A rács mögött
Ha apróbb bűncselekményeket követnek el, akkor is, jelentette be a belügyminiszter. Összeszalad a nyál az ember szájában, olyan szép ez. De nemcsak a gyerekekre vár börtön, ha lopnak valamit a plázában vagy a falu végén, hanem a felnőttekre is, mert – és ez már idézet a kormányprogramból – „nem tűrhetjük tovább, hogy legyenek, akik a szociális segélyt rendszeresen bűncselekményekkel egészítik ki...
A szocialisták törvényei miatt 2002 után egyre kevesebben kerültek börtönbe és egyre többen garázdálkodhattak következmények nélkül”. Vagy így volt, vagy nem. A bűnügyi statisztikák szerint nem. Máshol az előző kormány luxusbörtöneit kárhoztatja a program. Miközben Európa egyik legtúlzsúfoltabb börtönrendszere a magyar, ahol csak szabály, nem valóság a fejenkénti hat légköbméter, és csak az ombudsman fellépésére szereltették le nemrég az emeletes ágyakról a harmadik szintet, de nem számít, ha többen lesznek, „majd kicsit összehúzzák magukat”, mondta Lázár János.
A Fidesz nagyra becsüli a börtönt. A kriminalisztika tudománya nem. A biztos büntetés tudata visszatart, a súlyos fenyegetés nem. Maga a börtön pedig tipikusan árt. Ezért csak végső esetben alkalmazandó. A kormányzat azonban csak látszólag a bűnözéssel, valójában a Jobbikkal harcol. Erről árulkodik, hogy a kormányprogram börtöneuforikus fejezetét közvetlenül a gárda ellen fogalmazott rész követi, a belügyminiszter pedig a tyúk- és mobiltelefontolvajok után azonnal a betiltott társadalmi szervezetek tevékenységében részt vevőket fenyegeti elzárásra átváltható nagy pénzbüntetéssel. A Jobbik egyik legerősebb fegyverét, a bosszúba oltott rend ígéretét fordítja a jobboldali vetélytársra vissza, miközben annak elrettentő-rendfentartó erejét megsemmisítené.
Rokonszenves volna a kormányzat harca a Jobbik ellen, csak ki kellene hagyni belőle „az embereket”. A börtön, az elzárás ugyanis a legveszélyesebb büntetés. A fiatalokat biztosan megfosztja munkahelyüktől, iskolájuktól, a felnőttek is kiesnek miatta minden civilizációs lehetőségből, de ami a legnagyobb baj: szinte biztosan szétveri a büntetéssel érintett családját is. Ha egy társadalom ehhez az eszközhöz nyúl, felkészültnek kell lennie a következmények kezelésére is. A Fidesz azonban egyelőre a Jobbik megjelenésével járó következményekre készül fel, erre nem.
A „mindenki vállalja tetteinek következményeit” egyébként érvényes parancsa a börtönnél megbicsaklik. Mert a – nemcsak a Fidesz számára fontos –család is reménytelen helyzetbe kerülhet miatta. A társadalom pedig a büntetés letelte után szembekerül egy bent „kiképzett” és revánsra vágyó emberrel. Eközben vagyonokat kell költenie a – nem az igazi bűnözőkkel, hanem a csupán „csibészekkel” szemben –rossz megoldásra. De mi az alternatíva? A pénzbüntetés ebben a körben nem az. Uzsoráshoz kell fordulni a pénzért. A közérdekű munka azonban kínálja magát. De ha lehet, ne börtönöket építsenek az elítéltek, hanem például a zárakat, kerítéseket hozzák rendbe város- és faluszerte.