Eddig sajátos értelmezését adta a nemzeti együttműködés rendszerének a Fidesz: négy, az alkotmányt érintő előterjesztést, illetve több mint ötven törvénymódosítást nyújtott be úgy a parlamentnek, hogy az érdemi egyeztetés lehetőségét is kizárták. Az egyéni képviselői indítvány esetében nincs ugyanis szükség arra, hogy azt az érintett tárcákkal véleményeztessék, és annak alkotmányosságáról, jogrendszerbe illeszkedéséről az igazságügy-miniszter véleményét sem kell kikérni.

Ekkor az sem követelmény, hogy az érintett érdekképviseletekkel vagy társadalmi szervezetekkel egyeztessenek. Máig – egyetlen kivétellel – csak ilyen javaslatok kerültek az Országgyűlés elé. A korábbi gyakorlat azt mutatta, hogy a kabinet megalakulása előtt szinte kizárólag azokat a törvénytervezeteket nyújtották be egyéni képviselői indítványként, amelyek az új kormányzati struktúra kialakításához nélkülözhetetlenek voltak. Ezt követően viszont minden esetben a kormány vette a kezébe a kodifikációt.

„Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi” – olvasható a jogalkotásról szóló törvényben. Az 1987-ben elfogadott, tehát igencsak elavult szabályozást egy alkotmánybírósági döntés ugyan december végével hatályon kívül helyezi, ám addig érvényben van az a rendelkezése is, amely szerint a jogalkotási folyamat során „elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat (…), meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit”.

Az előterjesztőnek minderről a jogalkotót tájékoztatnia kell. Az egyéni indítványok esetében viszont a képviselőknek olyan általánosságokkal kell beérniük, mint a választói akarat érvényesítése, a ma hatályos szabályok egyszerűsítése, az új típusú joggyakorlás, a közigazgatás felszabadítása a politikai érdekek szolgálata alól, meg a családok érezhető támogatása. De például arról, hogy mennyivel lesz olcsóbb a kisebb parlament, illetve a három csapás miatt miként nőhet a börtönnépesség száma, nemigen beszélnek.

Az előterjesztőt további kötelezettség is terheli: „a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdek-képviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik”. A képviselők által benyújtott javaslatok esetén az ilyen egyeztetések is rendre elmaradnak.

– Meggyőző kormánypárti többség esetén szinte részletkérdés, hogy ki nyújt be egy tervezetet, mert abból úgysem lesz törvény, ha a mindenkori kabinet nem akarja – jelentette ki kérdésünkre Lövétei István alkotmányjogász. Ő azt sem tartja különösebben aggályosnak, hogy most a képviselők sorozatban állnak elő egyéni indítványokkal. Ez szerinte még a jogalkotás színvonalát sem feltétlenül befolyásolja, hiszen előfordult már nemegyszer, hogy a kormány állt elő kapkodva előkészített javaslattal. Lövétei sem vitatja: a szokásos rend szerint a mindenkori kabinet feladata, hogy a saját kodifikációs apparátusára alapozva álljon elő a valóban kiforrott előterjesztésekkel.

Most azonban a kormányalakítás óta igen rövid idő telt el, és szerinte ez nem is volt elég arra, hogy a rendszert működőképessé tegyék. Vélhetően ezért állnak elő a képviselők saját javaslataikkal, amelyek színvonala esetenként arra utal – vélik más források –, hogy azokat nem házilag barkácsolták, hanem erre szakosodott ügyvédi irodák közreműködésével készültek.

Kolláth György alkotmányjogász azt hangsúlyozza: nemcsak a jogalkotási törvény, hanem a házszabály is előírja: minden indítványnak alkalmasnak kell lennie a tárgyalásra, amelynek feltétele, hogy tartalmazza a várható társadalmi, gazdasági hatásokat. Az előterjesztések egy része pedig szerinte ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, ezért már a házelnöknek szelektálnia kellene. Rá-adásul volt olyan javaslat is, amelyet nem minden előterjesztő írt alá. Ez formai hiba, ami ok az azonnali visszautasításra.

– Amit most tapasztalunk, az kikapcsolja az állami egyeztetés rendszerét, szakítást jelent az eddigi szokásrenddel, s visszaélés a jogalkotás jogával – fogalmaz Kolláth. Emlékeztetett rá, hogy az AB a helyi önkormányzatok működése kapcsán már hozott is ilyen tartalmú határozatot.

Rendkívüli nyári ülésszakot kért a kormány

Orbán Viktor miniszterelnök az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását indítványozta a június 16-tól július 19-ig terjedő időszakra a házelnöknél. Június 14-i levele mellékletében már most 25, még a rendkívüli ülésszak alatt elfogadandó törvényjavaslatot sorol fel, köztük a médiacsomag részét képező öt előterjesztést. A kormányfő a rendkívüli ülésszak megtartását elsősorban a kormány múlt kedden bejelentett gazdasági akciótervének végrehajtása érdekében rövidesen benyújtásra kerülő, valamint a már tárgyalható előterjesztések mielőbbi elfogadása miatt tartja szükségesnek – derül ki Orbán Viktor Schmitt Pálhoz írt, a parlament honlapján olvasható leveléből.

– A viták és a szavazások szeptemberre történő halasztása esetén – indokol a miniszterelnök – a javasolt jogi szabályozások későbbi időpontban léphetnének csak hatályba, ami problémát okozhat a jogalkalmazásban, egyben fontos kormányzati célkitűzések késedelmes megvalósítását jelentené; „utóbbiak közül kiemelt jelentőséggel bír például az államháztartási törvény tervezett módosítása”.