Az Orbán-csomag leglátványosabb, és talán legvitatottabb pontja lesz az egykulcsos adó. A társasági adó csökkentése mellett az egységes 16 százalékos kulcs bevezetése szolgálná a sokszor emlegetett adócsökkentési ígéret teljesítését. A részletek nem ismeretesek, egyelőre annyi látszik, hogy a javaslatok nem csökkentik az adócentralizációt, tehát nem általános adócsökkentést vetítenek előre, inkább egyfajta átrendezést az adórendszeren belül. A 16 százalékos kulcs nagyjából 300 milliárd forintos kieséssel jár, pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ennek fedezetét az adójóváírás fokozatos megszüntetése (a minimálbér adómentességének eltörlése) jelenti majd. Elképzelhető, hogy a kormány úgy próbálja meg a minimálbéren foglalkoztatottak jövedelemcsökkenését ellensúlyozni, hogy a minimálbért megemeli, ebben az esetben viszont fennáll az a veszély, hogy a piaci realitásoktól esetleg elszakadó emelés komoly versenyképességi hátrányokat okoz a vállalkozóknak. (Amikor 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány a minimálbért a két és félszeresére emelte, a könnyűipar elszenvedte második halálos csapását a rendszerváltást követő átrendeződés után.)Márpedig a kormány – meghirdetett célja szerint – vállalkozásbarát politikával éppen a gazdasági növekedést szeretné ösztönözni.

Az egykulcsos adó konzervatív-liberális gazdaságpolitikai eszköz, ennek bevezetése önmagában nem meglepő egy jobboldali párt részéről. Ez viszszatérés a középosztály megerősítésének jelszavához, azaz az első Orbán-kormány társadalompolitikájához, és egyben szakítás az ellenzéki évek alatt vitt „plebejus”-politikával. A 16 százalékos szja-kulcs és az adójóváírás megszüntetése együttesen a magasabb jövedelműeknek kedvez, amelyhez a forrást – egyelőre úgy tűnik – az alacsonyabb jövedelműektől csoportosítják át. „Aki eddig 75 ezer forintot keresett, az most elveszít 11 ezret. Aki 110-et, az 9 ezret veszít, akinek 150 a bruttó fizetése, az 6 ezerrel visz kevesebbet haza. De még az is rosszul jár, akinek a jövedelme elérti a 200 ezret. Ki jár jól? Az, aki igazán jól keres. Akinek félmillió a havi bére, annak 60 ezerrel több marad adó után, a kétmilliós szuperfizetéssel rendelkezőknél meg 430 ezerrel marad több”, fogalmaz Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a blogjában, a Szegény, fizess! című posztban.

Az egykulcsos adó ebben a formájában – ha később nem egészül ki valamilyen még eddig ismeretlen kompenzációs technikával – a kisjövedelműeknek valóban érvágást jelenthet, a bruttó 75 ezer és 240 ezer forint között kereső adózók veszteségeket könyvelhetnek el. Ez a veszteség 23,5 százaléktól 4,7 százalékig terjedhet, és éppen a legrosszabbul keresőket sújtja a leginkább. Kérdés tehát, s erről Orbán Viktor nem beszélt a csomag kihirdetése során –, hogy próbálják-e tompítani, és ha igen, milyen eszközökkel, azokat a veszteségeket, amelyeket az átlag alatti jövedelműek körében az egykulcsos adó okoz.

Csillag István közgazdászt, az SZDSZ korábbi gazdasági miniszterét kérdeztük: annak idején, amikor a liberális párt tárgyalt az egykulcsos adó bevezethetőségéről az akkor kormányzó szocialistákkal, milyen javaslatok merültek fel a szegényebbek veszteségeinek csökkentésére. Elmondta, hogy a céljuk az volt – ezt tartalmazta a Korszakváltás programja is –, azt tűzték célul, hogy a munka- és tőkejövedelmek terhelése közelítsen egymáshoz, végső soron pedig minden adó – tehát nem csak az szja, hanem például a nyereségadó és az áfa is – egykulcsos legyen. Ennek számos előnye van. Mérsékli a munka költségét, például. A jelenlegi adórendszer ráadásul a többletmunka ellen hat, hiszen ha valaki túlórázik, az adó el is viszi az így szerzett keresményét. Ezt a helyzetet kétségtelenül orvosolná az egy kulcs, ami Csillag szerint azért is jó, mert a beszedést és az ellenőrzést is egyszerűsíti, amivel komoly költségek takaríthatók meg.

Az SZDSZ akkoriban három javaslatot mérlegelt a kisjövedelműek kompenzálására. Az egyik, hogy az a bizonyos egy kulcs csak egy bizonyos összeghatár – a megélhetési küszöb felett – lépjen csak életbe. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni egy minimális megélhetési öszszeget, a befolyó havi jövedelem csak e fölött adózna, függetlenül attól, havonta több millió forint vagy csak a minimálbér folyik be az adózóhoz. Ez tulajdonképpen két kulcs, és a szolidaritás finom megnyilvánulása a rendszerben – ez így van, például Szlovákiában. A másik lehetséges eszköz a felbruttósítás lett volna: vagyis az alacsony jövedelműek esetén a munkaadó köteles megemelni a munkabért annyira, hogy az új adókulcs által keletkezett veszteségeket a munkavállaló ne érezze.

Csillag ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy egy ilyen lépés veszélye az, hogy olyannyira megemelheti bizonyos iparágakban a munkaerő költségét, hogy érdemesebb az emberi termelőerőt géppel kiváltani. Ráadásul az összes felmérés azt mutatja, hogy az 1,4 millió minimálbéres fele olyan iparágakban ténykedik (mezőgazdaság, könnyűipar), ahol a most meglévő fizetéseknél többet nem lehet kitermelni. A másik negatív hatása lenne, hogy megtolná a fölötte lévő fizetéseket is, ami mesterséges beavatkozást jelentene a piaci bérekbe. A leginkább járható út az lenne, ha a Fidesz meghagyná az adójóváírás rendszerét, de nem 3,2 milliós, hanem 1,2-1,3 millió éves fizetésre módosítaná a határt –ezzel ugyanis valóban lehetne ellensúlyozni a bevételkiesést.

Heim Péter közgazdász, a Századvég Gazdaságkutató vezetője azt mondja, véleménye szerint ez utóbbi megoldás látszik körvonalazódni. – Az egykulcsos rendszert fokozatosan vezetné be a kormány, úgy, hogy közben fokozatosan kivezetné az adójóváírást, illetve emelné a minimálbért. Ez legalább két-három évig tart – értelmezi a miniszterelnök szavait az elemző. Heim szerint, ha két év alatt a minimálbér 15 százalékot emelkedik és az adójóváírást fokozatosan kivezetik, akkor a szegényebb családok sem fogják megérezni a rendszer változását.

Azt, hogy a Fidesz-kormány melyik megoldást részesíti előnyben majd, egyelőre nem lehet tudni. Cséfalvay Zoltán államtitkár ugyanis nem reagált megkeresésünkre. Vele azt az ellentmondást szerettük volna föloldani, hogy miközben az egykulcsos adó növeli a versenyképességet, a minimálbéremelés ezzel ellentétes folyamatot indít el.

„...meg kell határozni egy minimális megélhetési összeget...”