Becsapott tatabányai férfi: fémbódéból harcol az igazáért
A rozsdátlanítóval lefestett fémbódé előtt egy kissámlin ül az 58 éves, roma származású férfi. A telken néhány napszítta műanyag szék, faasztal, lavór, öreg hűtőszekrény. Odébb egy satupad, mellette kalapácsok, fogók. A már nyugdíjas Galyas Sámuel az elmúlt hét év hányattatásának idején miskolci testvérétől megtanult díszkapukat kovácsolni.
Élete utóbbi hét esztendejének ez az egyetlen sikertörténete.
2003-ban döntött úgy, hogy eladja a saját maga által épített szárligeti házát, valamint a Forró községben található ingatlanát. Az így összegyűlt öszszeget kiegészíti ötmillió forint készpénzével, telket vesz Tatabányán, s akkora házat épít, amelyben elfér a feleségével, s két felnőtt fiával.
A történetet itt megakasztja a szégyenteljes emberi gyanakvás, s mindenekelőtt azt próbálom tisztázni, hogyan gyűlt össze ennyi pénze. Ha Galyas nem volna roma, talán fel sem vetődne ez a kérdés, de az emberbe oltott előítéletek felkeltik az arcpirító kíváncsiságot.
– Kérdezze meg nyugodtan – bátorít Galyas, hiszen megszokta, hogy mindenről, mindenkinek el kell számolnia. –Vasbetonszerelő a szakmám, csaknem két évig dolgoztam Németországban, 1984-ben pedig Líbiában foglalkoztatott vállalatom, az Útvasút. Megspóroltam a pénzemet, nem ittam, egy szál cigit sem szívtam el életemben. A diplomáig taníttattam ki a két fiamat. Minden fillért a család boldogulására költöttem.
Körbemutat a szegényes telken.
– Aztán ide jutottam – jegyzi meg.– Megsajtolt a nyomorúság.
Galyas Sámuel egy magánszemélytől vette a Kertalja utcában található szélső telket, több mint ötmillió forintot adott érte. Az ingatlant korábban az önkormányzat jegyeztette be a földhivatalnál. Az új tulajdonos a 670 négyzetméteres ingatlanra jogerős építési engedélyt is kapott. Ennek birtokában megvásárolta az építőanyag egy részét, két házát eladta, a bútorainak helyet bérelt, ő pedig albérletbe költözött a feleségével. Az új ház pincealapját is kiásták már, amikor a kivitelezőnek feltűnt, hogy a telek kicsi lesz az építkezéshez.
A földmérést követően kiderült: az ingatlan csupán 420 négyzetméteres, ugyanis a készülő ház előtti úttest szélességének több mint a felét a telek részeként tüntette fel a földhivatali bejegyzés a tulajdoni lapon. Az úttestre nem lehet építkezni, a fennmaradó telekrész pedig túl kicsi ahhoz, hogy tulajdonosa építési engedélyt kapjon rá. Ráadásul az ingatlan másik oldalán a közműtérképen nem is szereplő nagynyomású vízcső van.
Galyas albérletben maradt, majd beköltözött a telkére eszkábált fémbódéba, s kétségbeesetten harcolt az igazáért. Felesége őt okolta azért, hogy ilyen bizonytalan helyzetbe hozta a családot, kapcsolatuk megromlott, az asszony belebetegedett a kálváriába, tönkrement a házasságuk, elváltak egymástól.
A tatabányai önkormányzat gazdasági bizottsága 2004-ben egy cseretelket, valamint kétmillió forintot ajánlott Galyaséknak, amit ők el is fogadtak volna, ám a közgyűlés jogi bizottsága végül nem járult hozzá ehhez a megállapodáshoz. Bíróságra került az ügy, ennek nyomán az önkormányzat peren kívül 19 millió forintos kártérítést kínált fel a férfinak. Ezt azonban ekkor már Galyas Sámuel nem fogadta el. A bíróság először vagyoni és nem vagyoni kárként 25 milliót ítélt meg neki, viszont fellebbezések, hatályon kívül helyezés miatt csak most született jogerős határozat. A Győri Ítélőtábla nem vagyoni kártérítés és egyéb jogcímen 23 millió forintot ítélt meg Galyas Sámuelnek, mert az önkormányzat – földhivatali bejelentés nélkül – utat létesített a telken, és emiatt a területen nem lehetett felépíteni a tervezett lakóházat. A határozat szerint az összeget az önkormányzat köteles megtéríteni. Ezenkívül a nagynyomású vízcső miatt az Észak-dunántúli Vízmű négymillió forintot már fizetett Galyas Sámuelnek.
– Felépíti a házát, ha átutalják a pénzét? – kérdezem tőle.
– Ennyi pénzből nem lehet –mutatja a hét évvel ezelőtti terveket, rajzokat, s a legfrissebb költségvetést. – Ezen a telken nem építkezhetek, egy új építési ingatlan Tatabányán tízmilliónál kezdődik. 2003-ban a tervezett családi házamat 18 millió 600 ezer forintból lehetett volna megépíteni. A hivatalos számítások szerint ma ugyanez 33 millióba kerülne – telek nélkül.
Néhány önkormányzati képviselő, s helyi lakó azt mondogatja: miért nem vesz egy telket falun, ott sokkal olcsóbban építhetne házat.
– De én itt szeretnék élni –keményedik meg az alázatosan beszélő ember szava. – Ideterveztem az életemet, azért tettem pénzzé a máshol található ingatlanjaimat.
– Galyas Sámuel teljesen vétlen abban, hogy így alakult a sorsa – állítja határozottan ügyvédje, Boos Tibor. – Tönkretették az életét, és ezek után még ő vonuljon vissza?
Az ügyvéd szerint a megítélt nem vagyoni kártérítés méltánytalanul alacsony. Ráadásul úgy véli, már 2007-ben ítélet születhetett volna.
– Olyan szakvélemény hiánya miatt rendeltek el megismételt eljárást, amely szerepelt az iratok között – állítja Boos Tibor, aki felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz, időhúzás miatt pedig a magyar állam ellen akar pert indítani.
A tatabányai önkormányzat érdemben nem kommentálja a történteket. Bene Magdolna, a város főjegyzője érdeklődésemre annyit mondott:
– A bíróság által neki megítélt kártérítést Galyas Sámuel rövidesen megkapja az önkormányzattól.
