– Újra megméretteti magát?

– A szocialista párt támogatja az újbóli indulásomat, így engem neveztek meg az MSZP kispesti polgármesterjelöltjének. Remélem, ősszel a választók is elismerik eddigi munkámat, és ismét bizalmat szavaznak nekem.

– A XIX. kerület sok éve küszködik néhány nem feltétlenül súlyos, mégis látványos hiányossággal. Ilyen például a Wekerle-telep felszíni vízelvezetése, a zajvédelem megoldása az M5-ös autópálya bevezető szakaszán. Korábban nagy tervek voltak az Europark és a kispesti Centrumáruház melletti üres telkek beépítésére is. Mi lesz ezekkel?

– Ezek a problémák még az előző ciklusból áthúzódó ügyek, sőt például az M5-ösé a 80-as évek derekára datálódik. Jóllehet 2006-os hivatalba lépésemkor ezek megoldását is célomul tűztem, ám hogy mégsem sikerült, nem rajtunk múlott. A Wekerle-telep felszíni vízelvezetésére még 2005-ben elkészült egy szakasz, ám a beruházást több lakossági kritika érte, mint dicséret vagy köszönet. Bár a „tócsaproblémákat” orvosolták a vízelvezető árkok, sokan szóvá tették, sőt tiltakoztak amiatt például, hogy járdákat veszünk el. Olyan fokú volt az elégedetlenkedés, hogy polgármesterré választásom után leállíttattam a programot. Helyette kidolgoztuk a „Wekerle, ahol értéket őriz az idő” elnevezésű programot, meghirdetve a százesztendős telep központjának teljes rehabilitációját. A nagyjából egymilliárd forintos munka idén tavasszal indult, őszre pedig a teljes felújítás megtörténik. A program megvalósításához Kispest 714 millió forintot nyert az Európai Uniótól, a fennmaradó kétszázmilliót magunk gazdálkodtuk ki. Nagy értéke a projektnek, hogy a helyi közösséggel karöltve valósítjuk meg régóta dédelgetett tervünket: a Wekerletelepi Munkás Szent József Plébániával és a Wekerlei Társaskör Egyesülettel konzorciumot alakítottunk, s talán ez is hozzájárult, hogy elnyertük a jelentős támogatást. Ebből varázsoljuk vissza régi pompájába a városrész központját, a Kós Károly teret és környékét, fontosabb intézményeit. A Gutenberg téri piacon az elhasználódott pavilonsorok helyett már egy hónapja a korhűWekerle-arculat a meghatározó, hangulata a múlt századelőét idézi, s őszre a teljes központ hasonlóan vonzóvá válik.

– Ez egy valóban látványosmunka, s jelentősen javítja az ott élők, de az odalátogatók közérzetét is. Ugyanúgy, mint ahogy ronthatja az Europark vagy a Centrumáruház melletti üres telkek nem éppen esztétikus látványa…

– Mint már említettem, ezek régi ügyek, ezért törekszünk arra, hogy mielőbb rendeződjenek. Van, ahol előremutatóak a lehetőségek, de sajnos az ellenkezője is igaz. Eme ingatlanok miatt viccesen talán azt is mondhatnám, a gödrök polgármestere is vagyok, melyeket nem csak képletesen szeretnék betemetni. Az egyik tervezett beruházás, a Neocentera Határ úti metróállomásnál, az Eurocenter szomszédságában épült volna fel. A terület 1997 óta üresen áll. Eredendően egy kulturális-sport-kereskedelmi funkciójú központot létesítettek volna az angol tulajdonosok, ám nem tudni, miért, évekig elodázták a kivitelezést. Polgármesterként próbáltam velük egyeztetni, de 2008 óta a válsággal indokolják a halasztást, s nem kizárt, hogy újragondolják a projektet. Sikerült viszont előrelépni a „Centrum-gödör” ügyében. Ez a történet 2002–2003-ra nyúlik viszsza. A korábbi baloldali–liberális koalíció előbb szanálta a területet, majd az eladás mellett döntött, ám utóbb jól látható, elég rossz konstrukcióban. Képviselőként magam is megszavaztam a csereszerződést, hiszen mindenképp Kispest érdekét szolgálta volna, s szolgálná most is a fejlesztés. A kerület ingyen átadta a két telekből álló ingatlan tulajdonjogát, a beruházó cserébe lakásokat, garázsokat és üzleteket biztosított volna a kerületnek. Eddig a részig nem is lett volt baj. Csakhogy a cég két ügyvezetője önálló aláírási joggal rendelkezett, külön-külön értékesítették a telkeket. Már-már úgy tűnt, „szétfolyik” az egész beruházás, s a terület az egyik szégyenfoltunk lesz. Szerencsére nem így lett: még 2006-ban sikerült megállapodnom az új tulajdonossal a szerződésmódosításban, így készpénzben kifi zette a telkek vételárát. A jogerős építési engedély ellenére viszont a gazdasági válság miatt egyelőre nem kapott hitelt a fejlesztő. Az építkezés megkezdéséig köteleztük őt az eredeti állapot visszaállítására: saját költségén kellett visszatemetnie az épületalapozáshoz kiásott gödröt, mi pedig még ezekben a hónapokban zölddel ültetjük be a területet, amelyik egyelőre közparkként fog funkcionálni. Egy harmadik ilyen a Csinszka Kert története: jóllehet tönkrement a vállalkozó, viszont sikerült megegyeznünk az új tulajdonossal, aki kifizette az elmaradt vételár másik felét, s felépített 140 lakást.

– Ennél is régebbi ügy az M5-ös bevezető szakaszának zajvédelme: mintegy húsz éve megoldatlan. Lesz-e érdemi előrelépés?

– Ennek megoldása alapvetően a főváros kompetenciája. Sajnos annak idején, az íróasztal mellett úgy húzták meg a nyomvonal tervét, hogy ügyet sem vetettek a gyakran néhány méterre, a Wekerle-telep szélén és a Nagykőrösi úton lévő lakóterületekről. A forgalom és a zajterhelés viszont az elmúlt két évtizedben hatalmasra nőtt. A fővárost már korábban kötelezte a környezetvédelmi hatóság a zajvédő fal megépítésére, amelyre 2009-ben 500 millió forintot el is különítettek. A közbeszerzések történetében igen ritka, de végül négyszázmillióból épülhetett meg egy két és fél kilométernyi szakasz a Vas Gereben utcától a Kun utcáig a szemközti, pesterzsébeti oldaléval együtt. Ez azonban még csak a szükséges hossz fele. Ezért idén képviselői módosítást nyújtottam be a Fővárosi Közgyűlésben, melyet elfogadtak. Várhatóan már idén elkezdődhet a második szakasz építése, nagyjából újabb négyszázmillió forintért. Hasonlóan fontosnak tartom egyébként, hogy megoldjuk a Derkovits Gyula utca tehermentesítését, ez is egy régi adósság, s szintén a fővároson múlik. Ehhez mi azzal tudtunk hozzájárulni, hogy harmincmillió forintért elkészíttettük a terveket, s bízunk abban, hogy a főváros mielőbb hozzálát a megvalósításához.

– A szomszédos Petszentlőrincen többmilliárdos panelfelújítási program zajlik. Önöknél is sok házgyári épület van. Terveznek-e hasonló nagyságrendű, központi és uniós támogatással megvalósuló rehabilitációt?

– Kispesten 12 ezer panellakás van, ennek ellenére egyelőre mi nem pályázunk ilyen mértékben. Azt tudni kell, hogy az önkormányzatnak is jelentős önrészt kell ezekhez biztosítania, ebből a szempontból, ha tetszik, konzervatívabb várospolitikát folytatunk. Nem szeretnénk a végletekig eladósítani a kerületet. Ebből a spirálból szerencsére sikerült kihoznunk magunkat ebben a ciklusban. Számunkra a már említett Wekerle milliárdos megújítása is nagy eredmény. Persze erőnkhöz mérten mi is igyekszünk támogatni a panelfelújításokat. A hagyományos állami panelprogram finanszírozása három részből áll, ha minden szereplő fedezete rendelkezésre áll, egyharmadát állja a központi költségvetés, egyharmadát az önkormányzat, egyharmadát a lakóközösség. Mi ebben a konstrukcióban a saját részünket vissza nem térítendő támogatásként adjuk a lakóközösségeknek, eddig 1200 lakást magában foglaló épületállományt sikerült bevonni a rekonstrukciókba. Idén száztízmillió forintunk van erre a célra, ami azt jelenti, hogy a ciklus végére nagyjából háromezerre tehető majd a panelprogramban részt vevő háztartások száma, ez a lakásállomány egynegyede.

– Ha már említette a „konzervatívabb várospolitikát”, milyen a kerület adósságállománya?

– Működésre eddig sem és a jövőben sem igénylünk hitelt. Ugyanakkor a 2002–2006 között zajlott intézmény- és infrastruktúra-fejlesztésekre csaknem hárommilliárd forintos hitelt vett fel a korábbi vezetés. Jóllehet a kispestiek ennek számos hasznát látják, a kerületben például mára minden utca aszfaltburkolatot kapott, s nagyjából teljes a közműellátottság, ám ennek egy húszéves adósságtörlesztés az ára. Ezért a ciklus elején a vállalásaimnak megfelelően úgy döntöttünk, csak addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Ehhez persze nagyon sokat kellett spórolnunk, bizony az intézménybezárásokat is beleértve. Nem szívesen tettük, hiszen egzisztenciákról, személyes sorsokról volt szó, de csak így tudtuk stabilizálni a gazdálkodásunkat, ami viszont minden kerületi hosszú távú érdeke. A kiadások azonnali visszafogásában az önkormányzat élen járt: tíz százalékkal csökkentettük a polgármesteri és a képviselői tiszteletdíjakat, a hivatalban 2002 óta nem volt autócsere, s a városházán is tíz százalékos létszámleépítést hajtottunk végre. Ennek köszönhetően viszont három év alatt elértük, hogy 2009-ben már egymilliárd forintos tartalékunk volt.

Ez ad lehetőséget a mérsékelt, de megalapozott növekedésre egy élhető és szerethető kerület kialakítása érdekében. Hozzákezdhettünk a parkosításokhoz, a játszóterek felújításához, csak a tavaly ősszel átadott központi játszóterünk 200 millióba került. Az itt élő fiatal családok érdekében két éve indítottuk el a bölcsődéink és óvodáink öszszehangolt fejlesztését, ami azt jelenti, csak olyan munkákba kezdünk, melyek egy-egy nyári szünet alatt elvégezhetők, következésképp beleférnek az adott év költségvetésébe. Saját fenntartású tanintézeteinkre is jut pénz: tavaly elkezdtük az Ady Endre Általános Iskola és az Erkel Ferenc Általános Iskola felújítását, melyeket idén is folytatunk. Ezek évente több százmillió forintunkba kerülnek. Jelenleg 40 felújításra szoruló középületünk van, ám ehhez sok milliárd forint kellene, így ha nem akarunk ismét hiteleket felvenni, marad a lassú építkezés. Sajnos a bevételeinket illetően igencsak roszszul állunk, ezért már 2006-ban meghirdettem, hogy a fejlesztéseinkhez minél több külső forrást kell bevonni. A Wekerle uniós támogatása mellett eddig nagyjából félmilliárd forintot sikerült így megszereznünk. Az egyik legnagyobb ilyen partnerünk a Kőbánya-Kispest (Köki) csomópont területén bevásárlóközpontot építő beruházó: a Városház teret 110 millióért újította fel, miközben az új üzlet- és egyben városközpont önmagában is fontos nekünk: jelentősen javítja a Köki évtizedekig elfogadhatatlan összképet nyújtó állapotát és közlekedését, legalább két-háromezer új munkahelyet teremt, egy 330 beállóhelyes P+R parkolót létesít, s mindezeken túl persze évente százmilliós nagyságrendben fizet majd építményadót a kerületnek. Az Europark tulajdonosa 60 millió forintot áldozott a Kossuth tér rekonstrukciójára, s a már említett, bizonytalan jövőjű Neocenter angol tulajdonosai is beígértek egy kétszázmilliós közcélú fejlesztést. Ám ez utóbbira egyelőre még várnunk kell.

– Korábban szó volt a Köki mögötti terület városrehabilitációjáról. E tervnek mi lett a sorsa?

– Még 2006-ban elfogadtuk a városrendezési tervet annak érdekében, hogy a kertvárosias jelleg megőrzése mellett egy modern városközpont is kialakulhasson. Négy nagy telek a Centrumáruház parkolója, amelyik úgy váltott gazdát, hogy nem tudtuk volna garantálni az eredeti terveink megvalósulását. Ezért nem volt más választásunk, olyan módosítást tettünk a szabályozásban, hogy csak mélygarázs, felette pedig közpark létesülhet. Ellenkező esetben a területre változtatási tilalmat rendelünk el.

– Kispest az elmúlt időszakban a közbiztonságára is „kényes”, erre is programot indított. Beszélne ennek sajátosságáról?

– A lényege, hogy az itt élők biztonságérzetének növelése érdekében összekapcsoltuk a köz- és a közlekedésbiztonság kérdését, s mindkettőt párhuzamos fejlesztjük. Ami az előbbit illeti, jó példának bizonyult a panelprogram miatt már említett XVIII. kerület, ahol a térfi gyelő kamerák kisebb csodát tettek, s főként a lakótelepeken látványosan csökken a bűnözés. Ez ösztönzött minket is arra, hogy 2006-ban belevágjunk saját programunkba. Ma 25 kamera pásztázza a fontosabb közterületeinket, az év végére a számuk 35 lesz, jövőre pedig tovább gyarapodik a számuk. Ennek köszönhetően az elmúlt években Kispesten is visszaszorultak az autólopások és -feltörések. A program másik eleme a közlekedésbiztonság. A kerületben már 11 darab állandó, telepített sebesség-ellenőrző műszer működik a forgalmasabb útjainkon, például a Nádasdy, a Hunyadi, a Derkovits és a Szabó Ervin utcában. Ezzel sem állunk meg itt: idén újabb négy traffipaxot telepítünk. Ennek összköltsége évente több tízmillió forint. Hasonló nagyságrendben költünk egyébként a különböző szociális programjainkra, mint például az idős vagy beteg embereknek kiépített házi segítségnyújtási távfelügyeleti rendszer, a minden kispesti számára ingyenes angolnyelvtanfolyamok, s a szintén idősek számára indított számítógépes tanfolyamok. Ezek igen népszerűek, évről évre egyre többen használják ki ezeket a lehetőséget.

„A kiadások visszafogásában az önkormányzat élen járt”