Csaknem nyolcoldalas az a hivatalos beszámoló, amely a 2009. márciusi kongresszus óta eltelt időszakot elemzi. Az MSZP országos elnöksége a július elejei párttanácskozásra és tisztújításra készített dokumentum végleges verzióját a napokban fogadta el, ennek egy példánya került a Népszabadság birtokába.

Túl a mélyponton, de merre tovább?

Az irat már a bevezetőben leszögezi, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő tavaly márciusi lemondása óta történetének „legviharosabb korszakán” van túl az MSZP. Alig több mint tizenkét hónap alatt két miniszterelnök-váltás (Gyurcsány, Bajnai, Bajnai, Orbán), pártelnökváltás, párton belüli viták, válságkezelő kormányzás, EP- és országgyűlési választás tölti ki a krónikát. Az elnökségi beszámoló megállapítja: „az események próbára tették és gyengítették mind a párt tekintélyét és elfogadottságát a társadalomban, mind az elnökségét a párton belül”.

A dokumentumban az áll, hogy az elmúlt egy év következményeként a pártban már évtizedek óta meglévő törésvonalak is láthatóvá váltak, s a pártműködés zavarai mellett a morális és korrupciógyanús ügyek okozták a legtöbb kárt. Ezek egy része az MSZP elnöksége szerint tudatos, politikai indíttatású időzítés alapján kerültek nyilvánosságra, ugyanakkor leszögezik: „a párttagság többsége az elnökségtől várta a korrupciós gyanúk eloszlatását, a párt megtisztítását, az elnökség azonban erre részint alapszabályi eszközök, részint kellő hatalom és erő híján, nem volt képes”. Hozzáteszik: néhány általános felháborodást keltő botrány utólagos „tűzoltó” munkája mögött kevés volt a figyelem arra, hogy minden helyi szervezetben kialakuljon az időben való vészjelzések és megelőzések rendszere.

Az elnökség szerint a pártot sikerült egyben tartani, és ezzel esélyt szereztek arra, hogy az MSZP váltópárt maradhasson. Ez azonban most még csak lehetőség, amellyel tudni kell élni. A pártműködéssel kapcsolatban megállapítják, hogy „a párt régi működési zavarain ez a pártvezetés sem tudott úrrá lenni. Kiütköztek a sokáig elhanyagolt belső problémák: az aktivisták és a választók elöregedése, a civil kapcsolatok gyengülése, a médiatér szűkülése, a széles vezetői utánpótlás és a teljesítményértékelés hiánya.” Az irat megfogalmazása szerint több helyi és megyei szervezetben is „állóháború” alakult ki a különböző elképzelésű vagy ambíciójú csoportok között. Miközben a megyei vezetők politikai súlya és szerepe felértékelődött, a területi szervezetek sok megoldatlan konfliktust hurcoltak magukkal.

A beszámoló Gyurcsány Ferenc kormányfői lemondásával kapcsolatban megállapítja, hogy az – bár régóta érlelődött – váratlan volt. Arról a vezetőtestületeknek előzetes tudomásuk nem volt. Az időzítésről semmiképpen sem. Ez pedig mind az elnökséget, mind a tisztújító kongresszust váratlanul érte. „A váltás személyi előkészítetlensége az MSZP eddigi életének politikai mélypontjához, a miniszterelnök-keresés kéthetes kálváriájához vezetett. Az MSZP készületlensége, az SZDSZ belső viszálya, a Fidesz felelőtlensége és a jelölteket nyíltan fenyegető hadjárata olyan légkört alakított ki, amelyben kétségessé vált a kormányzás folytatásának lehetősége. A közvélemény szemében drámai módon megkérdőjeleződött a párt kormányzásra való alkalmassága. A párt támogatottsága ismét zuhant. A párton belül is vitát váltott ki, érdemes-e, tudjuk-e tovább vállalni a kormányzati szerepet, öszszeegyeztethető-e a baloldali értékrend és a válságkezelés feladata. Ennek kapcsán kiújultak az eddigi évek értékelésével és a baloldal jövőjével kapcsolatos ideo lógiai viták” – olvasható az elnökségi beszámolóban.

A dokumentum szerint amikor Gyurcsány pár héttel később a pártelnöki posztról is lemondott, valódi veszélyt jelentett a párt darabokra hullása „vagy politikai és morális megsemmisülése”. Az elnökség megállapítja, hogy a belső kohézió erősebbnek bizonyult a széttartó erőknél és a külső feszítésnél. Hasonlóképp pozitívan értékeli, hogy a pártvezetésnek sikerült az ezt követő „szakértői” és kisebbségi kormányzás stabil politikai hátterét biztosítani, „amelynek fontossága a Fideszkormány kapkodását és kártevését látva, utólag értékelődik fel igazán”.

Önkritikusan állapítják meg ugyanakkor, hogy az új baloldali politika előkészítésében, a koalíció szétesése után új szövetségesek keresésében, a pártműködés javításában már nem voltak sikeresek. „A legfájdalmasabb hiányt a morális önvédelem elégtelensége, a korrupciós gyanúkkal szembeni eszköztelenség jelentette” – írják. A Bajnai-kabinet működésével kapcsolatban hozzáteszik: a kormányfő hangsúlyozottan egy évre szóló vállalása – amelyhez társult a pártvezetés „átmenetiségének” érzése – akadályozta, hogy a válságkezelés az MSZP tartós kormányzóképességének bizonyítékává váljon, és maradandó értékeket reprezentáljon. „Mindent egybevetve a kormányzás biztosításával az MSZP olyan, nem kockázatmentes politikai és erkölcsi tőkebefektetésre vállalkozott, amely rövid távon nem térült meg, de a Fidesz sorozatos hibái következtében a későbbiekben komoly hivatkozási alapot jelenthet” – olvasható a dokumentumban.

A párt belső törésvonalait illetően az elnökség megállapítja, hogy azok most nem generációs különbségek mentén húzódnak. „Sokfajta korábbi, párton belüli közmegegyezésünket a válság kérdőjelezte meg” – írják, de hozzáteszik azt is: eldőlni látszik az a vita, amely a párt politikai helyét kívánta meghatározni. Eszerint az MSZP ne a baloldal szervező központja, a klasszikus liberalizmus örökségét és a modern demokrácia értékeit is programjába emelő párt legyen, hanem inkább egy markánsan baloldali párt, amely sok kérdésben szövetségre kész, és nyitott más demokratikus erők iránt.

A dokumentumot a július elején tartandó tisztújító kongresszus tárgyalja majd.

Balogh András az MSZP választmányi elnöke lehet

Lezárult az MSZP tisztújító folyamatának jelölési szakasza. A Katona Béla volt házelnök által vezetett jelölőbizottság lezárta a jelöléseket. Mesterházy Attila kihívó nélkül maradt a pártelnöki poszton, az el nökhelyettesi tisztségre Molnár Csaba kapta a legtöbb jelölést, de kapott ajánlást Balogh András volt államfőjelölt, illetve Szabó Imre volt Pest megyei elnök is.

Az alelnöki posztokért hatan indulnak: Gúr Nándor, Kovács László, Juhász Ferenc és Szabadkai Tamás, kapott jelölést Balogh András, illetve Szabó Imre is. A tíz elnökségi helyért huszonhatan ver sengenek: többek között Nyakó István, Katona Tamás, Harangozó Tamás, Szanyi Tibor, Csabai Lászlóné, Márton Roland, Kunhalmi Ágnes, Korózs Lajos és Kertész Krisztián, Szabadkai Tamás. A korábbi pártelnökség meghatározó alakjai – Gyurcsány Ferenc, Szekeres Imre, Kiss Péter, vagy a leköszönő pártelnök, Lendvai Ildikó – korábban jelezték, most nem ambicio nálnak tisztséget.

Érde kes ség, hogy bár Botka László szegedi polgármester kapta a legtöbb ajánlást a választmányi elnöki posztra, aki korábban azt nyilatkozta, hogy örömmel vállalná a feladatot, most mégis úgy döntött: nem indul. Lapunk megkeresésére azt közölte: meg kell akadályozni, hogy a kormányzat után a nagyvárosok is fideszes kézbe kerüljenek, ezért a következő időszakban leginkább Szegedre kíván koncentrálni. Botka azt is elmondta: aláírásgyűjtést kezdeményeznek majd, hogy – a jelölési folyamat lezárása ellenére – Balogh András is megmérettethesse magát a választmányi elnöki székért, egy hozzá hasonló személyiségre lenne ugyanis szerinte szükség a pártparlament élén.

A kongresszusi szabályok értelmében helyben is fel lehet íratni jelöltet a szavazólapra, ehhez csak a megfelelő számú aláírás szükséges. A választmányi el nöki posztra egyelőre Simon Gábor jelenlegi elnök az egyetlen jelölt, aki – ha sikerül összegyűjteni a megfe lelő számú támogatót – a július 10-i kongreszszus napján kaphat kihívót Balogh András szemé lyé ben.