A legutolsó, péntek délutáni információ szerint a pálinkatörvény tervezete újabb fordulatot vett: amint azt az MTI jelentette, a derék gazda, akinek a közérzete jelentős javuláson ment át a pálinkafronton megnyert szabadságharc lezárásával, nem készíthetne kuktából, bojlerból, pláne centrifugából pálinkafőző berendezést, ezenfelül nem használhatna fel piaci gyümölcsöt, sőt a főzés során a fináncok ezután is rajta tartanák a szemüket, már csak azért is, mert három nappal előtte be kell jelentenie, hogy cefrét akar főzni, pontosan dokumentálva, hogy mennyi és milyen gyümölcsből, mekkora tételben, amit persze szigorúan csak az előírt, minimum százliteres berendezésben párolhat le.

Mire e sorok megjelennek, elképzelhető, hogy a nemzetgazdasági minisztérium újabb apró korlátot állít a miniszterelnök által meghirdetett szabad pálinkafőzés elé, és például azt a kitételt, hogy nem akárki főzhet otthon pálinkát, tovább pontosítja, illetve nevesíti: példának okáért a magyar államra. Mondhatja erre valaki, hogy tessék, ez lett a miniszterelnök akciópontjából: a nagy semmi, azaz marad minden a régiben, csak közben mindenkinek jó volt három napig a közérzete.

Ám ez nem így van. Hét elején ugyanis épp e lapban jelent meg Tamás Gábor tollából egy cikk, amely a pálinkafőzésről szól ugyan, de benne van nemcsak a mai, hanem a jövendőbeli Magyarország.

Mint tudvalevő, az Európai Unió nem nézi jó szemmel az új kormánynak ezt a törvénytervezetét sem. Az EU-ban ugyanis nem tudják, hogy a mi kormányunk naptárában még messzi van a XXI. század, a mi kormányunk még az 1920-as, kisüsti pálinkafőzést tiltó rendeletnél tart, s ezt akarja betiltani és meghaladni nem kis nemzeti büszkeséggel, de hát az EU bürokratikus és fafejű szervezet, jövedékről meg szeszfőzési korlátozásokról papol, ráadásul hatalma van.

Ezért a Fidesz, mintegy kvintesszenciáját adva létezésének és világfelfogásának, elkerülendő az EU-rosszallást és a retorziókat, „a pálinkát nem szeszes italként, hanem a lekvárhoz és a mézhez hasonló, sajátos kistermelői termelvényként kezeli, s ezáltal a pálinkát kivenné a jövedéki szabályozás alól, megszűnne mindenféle hatósági ellenőrzés, a delikvensnek pedig nem kellene saját gyümölcsössel rendelkeznie a főzéshez, elég volna, ha gyümölcstulajdona lenne”. Felhívom a figyelmet a termelvény szó gyönyörűségére. Ami ott a csatos üvegben párállik, az nem pálinka nevű termék, hanem sajátos termelvény. Ha az EU-nak baja van, kötözködni akar, tessék, jöjjön ki, csak annyit fogunk neki mondani, hogy ez itten termelvény; már eleve tolmács sincsen, aki ezt rendesen le tudná fordítani nekik. Jöhet ide személyesen Barroso is az összes emberével, meg fogjuk kínálni a termelvényünkből, kicsit zavaros és mérgező a rézelejétől, kicsit penetránsan büdös a rézutótól, de a mi termelvényünk, meghúzzák, megszédülnek, a gyomrukhoz kapnak, tántorognak, okádnak, a székre rogynak, s ha valami fenntartásuk van, meg lesz nekik mondva: ez nem pálinka, ez méz. Vagy málnalekvár, most vettük el a medvétől.

És akkor még ott lesz a lehullt alma a kosárban, hogy az márpedig nem gyümölcs, hanem gyümölcstulajdon, ha nem tetszik, hívjunk ügyvédet; jogászkodva vagyunk csak igazán elemünkben… Hát ha ez nem a Kádár-korszak, vagy még annál is korábbi éra: a magyar narancsé, akkor nem tudom, micsoda.

Ha viszont a gazda egy idő után, például jövőre, mire termelvényei újra erjedni kezdenek a dézsában, esetleg azt mondja, hogy hú, a kurva életbe, ezt velem egyszer már eljátszották a nagy szabadságharcban, az éppen ügyeletes forradalmár és szabadságharcos sajtóközleményt olvas be a tévében, miszerint vigyázat, jön vissza Gyurcsány Ferenc, hogy elvegye a pálinkátokat, már ott van a kertek alatt, hát ne hagyjátok, üssétek agyon.

Az a mi szerencsénk, hogy jövő ilyenkor az új köztársasági elnök már ötven fekvőtámasznál tart majd, s kívülről fújja az evangéliumot.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa