Tiszteletre méltó az állandóság, amelyet tapasztalunk a Nemzeti Egyetértés Rendszerének káderpolitikájában. Nemcsak a kül- és belügyek, a nemzetgazdaság, hanem még a katasztrófaelhárítás is az első (polgári) Orbán-kormány idején tisztséget viselt vezetőit kapta vissza. Rendőrtábornokok, adóhivatali vezetők, országos postamester, sorra térnek vissza a régiek az új napfényre ezen a forradalmas nyáron. Vannak, akik nyolc éve még a hatalom második, harmadik vonalában várakoztak, most itt vannak újra. Jönnek a régiek az állami tulajdonú cégek élére, a bankokhoz.

Érett korú, lojális emberek a tagjai e nyerő csapatnak, akár a fővárosban, akár vidéki posztokon készültek a mostani visszatérésre. De, akik még innen vannak az ötvenen, azok is szinte mindannyian pozícióban voltak a „polgári kormány” idején. A nemzeti egyetértés kormánya a miniszterelnökkel mindenkor és megszakítás nélkül egyetértő káderekből állt össze.

Nincs széthúzás, belvita, mint az előző csapatnál olykor. (Felbukkan ugyan egy-két tekintélyes új személyiség, de az 1998–2002 közötti kormányban sem tartottak ki sokáig a hasonló autoritások.) A siker a kádereken múlik, tanította egy másik huszadik századi forradalmár. Ma, úgy látszik, a lojalitás teszi a kádert. A kitartás és a tapasztalat, a kormányonkívüliség éveinek közös keserve.

Érthető, hogy teljes személyzeti váltást tartanak a csúcsokon és a környező lankákon. Megmagyarázható, miért kell a takarításnak kiterjednie a közép- és alsószintre. De a fő tűzoltó vajon mit hibázott? Vajon miért gondolja Orbán Viktor, hogy ugyanazokkal a „régi csibészekkel” folytatva a kormányzást egy egészen más helyzetben, képes lesz megoldani az új gondokat? Tőlük tudjuk, hogy rossz a helyzet minden szférában.

Ezek szerint a kipróbált ellenzéki harcosok, a pártállam harmadik vonalában szocializálódott régi szakemberek, tudják a megoldást. De hol vannak a fiatal, külföldön is kipróbált, nemzetközi nagyvállalatokban, szakmai szervezetekben, neves egyetemeken karriert csinált jobboldali nők és férfiak? A Fidesz biztosan bírja az ő támogatásukat is. Tudom, vannak harmincas arcok a központban. Ám stratégiai tervezéssel aligha őket bízta meg Orbán Viktor.

Az lenne jó, ha az intézményi átrendezések és cégtáblacserék után, minél előbb látnánk, merre megy az ország. A jelképes törvényeket követik-e a jólétet, haladást segítő lépések? Nem mindegy, hogy milyen kompetenciája van a körnek, amely az ország menedzselésére vállalkozik.

Bízhatnak-e bennük, a nem Fidesz-hívek? Az 1990 utáni két évtizedben a sajtó állandóan azzal foglalkozott, ki megy, ki marad. Ideje lenne most arról beszélni, mi következik, mi vár a társadalomra? Egyelőre csak a régi hívek, üzlettársak láthatók. A közbizalom mindemellett rendületlenül támogatja a sajátos belső emigrációból visszatért kormányzatot.