Jóban lenni a kormánnyal
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szenátusának mind a 49 tagja szavazott a hétfői rektorválasztáson. Mindkét jelöltet Szabó Gábornak hívják, a hét éve hivatalban lévő rektor mérnök, a Magyar Rektori Konferenciának is elnöke. Nyertesnek bizonyult kihívója pedig fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a korábbi Orbán-kormány kutatás-fejlesztésért felelős helyettes államtitkára.
A márciusi első fordulóban az eddigi rektor közel állt ahhoz, hogy megválasszák: 33 szavazat kellett volna a győzelméhez, és 30-at szerzett. Akkori ellenfele a jobboldallal együtt politizáló, de komolyabb vezetői gyakorlattal nem rendelkező Wittmann Tibor belgyógyászprofesszor volt. A sok érvénytelen szavazatból arra lehetett következtetni, hogy a szenátorok egy része egyik jelöltet sem tartja alkalmasnak.
Wittmann-nal ellentétben Szabó Gábor nem orvos, hanem fizikus. A 2000-ben összefércelt mamutegyetem nem orvostudományhoz kötődő karai féltékenyen ügyelnek arra, hogy ne orvos legyen a rektor. Különösen a klinikai központ rendre felhalmozódó veszteségétől félnek. Információink szerint jelenleg is 6,6 milliárd forintos adósságot görgetnek maguk előtt a szegedi klinikák. Egy orvos rektor esetleg könnyebben hozzányúlna a többi kar fejlesztésre félretett pénzéhez. Egy erős, az egyetem érdekeit a kormány felé is érvényesíteni képes, de nem orvos rektortól viszont azt várják, hogy a költségvetésből szerezzen pénzt annak az egészségügyi szolgáltatásnak a kifizetésére, amit a klinikák elvégeztek, de nem kapták meg a fedezetét. Innen, az ellátási hierarchia csúcsáról nincs hová továbbküldeni a betegeket, az elkölthető pénzt viszont korlátozza az egészségbiztosító.
Azért is jó, ha politikai kapcsolatait tekintve erős rektora van az egyetemnek, vélik mások, mert az új kormány várhatóan leállítja az uniós nagyberuházások egy részét. Jól jöttek az eddigi rektor kiváló kapcsolatai a korábbi kormánnyal, hogy megszerezték e támogatásokat, de ezentúl mással – és nyilvánvalóan másnak – kell jóban lenni, hogy meg is tarthassák őket.
– Frissítést, lendületet hozhat az új rektor, aki mindenkivel beszélő viszonyban van, a mostani kormánnyal jók, a tudományos világgal kiemelkedően jók a kapcsolatai. Lényegében miatta kerülhet Szegedre az Európai Unió által finanszírozott szuperlézer is – mondta kérdésünkre válaszolva Csernus Sándor, az SZTE bölcsészkarának köztudottan baloldali érzelmű dékánja.
– Nem volt egységes direktíva, hogyan szavazzanak a hallgatói képviselet tagjai – közölte Török Márk, az SZTE hallgatói önkormányzatának elnöke. A kari küldöttek karonként változó állásfoglalással jöttek. Biztos vagyok benne, hogy tudunk együtt dolgozni az új rektorral is.
Fölvetésemre, hogy sokan túlzottnak tartják a hallgatók befolyását, 16 tagot a 49-es létszámú szenátusban, Török Márk azt felelte: az EHÖK az egyetemi integráció kezdete óta arra törekszik, hogy egységesítsék a korábbi intézményekből örökölt, eltérő hallgatói jogokat – mind a tanulmányi és vizsgaszabályzatban, mind a támogatások odaítélésében. Ebben sokat sikerült előrelépni, bár ő nem is tapasztalt ezekben a kérdésekben erős ellenállást az oktatók részéről.
Az eddigi rektort – aki erős tervekkel és ambíciókkal készült a harmadik ciklusára – láthatóan megviselte a vereség. A mérnök Szabó Gábor sok sikert kívánt utódjának, nyilatkozni azonban nem akart sem a vereség okairól, sem személyes jövőjéről.
Az új rektor megköszönte elődje hétéves munkáját, de változást ígért. A hallgatói önkormányzat „túlhatalmáról” azt mondta: amikor a kilencvenes évek elején ezeket a jogokat kiterjesztették, más ügyekben is egyfajta „demokráciatúltengés” volt a jellemző. Ez a helyzet azonban mára megszilárdult, aligha várható, hogy a hallgatók a szerzett jogaikról önként lemondanának. Szabó Gábor nem tud olyan politikai szándékról, amely erőből, a jogszabályok változtatásával akarná a hallgatói jogokat megnyirbálni – hallgatói mozgalmakat gerjesztve önmaga ellen.
Az új rektor szerint a bolognai folyamatot rosszul vezették be, mert csak a kétlépcsős képzésre koncentráltak, és a változás nem többletforrással, hanem forráskivonással járt. Szabó Gábor azonban nem visszacsinálni, hanem megjavítani szeretné a rendszert, mert nem híve annak, hogy összevissza reformáljanak, folyton megzavarva ezzel a rendszer működését.
