Évente mintegy nyolcvanezer tulajdon elleni szabálysértési ügyben kellene a bíróságoknak dönteniük, ha a parlament elfogadja a közbiztonság javítása érdekében beterjesztett törvényjavaslatot. Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis azt kezdeményezi, hogy a húszezer forintnál kisebb kárt okozó lopás vagy rongálás elkövetőit ne csak pénzbírsággal, hanem hatvan napig terjedő elzárással is sújthassák; szabadságelvonással járó szankciót pedig csak a bíróság szabhat ki. A miniszter a fiatalkorúakat sem kímélné: aki a 14. életévét betöltötte, legfeljebb harminc napra ugyancsak rács mögé kerülhetne. Pintér ugyancsak becsukatná azt is, aki feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében vesz részt.

A szigor annyiban megalapozott, hogy a bűncselekményi értékhatárt el nem érő lopások számának növekedése az ország több térségében – például Baranya, Borsod és Szabolcs kistelepülésein – a lakosság biztonságérzetét alapvetően befolyásoló tényezővé vált. Eddig a feloszlatott társadalmi szervezetek tagjaival szemben sem léptek fel kellő eréllyel, ami „a közvéleményt irritálja” – olvasható a múlt héten a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat indoklásában.

Az ilyen ügyek felderítését a miniszter az önkormányzati jegyzők helyett a rendőrség hatáskörébe adná, és tettenérés esetén – illetve a szabálysértést követő 48 órán belül – lehetővé tenné az elkövető őrizetbe vételét, valamint gyorsított eljárás lefolytatását. Ezek az intézkedések az előterjesztés szerint önmagukban is jelentős visszatartó hatást jelenthetnek. Az elzárás bevezetésére pedig azért van szükség – magyarázta Pintér –, mert a többnyire munkanélküli elkövetők és fiatalkorúak a bírságot többnyire képtelenek befizetni, esetleg újabb bűncselekmények révén igyekeznek előteremteni a büntetés összegét.

Szakmai körökben a javaslat felemás fogadtatásra talált. A célt ugyan senki nem vitatja, a módszert annál inkább, mert a szigorúbb büntetések kilátásba helyezése általában nem befolyásolja az elkövetőket. A szabadságelvonás pedig – különösen a fiatalkorúak esetében – alkalmatlan arra, hogy a társadalmi normák tiszteletére szorítson, emellett nemzetközi normákat sért.

A javaslatnak van azonban több más gyenge pontja is. Az egyik: a bíróságok jelentős ügyhátralékkal dolgoznak, és ha újabb nyolcvanezer ügyet zúdítanak rájuk, ahhoz a főbíró becslése szerint körülbelül másfél milliárd forintnyi többletforrást kellene biztosítani. Aggályos ugyanakkor, hogy ügydöntő határozatot a bírák helyett bírósági titkárok hozzanak meg, amit egy alkotmánybírósági határozat korábban elfogadhatatlannak tartott. Igaz, a kormány kezdeményezi az alkotmány módosítását is, lehetővé téve, hogy „törvény által meghatározott ügyben egyesbíróként bírósági titkár” is eljárhasson. Ezt az elegánsnak éppen nem nevezhető megoldást az Alkotmánybíróságnak is tudomásul kell vennie.

Kérdés továbbá, hogy hol helyezik el a szabálysértés miatt elzártakat. Ma a büntetés-végrehajtási intézetek mintegy 12 ezer főt képesek befogadni, ezzel szemben körülbelül 15 ezren vannak rács mögött. Ha csak minden tizedik piti tolvajt csukják be, évente az is nyolctízezer embert jelent. Miután az elzárás időtartama legfeljebb hatvan nap lehetne, a börtönnépesség egy időben csak mintegy ezer fővel nőne, de pillanatnyilag ennyi hely sincs. További gondot okozna, hová tegyék a fiatalkorúakat, akiket az elzárását elkülönítve kellene végrehajtani.

Hová „ültetik le” a piti tolvajokat?