Ágyúszó a szentgotthárdi zöldhatáron
Most még kukorica és kalászos növény terem Ausztriában azon a heiligenkreuzi területen, ahová évente 325 ezer tonna hulladékot megsemmisítő égetőművet akarnak építeni az osztrákok. Ez a föld légvonalban pár száz méterre található Szentgotthárd belvárosától. A ma már szabadon átjárható közúti határátkelőtől is csupán egy kilométerre van. A közvetlen „telekszomszéd” Szentgotthárdnak mégsem lehetett érdemi beleszólása a 20 ezer lakosú kisvárost súlyosan érintő beruházás engedélyeztetési eljárásába. Viniczay Tibor szentgotthárdi polgármester szerint Ausztria a saját törvényeit sem tartja be, amikor nem tekinti jogi szempontból ügyfélnek a városi önkormányzatot.
Az osztrák fél a magyar aggodalmakat eltúlzottnak tartja, s úgy reagált: az égtőműben nem ártalmatlanítanak majd veszélyes hulladékot, s az ott alkalmazott korszerű technológia nem károsítja a környezetet. Így – hangzott a határon túli érvelés – a szentgotthárdi félelmek alaptalanok.
A nyugat-magyarországi kisváros lakói azonban úgy vélik: megnyugvásra semmi okuk. Újabban az nyugtalanítja őket, hogy a zöldszenátusként is ismert osztrák környezetvédelmi tanács (Umweltsenat) – kisebb módosításokkal, s feltételekkel – jóváhagyta a beruházást engedélyező elsőfokú burgenlandi határozatot. A bécsi tanács elé egyébként azért került az ügy, mert a burgenlandi döntés ellen 487 fellebbezés érkezett. A helyi zöldek, a Pro Natura St. Gotthard Civil Összefogás (Pronas) vezetőivel, Soós Zoltán elnökkel és Kiss Katalin elnökségi taggal nézzük meg az egyelőre békés, csöndes helyszínt. Egy heiligenkreuzi aszszony sétáltatja errefelé a kutyáját, kissé gyanakodva méreget bennünket, ami persze nem csoda. Soós Zoltánék csináltak már itt néhány meghökkentő akciót. Éhségsztrájkoltak, odaláncolták magukat az osztrák ipari parkba bevezető vasúti sínekhez – ezen érkezik majd a hulladék az égetőhöz –, legutóbb pedig még egy negyvenynyolcas ágyút is a határra cipeltek, s elsütötték.
– Nem volt túl erőszakos, békétlen gesztus akár jelképesen is átlőni a szomszédba? – kérdezem tőlük.
– Nem lőttünk át, csak az ágyú dörrenésével akartuk elérni, hogy meghallják a hangunkat, ha már az írásos tiltakozások, a szóban felsorolt érvek süket fülekre találtak – válaszolja Soós Zoltán.
A kutyájával bajlódó osztrák nő nem túl beszédes. Azzal ráz le, hogy nem lesz itt semmi baj, kár rémhíreket terjeszteni.
– Egyébként is kell a munkahely ebbe a térségbe – zárja le a beszélgetést.
– Sajnos ez az átlag osztrák véleménye – kommentálja a hallottakat Kiss Katalin. – Mindenekelőtt a munkahelyek ígérete nyomja el a természetes aggódásukat.
– Az is konkrét veszély, hogy a hulladékégető idevonzza a nehézipart, amelyet mi nagyon nem szeretnénk itt, egy magyar és egy szlovén nemzeti, valamint egy osztrák natúrpark közepén – vázolja fel a lehetséges következményeket Viniczay Tibor. Szentgotthárd egyébként tavaly népszavazáson is elutasította a szomszédos beruházás tervét. Ez utóbbi szerint még az idén előkészítik Ausztriában a kivitelezés munkálatait, de a beruházás ütemezéséről, a létesítmény átadásának időpontjáról nincs pontos információjuk a szentgotthárdiaknak.
A polgármester a jogi megoldásban, s a magyar kormány határozott kiállásában reménykedik. Az osztrák legfelsőbb bírósághoz és az ottani alkotmánybírósághoz akarnak fordulni, hiszen az engedélyt kiadó döntés nem veszi figyelembe az Európai Unió alapelveit, és súlyos eljárásjogi hiányosságok is kimutathatók.
– Ha azonban a törvény nem segít, akkor akár a polgári engedetlenséggel is megakadályozzuk az égetőmű felépítését – mondja a polgármester. – Azt akarjuk elérni, hogy másutt, kisebb kapacitással épüljön meg a beruházás.
Nemcsak a helyi zöldek, de a Greenpeace is hadba szállt az égetőmű ellen. A kivitelező Begas cég eisenstadti (kismartoni) központja elé nejlonzsákos szemetet hordtak és meggyújtották. Ilyen akciókra egyelőre valószínűleg nem kerül sor, most a Greenpeace is a jogi lépésekben bízik.
– A Pronas mint törvényesen bejegyzett szervezet az eljárás ügyfele, az osztrák legfelsőbb bíróságnál fellebbez. Azt kell elérnünk, hogy ennek az eljárásnak az időtartama alatt ne lehessen megkezdeni az építkezést – hangsúlyozza Tömöri Balázs, a Greenpeace kampányfelelőse. Hozzáteszi: a beruházás sérti az úgynevezett „közelség elvét” is. Uniós előírás fogalmazza meg, hogy a hulladékot ott kell megsemmisíteni, ahol keletkezik. Márpedig tudomásuk szerint Heiligenkreuzban nem csak a burgenlandi szemet fogják elégetni.
– Burgenlandban évente mintegy 35 ezer tonna kommunális hulladék keletkezik, a többit ideszállítják majd Ausztria más körzeteiből, továbbá valószínűleg Észak-Olaszországból is – tájékoztat Soós Zoltán, aki szerint ennek a hulla déknak a szállítása hatalmas terhet ró a környezetre. Évente jelentős mennyiségű salak keletkezik, ennek az elhelyezéséről is gondoskodni kell. Az uralkodó szélirány miatt az égető füstje Szentgotthárdot szennyezi majd.
– Itt most termőföldet lát, ha megvalósul a beruházás, akkor egy 98 méter magas kémény 175 méter magas füstzászlót „ereget” majd éjjel-nappal – vízionálja a nem is olyan távoli jövőt Soós Zoltán. – Ez a füst elnyomja a város szépségeit, tájértékeit, turisztikai lehetőségeit.
Az osztrák Begas gázszolgáltató, az égetőmű kivitelezője szerint azért a heiligenkreuzi ipari parkba valósítják meg a beruházást, mert a létesítmény hővel és árammal tudná ellátni a közeli Lenzing Fibers textilipari vállalatot. Más vélemények szerint a helyszín kiválasztásához hozzájárult, hogy a térségben kevés a munkalehetőség, ugyanakkor kicsi a népsűrűség, tehát kisebb az ausztriai lakosság ellenállása. A zöldek azt állítják: az is szempont volt a helyszín megválasztásában, hogy a környezeti terhek jelentős része Magyarországon „csapódjon le”.
