A magyar kormány négymillió egységnyi vakcinát vásárolt, ebből mai ismereteink szerint csaknem egymillió megmaradt. A készlet szavatossága épp mostanában jár le, és a vonatkozó szabályok szerint azokat meg kell semmisíteni. Az az egymilliárd forint, amibe a szóban forgó mennyiség került, mindenképpen kidobott pénz volt (de az sincs kizárva, hogy a már beadott hárommillió adagra szánt hárommilliárd költségvetési, illetve legalább ugyanennyi „lakossági” forint is).

Úgy tudjuk, a gyártó Omninvest Kft. a napokban kérvényezte az Országos Gyógyszerészeti Intézetnél a szavatossági idő meghosszabbítását, azt azonban nem tudni, hogy az engedély megadása esetén pontosan mihez kezdenének a vakcinákkal, tekintve hogy az utóbbi két hónapban gyakorlatilag megszűnt irántuk az érdeklődés.

Mint tegnapi cikkünkben jeleztük, a WHO döntésével szemben (amelyben világjárvánnyá nyilvánították az új típusú influenzát, és amelyen a nemzetközi oltási kampány alapult) az volt a legfőbb szakmai kifogás, hogy egy influenzapandémiát a betegség természetéből adódóan nem lehet előre megjósolni, és felkészülni sem lehet rá. Áttételesen a magyar tapasztalatok is ezt bizonyítják: bár a magyar lakosság – a svéddel együtt –világviszonylatban a legmagasabb átoltási aránnyal büszkélkedhet, a népesség számához viszonyítva nálunk volt szinte a legtöbb influenzás haláleset (az európai átlag – százezer lakosra számított – 0,4-es halálozáshoz képest nálunk 1,3 fölött volt ez a mutató).

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a WHO döntése után a magyar egészségügyi kormányzat kényszerpályára került: abban a politikai helyzetben senki sem merte volna vállalni, hogy egy esetleges elmaradt felkészülés után tömegesen halnak meg az emberek az országban a fertőzés miatt. (Jellemző, hogy az erős nyomásnak Európában egyedül Lengyelország tudott részben ellenállni.) Ugyanakkor a járvány kezelésének magyar módjával kapcsolatban ma már szakmai körökben is lehetnek kételyek – erre utal, hogy a tiszti főorvosi hivatalban tegnap nem kívántak az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre válaszolni. Beszédes ugyanakkor az is, hogy jelenleg már senki nem sürgeti az Omninvest tulajdonosi hátterének feltárását, holott a jelenlegi kormánypártok számára tavaly, az oltóanyag megvásárlásakor ez volt a legfontosabb kérdés. Most, hogy immár minden szükséges dokumentumhoz hozzáférnek, ők is ugyanúgy hallgatnak, mint az előző kabinet.