Kinek az embere az államfő?
Az államfő fejezi ki a nemzet egységét, ezért semmilyen irányban nem elkötelezett, tehát szinte „lebeg” a különféle érdekcsoportok felett, és ehhez jól illeszkedik a jelölt által vállalni kívánt kiegyensúlyozó szerep – kommentálja Schmitt szavait Takács Albert alkotmányjogász. A kiegyensúlyozás pedig egyben ellensúlyt jelenthet, hiszen aki ezt a feladatot komolyan gondolja, annak a mindenkori kisebbség, az érdekérvényesítésre kevésbé képes erők mellé kell állnia.
Olyan politikai struktúra jön létre, amelyben egyértelműen a legfontosabb szempont, hogy a kormány minden eddiginél szabadabb kezet kapjon, és az államfőjelölt kiválasztását is ennek rendelték alá – így Lövétei. Értelmezésében ez azt jelenti, hogy a jelölt az államfő egyébként is meglehetősen szűkre szabott jogosítványaival – például a jelölés jogával – sem kíván élni. Ez megfelel a jelenlegi alkotmány logikájának, de ennek az az ára, hogy a kormánynak az esetleges és mindenkor késve érvényesülő alkotmánybírósági kontrollon kívül nincs külső hatalmi ellensúlya.
Az államfőjelölt az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, a hatalmi ágak elválasztásának logikája viszont ellentétes ezzel: meglehetősen szerencsétlen lenne, ha például a végrehajtó és a bírói hatalom a döntéseket szoros kooperációban hozná meg – világít rá egy újabb aspektusra Takács Albert. Nem igazán jó szerepfelfogás tehát, ha az elnök egy-egy politikai megállapodásra csak ráüti a pecsétet. Ezért jól teszi, ha kihasználja a lehetőségeit, és amikor például jelölnie kell, nem egyeztet – de korlátozott hatalma okántájékozódik.
