– Tegnap rendeltük meg, s akkor még csak tizenhétezerkilencszáz forintba került! –közli az apuka meglepetten.

A patikus a monitorjára néz:

– Igen, régen valóban annyiba került, de most már huszonegyezer az ára.

– Egy nap alatt drágult háromezer forinttal?

– Még januárban lett drágább, csak a régi ár maradt a gépben. Tévedés történt. Huszonegyezer forint az igazi ár, tehát ennyit kapok most.

Az apuka mély levegőt vesz, türelmesen magyarázni kezd:

– Több patikában érdeklődtünk, hogy mennyibe kerül a szer, volt, ahol húszezer, másutt tizenkilencezer, itt pedig tizenhétezer-kilencszáz forintot kértek. Két adagra lesz szükség, nem mindegy, hol vesszük meg. Azért rendeltük meg önöknél, mert itt volt a legolcsóbb. Ha már tegnap a valódi árat mondják, akkor biztosan máshová megyek. Igazságtalan lenne, ha velem fizettetnék ki a háromezer forintos tévedésüket.

– Akkor sem adhatom kevesebbért. Huszonegyezer forintot kapok – mondja a patikus.

– Akkor adja vissza a receptet, máshol veszem meg – mondja a mind ingerültebb apuka.

– Ha megrendelte a vakcinát, fizesse ki! – így a válasz.

– De maguk csapnak be engem! – magyarázkodik a férfi.

– Ha ilyen erőszakos, akkor hívom a főnököt! – sziszegi a gyógyszerész.

A helyi főgyógyszerész közli: az árból nem engednek, a receptet nem adják vissza. Közben az egyik patikus a főnök fülébe súg valamit, s az üzletvezető hangnemet vált.

– Elismerem, hibáztunk. Adhatnék három-négy százalékos kedvezményt, csakhogy a kollegina eladta a vakcinát, amíg maga velem veszekedett, több pedig sajnos nincs – sóhajtja a patikus, és miközben a pultra csúsztatja a receptet, megadja a kegyelemdöfést: – Látja, van még szülő, akinek huszonegyezer forintot is megér gyermeke egészsége!

Az apuka megalázottan az ügyeletes gyógyszertárba megy, ahol húszezer forint az oltóanyag ára. Szó nélkül, boldogan fizet.