Kastyjákot a Fidesz-kormány idején, 1999 augusztusában távolította el a rendőrségtől Gergényi Péter, akkori Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány, Pintér Sándor akkori – és mai – belügyminiszter egyetértésével. Kastyjákot 2000-ben a bíróság visszahelyezte állásába, ahonnan nyugdíjba ment. Azóta ügyvédként praktizál Kiskunhalason, de „lélekben zsaru maradt”.

Azt mondja, nem a pénz vagy a megfelelő jogszabályok hiánya korlátozza legjobban az eredményes rendőri munkát, hanem a bizonytalanság. Ma egy rendőrségi vezetőmegbízatása azonnal és indoklás nélkül visszavonható. A rendőrség vezetői minden korábbinál erősebben akarnak kifelé megfelelni. Egyre több napi politikai érdek gyűrűzik be a rendőrségre. A politikusoknak – fogalmaz Kastyják – értésükre kellene adni: nincs törvényekfelettiség és nincs politikai tartalom a köztörvényes bűncselekmények tényállásában. A beosztott rendőri vezetők azonban nem mernek önállóan gondolkodni, kizárólag a szakmai szempontok alapján dönteni, mert bármikor azt mondhatják nekik: holnap már ne gyere be dolgozni!

A rendőri munka egy másik rákfenéjének a kozmetikázott statisztikák rendszerét tartja Kastyják János. Az egyes kapitányságok versenyeztetésével, a kifelé való bizonyítás kényszerével gyakorlatilag a statisztikák meghamisítására késztetik a rendőrszervezeteket. A rendőrség egyfelől panaszkodik, hogy nincs elég pénz eszközökre, működésre, másfelől viszont évről évre jobb eredményekről ad számot. Miért kellene annak a szervezetnek több pénzt adni, amelyik azt kommunikálja, hogy egyre rosszabb körülmények között egyre jobb eredményeket ér el? – teszi föl a kérdést Kastyják János. Nem növeli a rendőrség hitelét, hogy az állam helyenként pénzgyűjtő automatának használja. Nem ott mérnek a traffipaxszal, ahol gyakori a halálos baleset, hanem például az útjavítás után kint felejtett sebességkorlátozó tábláknál, ahol sűrűn lehet gyorshajtót fogni.

A volt rendőrtiszt szerint igen hosszú idő alatt pótolható veszteséget szenvedett a rendőrség, amikor hagyta nyugdíjba menni a 42–52 éves korosztályhoz tartozó szakembereit. Rendőrnek lenni hivatás, ezt a munkát nagyon lehet szeretni. Sokat számít a felhalmozott élettapasztalat, amikorra egy nyomozó eljut odáig, hogy „a bűnöző előre köszön neki”. A tapasztalt rendőrök nem akartak még nyugdíjba menni, de „bepánikoltak”. Nem a pénz miatt mentek el, hanem a bizonytalanság, a rendőrségen belül kialakult rossz hangulat, a tekintélyvesztés miatt, amihez az is hozzátartozott, hogy ha várnak, a kedvezményes nyugdíj lehetőségét is elveszíthetik.

Kastyják szerint egy korrupt társadalom hatásai alól a rendőrség sem vonhatja ki magát. Nincs bizonyíték a rendőrségi korrupció mértékére, de jelzésértékű: szinte minden információ kiszivárog a rendőrségről –ebben az ügyészség sem kivétel már. Ez azt jelenti, hogy valakik valamilyen ráhatásra fontosabbnak tartják a kiszivárogtatást, mint a nyomozás érdekeit – holott egy rendőrnek ez kellene, hogy a legfontosabb szempont legyen.

Kastyják szerint nem lehet két hét alatt rendet csinálni. A rendőrképzést nem érdemes lerövidíteni. Nem célszerű úgy rendet teremteni a kisebb településeken, hogy a rendőrök átvezénylésével őrizetlenül hagyják a városokat. Vannak azonnal mozgósítható tartalékok: nem muszáj kiképzett rendőröknek a traffipax mögött ülni vagy rendőrségi objektumokat őrizni, és létszámot lehetne nyerni a háromlépcsős rendőri szervezet egyszerűsítésével is. A demokrácia játékszabályait tiszteletben tartó, mégis hatékony rendőrséget azonban csak hoszszabb távon, a belső bizalom és szakmai értékrend helyreállításával lehet létrehozni – mondta Kastyják János.