Megyesi Gusztáv: Helyre van igazítva
Márpedig péntek délben jelentették a hírt, hogy a kormány kereszténydemokrata oktatási államtitkár asszonya helyreigazítást kért a hircsarda.hu internetes viccportáltól, amely álhír keretében azt találta írni, hogy „Hoffmann Rózsa focipályán is engedne buktatni”. Erre tetette közzé a következő helyreigazítást Dobi Ágnes sajtóreferens, aki még sokra fogja vinni:
„A hircsarda.hu Hoffman Rózsa a focipályán is engedne buktatni címmel megjelentetett írásában megtévesztő módon, szó szerinti idézetként adott közre egy, az államtitkár által soha el nem mondott szöveget. A jogsértő anyag eltávolításán túl, elnézést kérünk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium oktatásért felelős államtitkárától.”
Mármost ilyen helyreigazítást akkor szokott kérni az ember, ha vagy érdekeltsége van az internetes portálban, s szeretne nagy reklámot csapni neki, vagy ha a jó sora kereszténydemokrata államtitkárrá emelte, ennélfogva a futballpályán egyáltalán nem engedné az ellenfél buktatását, minthogy az egyáltalán nem kedvére való az Úrnak, nem leli örömét benne.
Magam még az Antall-kormány alatt keveredtem vitába kereszténydemokrata politikus asszonyokkal, amikor az egészségügyi minisztérium kért helyreigazítást azért, mert egy orvos az ÉS szilveszteri számában a csúnya és ifjúságot rontó p...a szót használta rövid cikkében, amellyel „nem vetett jó fényt az orvostársadalomra”.
Ez a mostani ehhez képest emelt szint. A helyreigazítás először is erősen feltételezi, hogy az államtitkárság szerint létezik ebben az országban olyan olvasói réteg, amelyik készpénznek fogadja el, hogy az oktatási államtitkár asszony híve a csatárok felrúgásának, s tán még a szándékos kezezést se torolná meg.
Megjegyzem, ez a feltételezés nem áll távol a magyar lakosság tényleges szellemi állapotától; az államtitkárság helyreigazítását a szavazópolgárok legalább kétharmada nyilván ugyanazzal az áhítattal olvasta és fogadta be zsigereibe, mint teszem azt új köztársasági elnökének azt a megállapítását, hogy a korszerű, új magyar alkotmánynak méltónak kell lennie a vérszerződéshez. Vagy a kőbaltához, teszem hozzá, mert azért ne felejtsük el, hogy minden szép és jó ezzel az eszközzel kezdődött. Ez tény.
Ám ha azt írom, hogy Schmitt Pál szerint olyan közgazdasági berendezkedésre van szükség Magyarországon, ami méltó a Szvatoplukkal kötött fehér ló-magyar föld adásvételhez, akkor az még nem feltétlenül sajtóvétség, csakis abban az esetben az, ha nem jelzem a mondat fölött, hogy kérem, a következő mondat viccnek van szánva; ha ugyanis kiírom, hogy figyelem, vicc következik, nincs helyreigazítás.
Ez nem tréfa, az államtitkárság ugyanis azt nehezményezte leginkább, hogy a viccportál nem jelezte egyértelműen, hogy viccel; ezek után kíváncsi vagyok, hogy akad-e karikaturista, aki le meri majd rajzolni őket, hacsak oda nem írja alájuk, hogy ez itt nem fénykép, hanem vicces rajz.
Most vagy az lehet, hogy a kereszténydemokraták a hatalomba kerülve nagyjából így szocializálják egymást, vagy pedig tényleg akkora elánnal tört ki a forradalom a szavazófülkékben, hogy összekeveredett a vicc és a valóság. Mert csakugyan: ha a posta elnöke egyszersmind az adóhivatal alelnöke is lehet, akkor miért elképzelhetetlen, hogy az oktatási államtitkár asszony Puhl Sándor funkcióját is átveszi a sportcsatornán.
Figyeljük meg a helyreigazítás utolsó mondatát: Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot írnak, holott az oktatásügy nem oda tartozik, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz (amit értelemszerűen egy hetvenéves anatómus vezet), következésképp az oktatási államtitkárságon azt se tudják, hogy kicsodák-micsodák, hol vannak és milyen okból kifolyólag.
Pelczné ilyen hibát sohase követett volna el.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
