A keddi programhirdetéssel helyreállt a rend
2006 fontos állomás a tanulási folyamatban, de ha következetesek vagyunk, most is érdemes szóvá tenni a fordulatot, és ehhez a tévészékházat sem kell felgyújtani.
A helyzetben az a csavaros, hogy a választási ígéretektől való rugalmas elszakadás adott esetben épp az ország érdekét szolgálja, ahogy most is, amikor a kormány megfeledkezik a nemrég még július 1-jére beígért új költségvetésről, ehelyett vállalja az elődje által kijelölt hiánycél tartását. Tény: a választás előtt a Fidesz részéről senki sem beszélt a közszféra létszámának/jövedelmének jelentős csökkentéséről. Sőt, a 2006-os államigazgatási leépítéseknél ott álltak minden munkahely mellett, és védték. Tavaly, a 13. havi fizetés megvonása ellen is hangosan tiltakoztak. Minden kockázat nélkül állíthatjuk, hogy azok a közalkalmazottak, akik a kormánypártokra szavaztak, nem erre adtak felhatalmazást, és nem is feltétlenül azért, mert az intézkedések őket sújtják, hanem csak egyszerűen, mert ezt nem gondolták volna...
Az egykulcsos adóval részben más a helyzet. A Fidesz sokáig egyenesen ellenezte. Kósa Lajos pontosan két éve – az eleinte az SZDSZ, majd az MDF által felkarolt – elképzelést a „legvadabb populista javaslatok” közé sorolta. Aztán rugalmasabb lett a párt álláspontja, több közgazdászuk elképzelhetőnek tartotta a bevezetését, de a párt elnöke a közelmúltban is úgy foglalt állást, hogy az egykulcsos adózás és a családi adórendszer közül az utóbbi pártján áll. A bejelentett javaslat a kettő ötvözete lesz. Ettől még igaz, hogy az a szavazó, aki okkal vagy nem, de ellenzi az egykulcsos adót, abban a hiszemben szavazhatott a Fideszre, hogy e párttól idegen az ilyen SZDSZ-es métely. A választási kampányt és a programvitákat azért találták ki, hogy ilyen apróságok kiderüljenek.
A csomag legfontosabb tanulsága, hogy többé-kevésbé helyreállt a világ rendje. A jobboldali Fidesz fő karakterét tekintve jobboldali-liberális gazdaságpolitikát hirdetett meg, amelynek kiemelt kedvezményezettje a biztos egzisztenciával, átlagos, de inkább afeletti fizetéssel rendelkező, családos ember. Az egykulcsos adó számukra komoly jövedelemnövekedéssel jár majd, amit tovább erősít a családon belüli vagyonmozgások illetékmentessége. A minimálbéresek viszont minden bizonnyal elveszítik jövedelmük hatodát. Valójában, az volt a furcsa, amikor a konzervatív párt plebejus szólamokkal szociális népszavazni vitte a „zembereket”, és a társadalmi különbségek növekedéséről (ami a statisztikák szerint csökkent) kesergett. Ez a program a jövedelem és vagyonkülönbségeket növelni fogja, de ez is legitim. Akinek ez nem tetszik, mert vagy átlag alatti jövedelme van, vagy csupán mást gondol az igazságosságról, majd keres magának egy hiteles baloldali pártot. A szegényeknek meg egyelőre be kell érniük azzal, hogy kilakoltatási moratórium van, meg azzal, hogy bankadó is lesz, és a Nemzeti Bank elnökének fizetése csökken. Néha, ugye, az érzet is elég: most ez a dolgok rendje.