A „jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg” – az alkotmány ilyen értelmű módosítását kezdeményezi a kormány. Ezzel a finoman szólva is nehezen érthető mondattal a végkielégítéseket terhelő, és idén januárig visszamenőleg érvényes büntetőadó bevezetését alapozza meg a kabinet az alaptörvényben. A korábbi bejelentések szerint az elbocsátásnál minden két hónapon túli kifizetést 98 százalékos elvonás terhelt volna – ezt így tudta múlt csütörtökön még a miniszterelnök-helyettes is –, ám a kabinet csendben visszakozott. A kormányszóvivő a múlt pénteken közölte ugyanis: kizárólag a kétmillió feletti összeget sújtják a külön adóval.

A közszférában és a többségi állami tulajdonú vállalkozásoknál foglalkoztatottak zömére tehát nem érvényes az intézkedés. Vagyis: ha csupán egy beosztott orvost, pedagógust vagy közrendőrt menesztenek, a végkielégítése általában nem csökken majd, mert annak öszszege többnyire nem haladja meg a kétmilliót, tehát a „jó erkölcsre” hivatkozva önkényesen megállapított határt.

Könnyen beleütközhet azonban a „jó erkölcsbe” a járandósága annak, akit húsz év után rúgnak ki a közszolgálatból, és mondjuk egy polgármesteri hivatal osztályvezetői beosztásáig vitte. Egy ilyen embernek ugyanis hathavi felmondási idő és nyolchavi végkielégítés jár. Ez összesen 14 hónap, és ha csupán szerény kétszázezer forintot keresett, 2,8 millióval távozhatna. Ebből nyolcszázezer azonban már „erkölcstelen”, így abból csak 16 ezer forint jár.

Az intézkedés tehát már a középvezetőket, esetleg a hoszszabb munkaviszonnyal rendelkező beosztott diplomásokat is sújthatja, az igazi vesztesek azonban nem ebből a körből kerülnek ki. Hanem például a Bajnai-kormány miniszterei közül: öten hat és fél milliót meghaladó összeget, nyolcan pedig három és fél milliónál többet vágtak zsebre. Nekik a jövő évi adóbevalláskor mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hiszen a kétmillió feletti összeg 98 százalékát vissza kell fizetni. Esetleges menesztése esetén ugyanígy pórul járhat az öszszes magasabb beosztású kormánytisztviselő, köztisztviselő és hivatásos állományú, valamint az állami cégek valamenynyi vezetője és menedzsmentjének tagja. Ez akkor is igaz, ha valaki még időben vette a kalapját, és a kormányváltás előtt lépett le. Aki viszont tavaly távozott, az megússza; például az MFB vezérigazgatója megtarthatja a 86 millióját (mellesleg az elődje, aki most visszatér a bank élére, 2002-ben 138 millióval távozott, és akkor a Fidesz emiatt nem tiltakozott). A BKV-nál a múlt évben kifizetett – egyébként valóban botrányos, és „jó erkölcsbe ütköző” – végkielégítésekből sem folyik be a különadó révén egyetlen fillér sem.

Máris a vesztesek között tudhatják magukat az ősszel távozó polgármesterek, a jegyzők, illetve a polgármesteri hivatalok vezető beosztású tisztségviselői, illetve az önkormányzati intézmények és cégek vezetői is. Legalábbis ahol a helyhatósági választás eredményeképpen új városvezetés áll fel, ott az eddigi tapasztalatok szerint általában leváltási hullám veszi kezdetét, ami többek között a hivatal dolgozóit, az egészségügyi, a művelődési intézmények, az iskolák, a helyi kommunális cégek vezetőjét egyaránt érintheti.