Hamis jelentés Tatárszentgyörgyről
A Gyurcsány-kormány 2009. február 25-én kötelezte az érintett szaktárcákat, hogy vizsgálják ki az általuk irányított szerveknek a tatárszentgyörgyi kettős gyilkossággal összefüggésben végzett munkáját. Három nappal korábban a Pest megyei Tatárszentgyörgyön akkor még ismeretlen tettesek Molotov-koktéllal felgyújtották Csorba Róbert és családja házát, majd sörétes puskából közelről leadott lövésekkel megölték a lángok elől menekülő férfit és ötéves gyermekét.
A bűntényt követően a tűzvizsgáló először „elektromos tüzet” állapított meg. Azt mondta a rendőröknek, hogy „a szabálytalanul bekötött vezetékek túlmelegedése” okozta a tragédiát. Ezt hallva a helyiek közül többen a ház építésében közreműködő villanyszerelő keresésére indultak. Szerencséjére nem találták otthon, így az elszámoltatás elmaradt.
A holttesteket a helyszínen megvizsgáló orvos előbb szóban, majd írásban is „tűz és robbanás miatt bekövetkezett halált” állapított meg, és ezt közölte a rendőrökkel is. A holttesteken talált szabályos elrendezésű, kör alakú sérüléseket azzal magyarázta, hogy vélhetően a tűz hatására levált néhány deszka a mennyezetről, s az azokban lévő szögek okozták a szóban forgó sérüléseket.
Bár az eset Tatárszentgyörgy romák lakta részének egyik szélső házában történt, a rendőrök semmiféle összefüggést nem véltek felfedezni a romák elleni korábbi (hasonló körülmények között elkövetett, s addig már két halálos áldozatot követelő) támadásokkal.
Végül a rendőrök kizárták az idegenkezűséget, miután sem a tűzvizsgáló, sem az orvos nem talált bűntényre utaló nyomokat, s közigazgatási eljárás keretében folytatták az eljárást.
Másnap találtak ugyan egy parafa dugóval lezárt, letört üvegnyakat, amelyből égett rongydarab lógott ki, de a tűzvizsgáló kizárta, hogy az Molotov-koktél maradványa lenne, mivel „a parafa belülről nem perzselődött meg”. A helyszínelő visszatette oda, ahol találta, és le is fényképezte.
A kormány által elrendelt vizsgálat elmarasztalta a tűzvizsgálót, aki még a vizsgálat lezárása előtt vélelmezte a tűz keletkezésének okát, és csak két nappal később rendelt ki független szakértőt. Elmarasztalta a helyszín biztosítását és a helyszíni szemlét végző rendőröket is, mivel megszegték a bűnügyi helyszínelés szabályait, nem a tőlük elvárható alapossággal végezték munkájukat, s emiatt hosszú ideig ki sem derült, hogy gyilkosság történt.
A lőtt sebeket fel nem ismerő háziorvost ért bírálatokra reagálva a szaktárca a kormány számára készített jelentésében (amelyet a kormány nyilvánosságra hozott) azt írta: „Az ügyben eljáró háziorvos – a korábbi feltételezésekkel ellentétben – a rá irányadó szakmai szabályok figyelembevételével, a hatályos jogszabályoknak megfelelően látta el feladatát, melyet az országos igazságügyi szakfelügyelő és független igazságügyi orvos szakértő véleménye is alátámaszt”.
A Népszabadság birtokába került az országos igazságügyi szakfelügyelő főorvos, dr. Keller Éva 2009. február 27-én dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvosnak írt levele, melyben Keller lesújtó véleményt fogalmaz meg a Tatárszentgyörgyön eljáró háziorvosnak a szaktárca által a nyilvánosság előtt szakszerűnek minősített eljárásáról.
„A rendőrségnek lediktált anyagban nem szerepel a feltételezett halálok, csak az került megállapításra, hogy hatósági boncolást tart szükségesnek. A külsérelmi nyomok leírása szakszerűtlen, az alapvető fogalmakkal sincs tisztában az ügyeletes háziorvos. Nem várható el tőle, hogy igazságügyi szakszavakat használjon, de az igen, hogy a sérülések számát, elhelyezkedését és alakját rögzítse. A két holttesten lévő sérülések alapján, azok hasonlósága és nagy száma miatt egyértelműen fel kellett volna merülni a bűncselekmény gyanújának, s (az orvosnak –a szerk.) kezdeményeznie kellett volna igazságügyi orvos szakértő bevonását.”
Az igazságügyi szakfelügyelő főorvos (akinek véleménye az akkori egészségügyi kormányzat szerint azt igazolta, hogy az ügyeletes orvos szabályosan járt el) saját vizsgálata eredményét öszszegezve azt írta: „Az ügyeletes orvos a szakma szabályait nem tartotta be a halottvizsgálat során. A halottvizsgálat elvégzésekor nem megfelelő gondossággal járt el”.
Keller Éva levelében rámutatott, hogy amennyiben az orvos a helyszíni vizsgálat során fenyegetve érezte magát, kellő rendőri erő volt jelen ahhoz, hogy tőlük védelmet kérjen. Javasolta ugyanakkor, hogy vizsgálják meg az ügyeletes orvos szakmai kompetenciáját, olyan hírek is felröppentek ugyanis, hogy az ügyben elsőként eljáró orvos nem is végezhetett volna halottvizsgálatot. Végezetül javasolta a háziés ügyeletes orvosok szigorú képzését és vizsgáztatását a hasonló esetek elkerülése érdekében.
Érdeklődésünkre sem az akkori egészségügyi kormányzat illetékese, sem a tisztiorvosi szolgálat nem kívánt reagálni minderre. Nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy ki volt az az igazságügyi szakfelügyelő, aki az e témában első számú szaktekintélynek számító Keller Éva egyetemi tanár szakvéleményét felülírta? Feltéve, hogy volt ilyen, ami nem valószínű.
Rendőrségi forrásaink szerint az a tény, hogy az akkori egészségügyi kormányzat álláspontjával szemben az orvos - úgy tűnik - mégiscsak hibázott, nem menti azoknak a rendőröknek a felelősségét, akik a helyszínelés és a helyszín biztosítása közben hibáztak. Ellenük még az eset után fegyelmi indult.
„Az egészségügy tisztára mosta saját emberét, hadd ne fűzzünk ehhez kommentárt", utasította el érdeklődésünket egy az ügyben illetékes rendőrségi vezető.
Az ORFK érdeklődésünkre azt közölte: a romák sérelmére elkövetett, hat halálos áldozatot követelő gyilkosságsorozat elkövetőit a tatárszentgyörgyi fiaskó ellenére is sikerült azonosítani és elfogni. A nyomozás lényegében már befejeződött, s várhatóan augusztusig vádemelési javaslattal átadják az ügyet a majdan a vádat is képviselő Pest Megyei Főügyészségnek.
