A miniszterelnöki szóvivőtől megtudhattuk, hogy kéthetes versenyelőnyünk van az Európai Unióval szemben, ugyanis enynyivel előbb jelentettük be a bankadót, mint ők. Ha így van, akkor a magyar gyakorlat maga a progresszió, hiszen a Gyurcsány-kormány már akkor kivetette a bankokra a különadót, amikor még híre-hamva nem volt válságnak.

A magyar extra bankadóztatás másban is szellemi folytonosságot mutat: csak néhány évre vetik ki a pénzintézetekre, hiszen a befolyó pénz áldásos hatása nyomán a nemzetgazdaság olyan fejlődő pályára áll, hogy elleszünk a bankok fejése nélkül is. A magyar bankadónak mindkét esetben az a magyarázata, hogy nincs pénze az államnak, és inkább a pénzintézetektől vesz el, mint másoktól. Csakhogy amíg a Gyurcsány-kormány a legnagyobb banki kasza idején vezette be az extra elvonást, az Orbán-kormány akkor, amikor a válság a hazai pénzintézeteket is megrengette. Az első esetben azt mondták a bankoknak: túl sok a profitotok! Most azt: bűnösök vagytok a válságért, fizessetek meg érte! Afféle háborús jóvátételként. Azt túlzás állítani, hogy ezzel az extra adóval – mint egykor a szétbombázott veszteseknél – a kivéreztetett magyar bankoktól mindazt besöprik, ami még a széfben maradt, de az sem igaz, hogy a magyar válságért a hazai bankokat terheli a fő felelősség. Szerencsénkre a magyar pénzügyi szektor – ha nem is szálfaegyenesen – állta a vihart, az amerikai vagy nyugat-európaihoz hasonló állami bankmentő csomagra nem volt szüksége, az IMF-hitelből nyújtott bankdopping is inkább volt a pénzpiacoknak szóló üzenet, mint kényszer.

A bankoknak inkább maradt miből adniuk, mint szinte bárki másnak, de azért 200 milliárd forint nekik sem aprópénz. El lehet tőlük ennyit venni, de nem várható, hogy ettől növekedni fog a hitelezési kedvük. Márpedig az a válság miatt már most se túl nagy. A magyar bankadó egyelőre – a Fidesz Gyurcsány-kormányra használt egyik kedvenc fordulatával élve – szimpla pénzbeszedés. Azért 200 milliárd, mert annyira van szükség. Ha a bankok ettől még jobban begombolkoznak, akkor sok hitelre szomjazó nagyobbat veszít, mint amennyit nyer majd az adókönnyítésekkel. De jól tudhatjuk, hogy minden kormányzati adótervet akkor érdemes igazán mérlegre tenni, amikor már elfogadta a parlament.

Korántsem vagyok biztos abban, hogy Csányi Sándor, az OTP vezetője és Demján Sándor, a hazai takarékszövetkezetek szövetségének elnöke a 200 milliárdos bankadóra gondolt, amikor látványosan támogatásáról biztosította Orbán Viktort. Nem vennék mérget arra, hogy az adókönnyített bankügyfelek ebből jól jönnek ki. Akkor se, ha a bankoktól valóban beszedik az évi 200 milliárdot. Sőt, akkor a legkevésbé.