Vissza a feladóhoz: a lokátorharcot Orbánéknak kell lezárnia
Úgy tűnik, nem lesz könnyű zöld ágra vergődni aMecsekbe tervezett NATO-radar ügyében, mert a civil szervezetek a napokban megszellőztetett új helyszín, a Hármashegy ellen is hevesen tiltakoznak. Ha pedig Orbán Viktor tartja a szavát, ott sem lesz lokátor. A kormányfő ugyanis még idén februárban azt nyilatkozta: a létesítményt olyan helyre nem lehet telepíteni, ahol azt az emberek nem akarják. Szerinte le kell ülni a NATO-val, és más helyszínt kell keresni. Igaz, akkor még nem tudhatta, hogy valószínűleg nincs is jó megoldás. Óvatosabban nyilatkozott tegnap Hende Csaba honvédelmi miniszter. Ő a Népszava keddi híre kapcsán, amely szerint – a természeti értékek védelme miatt korábban elvetett Zengő, illetve a Pécs melletti Tubes helyett – a közeli Hármashegyen épülne fel a létesítmény, csak annyit közölt: nincs döntés, még csak javaslat sem arra, hogy hová kerüljön a lokátor. Ugyanakkor hozzátette: az új helyszín kijelölésénél több egymással versengő szempont létezik – az egyik ezek közül a környezetvédelem –, de „a haza biztonsága mindenek felett” áll. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, később nyilván kiderül.
A miniszter következetes viszont a tekintetben, hogy szerinte a katonai létesítmény legjobb helye – amint aztmég az első Orbán-kabinet regnálásának utolsó napjaiban, egy 2001márciusában kiadott kormányhatározattal eldöntötték – a Zengőn lett volna. Ennek egyszerű földrajzi oka van: onnan „lát” a legmesszebb a radar, és takarásban levő területek sincsenek, ami alapvető követelmény ahhoz, hogy az alacsonyan szálló repülőgépeket is a határtól megfelelő távolságban észlelhessék. Mellesleg katonai szakértők éppen ezért ragaszkodnak a Mecsekhez, amely a déli országrész legmagasabb pontja. A Sólyom László köztársasági elnök támogatását is élvező zöldek viszont – a védett növényzet, különösen a zengői bazsarózsa megóvására hivatkozással – sikeresen megakadályozták az építkezést.
Így került a katonák érdeklődésének a középpontjába a Tubes. A helyszínt a NATO-val is sikerült elfogadtatni, és a HM 2006-ban kiadta az építési engedélyt. A kormány hiába egyezett meg azonban Pécs később tragikus körülmények között elhunyt szocialista polgármesterével, Toller Lászlóval, a városi közgyűlés – vélhetően a környezetvédők heves tiltakozásának hatására, akik nem hittek a szakértőknek – bíróság előtt támadta meg az engedélyt, és helyi rendelettel is igyekezett megakadályozni a beruházást. Ezt utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisítette, de végül Pécs – amelynek tavaly megválasztott fideszes polgármestere, Páva Zsolt maga is részt vett az építési területet lezáró környezetvédők blokádjában – és a civil mozgalom győzött: a Legfelsőbb Bíróság idén kora tavasszal új engedélyezési eljárás lefolytatására utasította a honvédelmi tárcát. A lokátor ügye – amelynek építését az eredeti tervek szerint 2001-ben kellett volna megkezdeni – így tehát csaknem tíz éve lezáratlan. Magyarországnak azonban mindenképpen gondoskodnia kell a légtér megfelelő ellenőrzéséről, amelyhez a már korábban üzembe helyezett békéscsabai és bánkúti mellett egy harmadik 3D radarra is szükség van. Korábban, a Zengő elvetése után öt lehetséges helyszínt vizsgáltak: a Tubes mellett az ugyancsak hatszáz méter körüli magasságú mecseki Hármashegyet, illetve az ennél alacsonyabb, négyszáz méteres Tenkes-hegyet, továbbá a Szekszárdi-dombságban található Mórágyot, illetve a Nagykanizsához közeli Liszó feletti dombot.
A rádiólokációs felderítés szempontjából érdemben csak a Hármashegy jött szóba, bár a légtér hatékony védelméhez – miként a Tubes esetében is –további, úgynevezett réskitöltő radarokra lenne szükség. (Más helyszínt választva, különösen síkvidéki radar telepítésekor, több kiegészítő lokátorral, tehát lényegesen magasabb járulékos költséggel kellene számolni.) Ezt a Pécstől nagyjából húsz kilométerre található helyszínt a zöldombudsman is támogatta, mert az környezetvédelmi szempontból „roncsoltnak” tekinthető, hiszen ott működik egy meteorológiai radar és más hírközlési létesítmény, ugyanakkor katonai megfontolások alapján csak alig marad el a Tubes adottságaitól. Már Páva Zsolt is arra kényszerült, hogy egy műsorban lakonikusan kijelentse, úgy látszik, hogy ami a lokátort illeti, Baranya megye megkerülhetetlen. A környezetvédőknek azonban ez sem tetszik, mert a Hármashegy – miként szinte az egész Mecsek – a Natura 2000 természetvédelmi terület része. Úgy tűnik, hogy amint a helyszínt kijelölik, a radarellenes harc újraindul. Negyven környezetvédő szervezet még 2008 márciusában kiadott egy közös közleményt, amelyben elvetették, hogy a Mecsek bármelyik védett területén katonai objektumot emeljenek. Most ezt a közleményt ismételten kiadták e civil szervezetek, hangsúlyozva, hogy a Hármashegy is része a Kelet-mecseki Tájvédelmi Körzetnek. Tiltakozott a hármashegyi radar ellen az MSZP pécsi szervezete is. A baranyai szocialisták saját kormányuk idején nyíltan nem lázadtak a mecseki lokátortervek ellen. Most viszont megtehetik, és a jelek szerint teszik is. A Fidesz baranyai politikusai még hallgatnak az ügyben, igaz, hivatalosan még nem tudni, hogy a HM valójában hol építené meg a lokátort.
Katonai körökben mindezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: a radar megépítésére nem a NATO kötelezi Magyarországot, mert a légtér védelme a nemzeti szuverenitás biztosításának része. A katonai szövetség ehhez csupán segítséget nyújt, így a három lokátort –amelyből kettő már áll – a tényleges költségek töredékéért telepítheti az ország. Emiatt korántsem bizonyos, hogy a rendszer utolsó elemét lehetséges-e Szlovéniában elhelyezni, amire a honvédelmi miniszter tegnap utalt.
Kérdéses emellett, hogy még meddig húzhatjuk az időt, mert már korábban sem fogadták el könnyen a határidő ismételt módosítását. Vagyis nem kizárt, hogy előbb-utóbb a NATO kivonul a projektből, és akkor az országnak saját forrásokból kell megvalósítania a beruházást, amelynek költsége meghaladja a húszmilliárd forintot. Körülbelül ugyanennyibe kerül, ha a hiányzó lokátor képességeinek pótlására hosszabb távon is fenn kell tartani azt a három radarszázadot, amelynek megszüntetéséről már korábban döntés született. Ezek negyvenéves technikai eszközeit ugyanis korszerűsíteni kell, ráadásul háromszáz embert kell fizetni, miközben egy 3D radar húsz emberrel üzemelhet.