Könnyen a politika áldozatává válhat egy független intézmény. Miután az Országos Választási Bizottság (OVB) parlament által delegált tagjai –akiknek a többsége korábban elutasította a Fidesz „szociális” népszavazását – visszahívhatatlanok, olyan törvénymódosítással menesztenék őket, amely a testületet a mindenkori hatalom engedelmes kiszolgálójává tenné.

Az öt emberről eddig az országgyűlési választást megelőzően még a leköszönő parlament döntött, és ők a következő ciklus végéig – a voksolás kimenetelétől függetlenül – mindenképpen hivatalban maradtak. Bár időnként fogcsikorgatva, de ezt a rendszert a mindenkori parlamenti többség eddig elfogadta. A Fidesz azonban nem tűri, hogy a korábbi, MSZP–SZDSZ-többségű parlament által pár hónapja választott bizottsági tagok őrködjenek az őszi önkormányzati választások tisztasága felett, s döntsenek a népszavazási kezdeményezésekről.

Az OVB-t – legalábbis annak választott tagjait, mert a parlamenti pártok delegáltjait az előterjesztés nem érintené – minden általános választás alkalmával meg kell újítani, mert „ez a megoldás a nemzetközi gyakorlatban is ismert, és lehetőséget teremt arra, hogy a különböző választástípusokból fakadó eltérő szempontokat is mérlegelhesse az Országgyűlés – ennyi a javaslatot előterjesztő képviselő, a fideszes Horváth Zsolt szűkszavú indoklása.

A parlamenti vitában viszont kiderült, miről van szó: itt az idő, hogy Magyarországon működőképes intézményrendszerek jöjjenek létre – fogalmazott a képviselő. Horváth úgy látja, lassan elérkezünk oda, hogy „nem tudunk normális választást lebonyolítani”, s emiatt változtatni kell. Ezzel nyilván az áprilisi első fordulóra utalt, amikor az igazolással voksolók nagy száma miatt több szavazókörben is óriási sorok alakultak ki, és az OVB a kampánycsend meghosszabbítása ügyében egymásnak ellentmondó döntéseket hozott.

De az előterjesztés valódi oka inkább az, hogy 2006 őszén a Fidesz népszavazási kérdései kapcsán hozott OVB-határozatokat az Alkotmánybíróság (AB) több alkalommal is felülírta. Ezt egyébként mások ugyancsak szóba hozták, mondván, alkotmányellenes állapotot véd az, aki az AB döntéseivel szembehelyezkedő választási bizottság tagjai mellett érvel. (A testület tagjai nem mentek szembe egyetlen alkotmánybírósági határozattal sem, hanem szakmai érvek sorával próbálták alátámasztani, miért nem adtak volna zöld utat az úgynevezett szociális népszavazásnak.)

Kósa Lajos Fidesz-alelnök még markánsabban fogalmazott, leszögezve, hogy az OVB jelenlegi összetételében nem alkalmas demokratikus fékként működni, illetve az ellenőrző szerepét betölteni. A bizottság a parlamenti választás első fordulójában „betlit adott”, és szerinte nem kellene megvárni, hogy ősszel is „betlit adjon majd elő”. A politikus szerint nem lehet azt mondani, hogy ez „szocialista örökség”, hanem az egyetlen jó döntés az, ha a mindenkori parlamentnek joga van újraértékelni az OVB munkáját.

Az ellenzék ebben a kérdésben meglepően egységesnek bizonyult. A többség valódi szándéka, hogy minden testületet a saját embereivel töltsön fel – ezt hangoztatta a jobbikos Novák Előd. – Az is furcsa – mondta –, hogy a Fidesz egyszer kilenc évre adna megbízatást, az OVB esetén pedig a fél évet is soknak tartja. Ennek szerinte egyetlen oka lehet: visszahívni a testület – általa kevésbé tisztelt – tagjait. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője úgy látja, a javaslat akár támogatható is, ha nem egy olyan folyamat része lenne, amelynek egyetlen célja az intézményrendszer maradék demokratikus fékjeinek eltávolítása. A szocialista Bárándy Gergely véleménye pedig az volt, hogy a Fidesz saját képére akarja formálni az államrendet.

A tervezetet olyannyira elutasították, hogy az ellenzéki képviselők többsége nem is nyomott gombot, amikor a hét elején – már késő éjszaka – a javaslat részletes vitára bocsátásáról döntöttek. A kétharmados többséget igénylő tervezetről egyébként hétfőn – a választási eljárási törvény módosítására benyújtott, a kampányidőszakot és az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított időt jelentősen lerövidítő javaslattal együtt – a parlament dönteni fog.

A ciklus végén alakított testületet tehát a mindenkori új kormány alig néhány hónap múlva, az önkormányzati választást megelőzően már a saját képére szabhatja majd, és ha EP-választást is tartanak, azt ismét átalakíthatja. Ezzel megszűnhet a folyamatosság, és kérdéses lehet, hogy az esetleg félévente újjáalakuló testület milyen színvonalú munkát végez. Lehetséges, hogy a most regnáló választási bizottság esetenként téves döntést hozott, de emiatt egy jól működő rendszert számolnak fel. Mellesleg arról sem kellene megfeledkezni, hogy az OVB-nek a most következő helyhatósági választáson minimális szerep jut, mert az igazi döntések helyben és a megyeszékhelyeken születnek, miközben a helyi és a területi választási bizottságok megújítását nem kívánja senki.

A döntés következménye lesz az is, hogy az OVB tagjainak, amennyiben viszonylag hosszabb ideig meg szeretnék őrizni pártjuk bizalmát és élvezni a nem is túl szerény, 300-400 ezer forint körüli tiszteletdíjat, érdemes lesz szem előtt tartaniuk a mindenkori többség érdekeit. Mellesleg ezt a díjazást a Fidesz korábban megvonta volna, de most erről szó sem esett.

Az OVB parlament által választott tagjait 1990-től kezdődően hosszú ideig konszenzussal választották. Ez a töretlen gyakorlat első alkalommal 2002-ben szenvedett csorbát, amikor a Fideszkormány kizárólag a saját embereit jelölte, akikre a parlament minimális többséggel igent mondott. A szocialisták emiatt választási csalás előkészületeire gyanakodtak, és a bizottság munkáját később is hevesen bírálták, de mindenki maradt.

A következő választás előtt megint helyreállt a rend: a parlament 2006 elején csaknem egyhangúan választotta meg az OVB öt tagját, közte Szigeti Pétert és Halmai Gábort – a testület elnökét és elnökhelyettesét –, akiket később folyamatosan támadtak. Szigetit már 2007-ben távozásra szólították fel, mert aláírt egy fideszes politikust nyilasmentőnek minősítő dokumentumot, és a bíróság utóbb ezt a jelzőt jogsértőnek találta. A biztosítékot azonban a „szociális” népszavazás csapta ki igazán, mert a választási bizottság konzekvensen ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a költségvetést érintő kérdésben – s a tandíjat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat ilyennek találta –nincs helye referendumnak. Az Alkotmánybíróság azonban ezt az álláspontot tévesnek ítélte (szakmai körökben azóta is folyik a vita).

Emiatt a Fidesz 2010-benmár nem támogatta Szigetiéket, ám a szocialisták ragaszkodtak hozzá – és a bizottság tagjainak többségéhez is. Így az idén ötből hárman a korábbi testületből kerültek ki, s az ellenzéknek mindössze egyetlen helyet engedtek át.

Az ismét az OVB elnökévé lett Szigetivel szemben az utolsó csepp a pohárban az idei választás első fordulója volt, amikor az igazolással voksolók miatt több szavazókör nyitvatartási idejét meg kellett hosszabbítani. Az OVB akkor kapkodva – és valószínűleg hibásan – döntött, csakhogy a technikai lebonyolításért a választási iroda felel. Mindezt azonban Szigeti nyakába varrták, és ismét lemondásra szólították fel. Ő azonban nem távozott. A parlamenti többség válaszul nem fogadta el az OVB-nek a választások lebonyolításáról szóló jelentését, s most – részben erre hivatkozva – az egész testületet meneszteni akarják.

A jelenlegi OVB-t az MSZP úgy választotta meg, hogy annak öt tagja közül az ellenzék csak egyet jelölhetett – emlékeztetett a parlamenti vita során Répássy Róbert, az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium államtitkára. „Ugye nem hiszi, hogy ez a demokrácia csúcsa?” –tette fel a kérdést a szocialista Bárándy Gergelynek. Csakhogy 2001 végén mind az öt főt a Fidesz jelölte, talán az sem volt a „demokrácia csúcsa”.

Az OVB-nek a most következő helyhatósági választáson legfeljebb minimális szerep jut