A Fidesz öt szerencsés sportága
Ahogy arról a Népszabadság korábban beszámolt, Orbán Viktor miniszterelnök „káderválasztásai” és a különféle sajtóinformációk már valószínűsítették a versenysportközpontú támogatási rendszer kialakítását, az egészségmegőrzés, továbbá a tömeg- és szabadidősport háttérbe szorulását. Ennek a politikának a realizásálát jelzi a Bánki Erik (az Országgyűlés sportbizottságának elnöke), valamint három képviselőtársa által benyújtott törvénymódosító javaslat, amely a sportfinanszírozás átalakítását célozza.
Az előterjesztés az úgynevezett látványcsapatsportágak támogatói számára jó néhány kedvezményt irányoz elő. A kiválasztott szakágakat a dokumentum tételesen nem sorolja fel, hanem egy – a sportrendezvények biztonságáról szóló – jogszabályra utal, amely meghatározza az érintett sportágakat. A kiemelt kvintett: futball, kézilabda, kosárlabda, jégkorong és vízilabda.
A legfontosabb változás nyomán adókedvezményben részesülnének a citált szakágakat képviselő sportvállalkozásokba invesztáló (vagy szövetségeket támogató) magánszemélyek és cégek. Az érintett befektetőknek eszerint kevesebbett kell az államkasszába utalniuk, mintha körön kívüli sportágakat választanának.
Ennek folytán bizonyos átrendeződés várható a sportszponzoráció és -ipar területén, hiszen azok a cégek, amelyek racionális – és nem érzelmi – döntést hoznak a testkultúra támogatásakor, a látványsportágak felé vehetik az irányt; ebben az esetben kedvezőbb feltételek mellett adózhatnak (ugyanakkor a jogszabály minden bizonnyal Brüsszelt is megjárja majd, ugyanis az Európai Unió igenje nélkül nem lehet a társasági adóra vonatkozó jogszabályt módosítani).
A Vasas elnöke érdeklődésünkre elmondta: klubirányítóként örülne a változásnak, mivel a kiemelt sportágak új forrásokhoz jutnának. Arra a felvetésünkre, hogy szerencsés-e a sportágak efféle diszkriminációja, Markovits László azt felelte: „Az öt sportág is jelentős előrelépést jelent, korábban ugyanis egyetlen szakág sem élvezett hasonló kedvezményeket, a döntéshozók pedig minden bizonnyal elgondolkodnak majd a kör bővítésén.” Ezt a területet érinti az a javaslat is, amely szerint bizonyos sportingatlanok vásárlása és építése mentessé válik a tízszázalékos illeték alól, ha a befektető vállalja, hogy minimum tizenöt évig eredeti rendeltetésének megfelelően működteti a létesítményt.
Hasonló jelentőségű döntés lehet az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) kiterjesztése a sportolókra. Mint azt lapunk megírta, az első osztályban szereplő versenyzők évi 100 millió forintig, míg a sportszakemberek és -munkatársak 25 millió forintos bevételig élhetnek a kedvezményes adózási lehetőséggel. Markovits fontosnak és időszerűnek nevezte a módosítást, hiszen „a sportolók fizetésének átláthatóvá tétele kardinális kérdés, és elemi érdeke a rendszer részvevőinek”. Már csak azért is, mert néhány szakágban – elsősorban a futballban – köztudottan elterjedtek a különféle „álkontraktusok”, amelyek révén a klubok enyhíthettek járulékfizetési kötelezettségeiken.
Persze adekvát feltevésnek tetszik, hogy miért 100 milliós határ vonatkozik a sportolókra, amikor a színészekre vagy az újságírókra a 25 milliós tétel érvényes. Egyszerűbben: a Nemzet Színészének miért kell kedvezőtlenebb formában adóznia, mint az FTC vagy az Újpest labdarúgójának?
A szövegben kevésbé jelentős módosítások is megbújnak. A változások következtében – értékhatártól függetlenül – adómentessé válnának a sporteseményen nyert érmek és trófeák. A jegyek áfája öt százalékra, azaz a távhő szintjére csökkenne, ami újabb kérdéseket vet fel a kultúra egyéb szereplői számára, tekintve, hogy például a színházjegy forgalmi adója továbbra is őrzi a korábbi 25 százalékos szintet.
A több támogatásra érdemes és előremutató intézkedés mellett azonban nyilvánvalónak tetszik, hogy a sportirányítás háttérbe szorítja az amatőr tömeg- és szabadidősportot; a változások mindegyike a versenysport egyik szeletét érinti, azaz az erőforrások központosítását szolgálja. Ugyanakkor a módosítások ebben a szektorban is jelentős változásokat indukálhatnak, mivel számos „sikerszakág” – így a vívás, az öttusa vagy az úszás – is nehéz helyzetbe kerülhet a jogszabály hatálybalépése esetén.
Mindenesetre a beadvány indoklása szerint a kiválasztott szakágak a hozzájuk kapcsolódó gazdasági tevékenységek, valamint a bennük rejlő jelentős reklám- és marketingpotenciál révén akár munkahelyek ezreinek megteremtéséhez is hozzájárulhatnak. Az előterjesztők említést tesznek arról, hogy az érintett szakágak társadalmi szempontból is fontosak, mert „hozzájárulnak a felnövekvő nemzedékek körében az egészséges életmód feltételeinek kialakításában, a deviáns magatartási formák viszszaszorításában, a közösségi lét értékeinek megismertetésében” (sic!).
Igaz. Ahogy a többi, háttérbe szorított szakágra, valamint a tömegsportra is.
Pró és kontra
KOLLÁTH GYÖRGY alkotmányjogász így kommentálta az előterjesztést: „A tervezet jelenlegi formájában arra lenne alkalmas, hogy egyeztetések kezdődjenek róla a minisztériumokkal, valamint a társadalmi szervezetekkel. Sőt a házszabály értelmében akár Schmitt Pálnál, az Országgyűlés elnökénél is elakadhatott volna a javaslat, hiszen a jogszabály esetleges hatálybalépésének várható gazdasági és társadalmi hatásairól alig esik szó az indoklásban. A sporttársadalmat is megoszthatja a jogszabály, mert az úszás, a kajak-kenu, a vívás, az öttusa vagy akár az asztalitenisz vezetői okkal kérdezik majd: mi miért nem vagyunk a kedvezményezettek között? Összességében úgy vélem, hogy a javaslat sportszakmai csőlátást tükröz, s minden támogatásra érdemes eleme ellenére éppen annyi problémát okoz majd, amennyit megold."
SZATMÁRY KRISTÓF, az asztalitenisz-szövetség elnöke, a Vállalkozók Pártjának első embere, kormánypárti országgyűlési képviselő érdeklődésünkre leszögezte: „A javaslat parlamenti vitája még meg sem kezdődött, így annak tartalmát sem kívánom kommentálni addig, amíg az Országgyűlés nem dönt róla."
MOLNÁR ZOLTÁN, a MOB főtitkára örömmel nyilatkozott a javaslatról: „A korábbi tapasztalatainkhoz képest új irányt jelent, hogy a sport - további terhek helyett - ezúttal kedvezményeket kap. Az előterjesztés azt jelzi, hogy a sport valóban stratégiai ágazattá emelkedik. Az ötkarikás szervezet üdvözli, hogy a csapatsportágak gondjai megoldódnak. Egyébiránt úgy vélem, hogy a csomag számos előnyt biztosít az egyéni szakágak számára is, így a lehető legpozitívabban beszélhetek csak róla."
