Csak a legszükségesebbekre költhetnek