A családtámogatási rendszer sokakat megvéd a még mélyebb szegénységtől, de az alapprobléma a szülők alacsony foglalkoztatottsága – ez derült ki abból a kutatásból, amelyet a Tárki készített az Európai Bizottság Munka, Szociális és Egyenlő Esélyek Főigazgatósága megbízásából, a brüsszeli Applica kutatóintézettel közösen. A kutatás célja egy olyan politikai stratégia előkészítése, amely elősegíti a tagországok küzdelmét a gyerekszegénység ellen.

Az EU-ban körülbelül 80 millió ember él szegénységben, köztük 20 millió gyerek. A 2011-es magyar elnökség tudna tenni azért, hogy a gyerekszegénység európai vizsgálatának ügye előtérbe kerüljön – hangsúlyozta Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója. Jelentésük abból indult ki, hogy a gyerekszegénység vizsgálata nem szűkíthető le a szülők jövedelmének a monitorozására. Vizsgálták az anyagi jólét mutatóit, a jövedelmet, a lakáskörülményeket, a munkaerő-piaci kapcsolódást, de olyan, nem anyagi mutatókat is, mint az iskolázottság, az egészség, az úgynevezett kockázatos társadalmi viselkedésminták (dohányzás, alkoholfogyasztás).

A jelentés négy csoportba sorolja az unió országait. Az A csoportba azok az országok kerültek, melyekben a gyerekszegénységnek sem a kiterjedése, sem a mélysége nem nagy. Idetartoznak az észak-európai országok és Franciaország, Hollandia, Ausztria, Szlovénia vagy Ciprus.

– Ezen országok jelentős részében a nők is magas foglalkoztatottságúak, mert rendelkezésre áll egy kiterjedt és színvonalas gyerekgondozási intézményrendszer, ami lehetővé teszi, hogy az anyák visszatérhessenek a munkaerőpiacra – magyarázta Gábos András, a Tárki vezető kutatója. A következő csoportba azok az országok tartoznak, ahol nagyon magas a munkanélküliháztartásokban élő gyerekek száma.

Ez gyakran együtt jár a szülők alacsony iskolázottságával, migráns vagy roma származásával. Az anyák azért sem tudnak dolgozni, mert a munkaerőpiac rugalmatlan, a bölcsődékben, óvodákban kevés a férőhely. Ugyanakkor ezekben az országokban a gyerekszegénység csak kicsit rosszabb az uniós átlagnál a viszonylag bőkezű készpénzes támogatások miatt. Magyarország mellett idesorolták Németországot, az Egyesült Királyságot, Csehországot, Észtországot, Írországot és Szlovákiát.

A C csoportot átlag alatti teljesítmény jellemzi minden vizsgált területen, így a foglalkoztatottság és a készpénzes támogatások hatékonysága tekintetében is. Idetartozik például Lettország és Litvánia. A D csoportba azokat az országokat sorolták, melyekben kifejezetten magas a gyerekszegénység kockázata annak ellenére, hogy az egyik szülő teljes munkaidőben dolgozik, tehát viszonylag kevés gyerek él munkanélküli-háztartásokban. Ilyenek a dél-európai tagállamok, Lengyelország és Luxemburg is. Az alacsony női foglalkoztatottság mellett ezekben az országokban alacsonyak a készpénzes támogatások, és szinte teljesen hiányoznak az államilag támogatott gyerekgondozási szolgáltatások.

– Az, hogy Magyarország a második csoportban végzett, önmagában nem rossz eredmény. 2007 és 2009 között azonban a családok és a gyerekek helyzete jelentősen romlott, bármilyen mutatóval is számolunk – hangsúlyozta Ferge Zsuzsa szociológus. Kiemelte: leginkább a többgyerekes családok helyzete romlott, a meglévő olló a jobb és roszszabb helyzetű családok között tovább nyílt.

– A munkanélküliek és a dolgozók helyzete, illetve a kistelepüléseken és a városokban élők közötti különbségek is tovább nőttek. A romák és nem romák helyzete közti olló nem annyira a jövedelem tekintetében nyílt, hanem a lakhatási, iskolázási lehetőségeket tekintve – magyarázta. Szerinte 2003 és 2007 között sem a szárnyaló gazdaságtól, hanem bizonyos kormányzati lépések (családi segélyezés, iskolai étkezés) miatt javult a helyzet. Azóta viszont a válság és a Ferge Zsuzsa szerint gyerekszegénységet növelő kormányzati intézkedések (az Út a munkához program, az egy családban egy segélyezett elvének megjelenése, a családi pótlék és a segély indexálásának elmaradása) sokat rontottak a helyzeten. Kiemelte: Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ahol készült egy 25 évre szóló nemzeti stratégia a gyerekszegénység ellen.

– Csakhogy a források és a politikai akarat hiányoztak hozzá – állítja. Ferge Zsuzsa úgy tudja, a program folytatódik az új kormány alatt is, de kérdés, ezúttal lesz-e rá pénz. Azt is el kell dönteni, hogy milyen úton induljanak tovább. – Nagy indulatokat vált ki, hogy az egyre kilátástalanabb helyzetű szegények mellett van egy nagyon nehezen megkapaszkodó középosztály. Meggyőződésünk, hogy a szankciókkal nem lehet magatartásokat változtatni, de a követelmények elhanyagolása is veszélyes. Meg kell találni a helyes arányt – mondta.

– El akarjuk kerülni az ideológiai harcokat, pragmatikus munkára készülünk – közölte Lakner Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózás Államtitkárságának munkatársa. Ami a készpénzes támogatások hatékonyságát illeti, elmondta, hogy más statisztikák szerint ezek hatása bizonytalan. Kiemelte: a szegényekkel foglalkozni kell, de úgy, hogy ezzel „ne vonják el az összes figyelmet, erőt a társadalmi középtől”.

A többgyerekes családok helyzete romlott