A megfellebbezhetetlen ítélet szerint két, „speciálissá” nyilvánított nyíregyházi fiúnak nem sérültek a személyiségi jogai, mint ahogy a roma kisebbséghez tartozásuk miatt sem érte őket hátrányos megkülönböztetés.

Az ügy 2005-ben kezdődött, amikor Mohácsi Viktória akkor még liberális képviselőként 66 olyan gyerek ügyét karolta fel, akik fogyatékosok iskolájába jártak, de erős volt a gyanú, hogy nem a képességeik miatt küldte őket oda a szakértői bizottság. Az elhúzódó újabb és újabb vizsgálatok és a családok szégyenérzete, valamint az iskolától és a fenntartó önkormányzattól való félelem miatt perek alig indultak – 12-en mégis nekivágtak. Mindegyik ügyet elveszítették, ezt az egyet kivéve.

A kártérítési pert két, fogyatékosnak minősített roma fiú, Horváth István és Kiss András nevében indította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány (CFCF). Történetükről lapunkban már beszámoltunk. Egyikük óriási tánctehetség, aki szíve szerint tánctanár lenne, de ezt nem fogja elérni a kisegítő iskolából, a másik autószerelő szeretne lenni –de csak szeretne, legfeljebb kőműves végzettséget szerezhet. A CFCF azt kifogásolta, hogy a gyerekeket alaptalanul minősítették fogyatékosnak, az eljárásról nem is tájékoztatták a szüleiket, pedagógusaik pedig nem jelezték, hogy a gyerekeknek nem a speciális iskolában lenne a helyük. Az alapítvány álláspontja az, hogy a „speciálissá nyilvánított”, többségében roma gyerekekről döntő bizottságok eljárása nem felel meg a nemzetközi standardnak, és ez vezet a félrediagnosztizáláshoz.

Az első fokon eljáró Szabolcs-Szatmár-BeregMegyeiBíróság azt állapította meg, hogy a gyerekek nyíregyházi iskolája, a megye és a gyerekek állapotát felmérő bizottságok megsértették a fiúk esélyegyenlőséghez és a képességeiknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogát. Független szakértői vizsgálatok kimutatták, hogy nem értelmi fogyatékosok, az esetleges speciális nevelési igényeiket pedig normál iskolában is ki lehetett volna elégíteni. A Debreceni Ítélőtábla másodfokon nem vitatta, hogy a gyerekek a képességeiknek megfelelő intézménybe kerültek, viszont nem állapította meg az intézmények felelősségét. A CFCF a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordult, mert hasonló ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága 18 cseh diáknál is megállapította a jogsértést. Azért is fordultak a legfőbb bírói szervhez, mert szerintük a két fiú ügye rámutat a szakértői bizottságok működésének anomáliáira. A rendszerben dolgozók azonnal zárnak, ha megkérdőjelezi bárki döntésük megalapozottságát, szakmaiságát. A zárt, megkérdőjelezhetetlen világot csak kívülről jövő impulzus, például egy LB-döntés bonthatná meg az alapítvány álláspontja szerint.

Az LB tegnap kimondta: a gyerekek jogai csak annyiban sérültek, hogy a bizottságok nem tájékoztatták a szülőket a jogszabályokról, fellebbezési lehetőségekről, a gyerekeknek így esélyük sem volt, hogy a döntés után ne speciális iskolába kerüljenek. Ezt az LB jogellenes magatartásnak ítélte, és megállapította: hátrány érte a fi úkat. A szakértői bizottság eljárását a bíróság viszont nem találta tévesnek, és kimondta: nem bizonyított, hogy a gyerekeket a roma származásuk miatt érte volna hátrány. A rendszer hibáiról a tanácsvezető bíró szerint csak az Alkotmánybíróság vagy Strasbourg dönthet, annak megítélése nem a polgári bíróság feladata.

Épp ez teremthet jogalapot arra, hogy a CFCF közérdekű keresetben próbáljon igazat szerezni számtalan olyan gyereknek, akiket azért nyilvánítottak (és nyilvánítanak) fogyatékosoknak, mert nem jártak óvodába, szegények és romák, nem pedig azért, mert valóban értelmileg sérültek.