Üzletre tanítják az amerikaiakat
– Három éve elit egyetemet szeretett volna létrehozni, most egyetem helyett egy szakirány jött létre az óbudai Graphisoft Parkban. Mi történt?
– Napjainkban szinte nagyobb verseny folyik a tehetséges diákokért, mint az oktatókért. Egy egyetem attól elit, hogy a legtehetségesebb hallgatókat tudja magához vonzani. Ebben a versenyben komoly ösztöndíjakat adnak a legjobbaknak. Fel kellett ismernem, hogy Amerikában is versenyképes ösztöndíjat nem tudok adni. Azt is megtanultam, hogy tisztán profit alapú elit egyetem nincs a világon, márpedig mi egy ilyen intézményt szerettünk volna létrehozni. Profitalapú tömegoktató intézmény rengeteg van, de ez nem a mi asztalunk.
– És ha támogatókat szerez az egyetemalapító koncepciójához?
– A világon több a pénz, mint amennyit értelmes célra fel lehet használni – ha tehát fel tudok mutatni egy jó programot, valószínűleg találok rá befektetőt, így a pénz esetleg megoldható. De az is gond volt, hogy ha én valamiben a legjobb szeretnék lenni a világon – márpedig ez volt a célom –, akkor szükségszerűen egy nagyon szűk területet kell kiválasztanom. Széles skálán erre nem lennék képes. A Graphisoft sem tudott volna a Microsofttal versenyezni, de igenis, a világon a legjobb a háromdimenziós építészeti modellezés terén. Itt is valami hasonlót próbálok létrehozni. De ez nem lehet egy teljes egyetem. E felismerésből jött, hogy egy jól körülhatárolt szakirányt válasszunk ki, amelyben esetleg világelsők lehetünk.
– Nem bánja, hogy így alakult?
– Egyáltalán nem. Fél év tervezés után alakult ki az a modell, amelyből kinőtt az Aquincumi Technológiai Intézet. A koncepció lényegét egy ipari példával illusztrálom. Az autóiparban a nagy gyárak sokszor még a legfontosabb alkatrészeket is beszállítóktól szerzik be. Ez a fajta, beszállítókra alapozott modell még nem terjedt el a felsőoktatásban, a legjobbak igyekeznek mindent házon belül megoldani, ahelyett, hogy bizonyos képzéseket speciális „beszállítóktól” vennének igénybe. Mi erre teszünk kísérletet. A modellt erősíti az a nemzetközi trend, hogy az egyetemek arra késztetik a diákokat, hogy bizonyos féléveket külföldön töltsenek el. Globalizálódó világunkban ugyanis nem lehet másként megélni. Az amerikaiak ezt felismerték, miközben a hatalmas belső piac miatt nekik van a legkevésbé szükségük arra, hogy más kultúrákat is megismerjenek. Észak-Amerikában a humán tárgyak terén már gyakorlat a „Tanulj egy félévet külföldön” program. A mérnöki pályáknál ez most kezd elterjedni.
– Mit kínál és kinek az intézet?
– Az ATI Budapest egy különleges tantárgycsoportot kínál szoftverfejlesztőnek készülő észak-amerikai diákok számára. A világ legpiacorientáltabb országa egyetemistáinak piaci ismereteket adunk elő: azt, hogy üzleti világ miben különbözik az akadémiai, egyetemi világtól. A program speciális szakirányként való felügyeletét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai Kara látja el.
– Kérem, beszéljünk komolyan. Miért tanulnának az amerikaiak üzletet éppen a magyaroktól?
– Van, amit mi jobban tudunk. Például azt, hogyan kell alkalmazkodni a világ sokszínűségéhez. Nekünk sohasem volt nagy piacunk, tehát ha el akartunk valamit adni, tudnunk kellett, hogy miként jelenjünk meg Németországban, Indiában, Japánban vagy éppen az Egyesült Államokban. Amerikának vagy nagyon nagy cégei vannak, amelyek leigázzák a világot, vagy kicsik, amelyeknek elég a hazai piac. Az amerikai mérnökhallgatók azért járnak külföldre, hogy megértsék a piacokat. Az első választásuk Németország, Japán, Kína, de ezek is nagyon erős gazdaságú országok, önálló szabályrendszerrel. Mi viszont nem a magyar piaci ismereteket akarjuk átadni, hanem azt, hogy egy kis országból hogyan lehet egyszerre sokféle piachoz igazodni. Ezt a németek sem tudják, mert ők is elég erősek ahhoz, hogy a német sztenderdeket exportálják. Mi Japánban japánnak, Franciaországban franciának látszunk.
– Ez rendben van. De miért jönnek a diákok egy most alakult intézetbe, amelynek múltja nincs, legfeljebb jövője lehet?
– Olyan gyorsan változik a világ, hogy a vadonatúj intézményeknek is van helyük a nap alatt. A mi szakterületünkre, az informatikára különösen igaz ez. Annak van jövője, aki a nulláról indul, mert nem kötik a hagyományok: így találja meg az új irányt. Az Olin College 2002-ben alakult, mégis Amerika-szerte elismerik, hogy az egyik legjobb ottani műszaki egyetem.
– Kik a partnereik és kik oktatnak önöknél?
– Észak-amerikai partnereink között szerepel a Harvard University, a Princeton University, az Olin College, a Rensselaer Polytechnic Institute, a Harvey Mudd College, a Smith College, a Swarthmore College, a Williams College és a Northeastern University. Az előadók között a BME kiváló oktatói mellett szerepel többek között Falus András immunológus, akadémikus, Csermely Péter tehetségkutató, a Bölcsek Tanácsának tagja, valamint az ATI alapítói. Így a világ legismertebb magyarja, Rubik Ernő feltaláló, és én is előadok. Az ATI vendég-előadói és tudományos tanácsának tagjai között találjuk Lovász László Wolf-díjas akadémikust, Babai László akadémikust, a Chicagói Egyetem professzorát, Kroó Norbertet, az MTA alelnökét, Barabási Albert-László hálózatkutatót, a Northeastern Egyetem kutatóját, valamint Charles Simonyi űrhajóst, a Microsoft Office programcsomag „atyját”.
– Az amerikaiaknak elég, ha csak magyar előadókat látnak?
– Ide valami olyanért jönnek, amit otthon nem kapnak meg. Rubik Ernő arról beszél, hogyan kell szépre formázni egy terméket. Szó lesz arról, hogyan kell szoftvercéget létrehozni. A szoftveriparnak a különböző kultúrákhoz való adaptálásáról is beszélünk, illetve arról is, hogy mitől lesz eladható, használható egy program. Mi annak a trükkje, hogy egy termék könnyen használható legyen? Az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz: a felhasználó szeretete. Ezt jó és rossz szoftverek példáján mutatjuk be.
– Kik jöhetnek ide?
– Harmincöt amerikai hallgatóval indul a képzés, őket a partneregyetemek választották ki. A tandíj a járulékos költségekkel együtt félévre húszezer dollár –ennél nem nagyon van drágább képzés a világon. Ezért nekünk teljesítenünk kell. A befogadó egyetem, azaz aMűegyetem rendelkezik az órák tizedével. Ezt a magyar hallgatók ingyen vehetik igénybe. Rajtuk kívül még a Graphisoft Park bérlőinek fiatal munkatársait is várjuk a hallgatók közé.
– Mivé fejlődhet ez az intézet?
– Félévente legfeljebb száz hallgatóval és húsz előadóval számolunk. Ennél nagyobb tömeget nem látnánk szívesen, mert az az elit oktatást veszélyezteti. Ha elérnénk, hogy egy évtized múlva Amerikában és másutt is egyértelmű legyen, hogy a szoftveripar piaci ismereteit a legmagasabb nívón Budapesten tanítják, akkor én elégedett lennék. Remélem, hogy a magyar felsőoktatás egészére is kihat majd az itt folyó munka.
– Megbukhat ez a koncepció?
– A siker soha sem garantált. Egyelőre még csak egy nyári próbakurzus indult el, és a diákok még nem fizették ki a teljes szemeszterre járó tandíjat.
