Hajlott hátú, botra támaszkodó, ősz asszony áll a kis őrségi község, Kondorfa kiállítótermében az egyik falra akasztott tabló előtt. Megsárgult, 1952-es keltezésű, hortobágyi kényszermunkatáborban papírra vetett levelet olvas, amelyben egy bizonyos Bözsi tudakolja reményvesztetten szeretteitől: „Vajon miért is kell ilyen távol lennünk egymástól?”

– Rég volt, amikor ezt írtam –sóhajt az asszony, miközben önkéntelenül végigsimít a levélen. Tolvaj Ernőné – ma már Bözsi néni – 23 éves volt 1950-ben, amikor az Őrség szívében lévő Ispánkon karhatalmisták törtek éjjel a házukra. A néhány napja született gyermekét nevelő fiatalasszonynak – meg a férjének, apósának és anyósának – perceket adtak csak, hogy összepakolják legszükségesebb holmijukat, aztán indoklás, magyarázat nélkül vonatra tették őket. –1950. június 23-án reggel csukták ránk a vagon ajtaját, és csak másnap délután nyitották ki újra. Később tudtuk meg, hogy akkor már a Hortobágyon voltunk, a kónyai kényszermunkatáborba kerültünk – meséli Bözsi néni. 1953-ban engedték el őt és családját, de újabb évek teltek el, mire hazatérhettek Ispánkra.

Bözsi néni egyike annak az ötszáz őrségi embernek, akiket elért a kommunista üldöztetés, és – majd tízezer sorstársukkal együtt – hortobágyi kényszermunkatáborba kerültek. Rájuk emlékeznek a Kondorfán megnyitott, Őrségi Kitelepítések Gyűjtemény és Emlékhely elnevezésű állandó kiállítással. A tárlaton elhurcoltak levelei, visszaemlékezései, fotók, elkobzott javakról gépelt listák, végrehajtó bizottsági határozatok, újságcikkek idézik fel a kitelepítést.

– Az elmúlt években több őrségi településen, például Őriszentpéteren, Bajánsenyén, Viszákon és Ispánkon állítottak emlékművet az elhurcoltaknak, ám úgy éreztük, szükség lenne egy olyan tárlatra is, amely átfogó képet ad erről az embertelen időről – mondja Róka Zsuzsa, a kiállítást létrehozó civil szervezet, az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület elnöke.

Balázs László, Kondorfa polgármestere azt mondta: „A gyűjteménnyel nem ítélkezni, hanem emlékezni akarunk, hogy feltárhassuk ezt a sötét korszakot a jelen és a jövő számára”.

Templomot avattak az Őrség határán fekvő Magyarföldön szombaton. Az alig harminclakosú településen a polgármester, Rátóti Zoltán Jászai-díjas színművész ötlete nyomán több millió forint adomány gyűlt össze, sokan pedig építőanyaggal vagy szaktudásukkal, kétkezi munkájukkal segítettek. A 35 millió forintos templomot Mújdricza Péter tervezte.