Létezik ilyen esetekre biztosítás, de az egyrészt drága, másrészt az ilyesmire szakosodott intézetekkel gyakran még a legnagyobb baj esetén is nehéz zöld ágra vergődni. A csupasz tény az, hogy ekkora csapást gazdaságilag-üzletileg kivédeni képtelenség. Az árak sem tudnak majd ellenállni. A szakemberek szerint a másfélszeres szorzó is bőven belefér a katasztrófahelyzetbe.

Csakhogy az üzlet nem így működik. A zöldség-gyümölcs pusztulásról szóló híradásban például megszólaltatja a riporter a „legmagyarabb üzletlánc” szóvivőjét, aki nem habozik jelezni: nagy hiány, drasztikus belföldi áremelkedés esetén keresni fogják a megfizethető importot is. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy soha nem látott külföldi árutömeget lássunk magunk előtt, mert az emberek akkor is akarnak dinnyeszezonban dinnyét enni, ha a hazait elmosta az áradat. Ilyenkor kaphatja a magyar termelő a második nagy pofont. Nem elég, hogy kevesebb termett, még a hiány – számára ilyenkor kárenyhítő – áremelő hatását sem tudja érvényesíteni, hiszen az ő áruja aligha kel el, ha mellé fele áron kerül oda a behozott. Ráadásul a ma elveszett értékesítési pozíció inkább csak holnapután, mint holnap szerezhető vissza.

Ilyenkor a jó szándékú embereknek azért eszükbe jut, hogy valamit csak tenni kellene, hiszen bajba került magyar családok ezreiről van szó. Csakhogy ilyen kártételt még a miénknél acélosabb állam sem képes akár még az elviselhető mértékig sem enyhíteni. Abban viszont tehet érdemi lépéseket, hogy a hazai árut – netán átmeneti intézkedésekkel – védje. Uniós termékekkel szemben védővámot ugyan nem vethet ki, de számos egyéb eszközzel – például a magyar érési szezonban fokozottabban és rendszeresebben végzett célellenőrzésekkel – elhelyezhet megkerülhetetlen, és bár barátságtalan, de szabályszerű zökkenőket az ugrásra kész import elé. Megteszik ezt velünk szemben is hasonló esetben.

Van e megoldásnak ára is. Az ilyen korlátozás a legenyhébb formájában is árnövekedéssel jár. Ám eszünkbe juthatna netán az is, hogy íme, itt a lehetőség egy egyszerű vásárlásban is a szolidaritás kifejezésére. Hiszen nem kenyérről beszélünk, hanem gyümölcsről és részben zöldségről, ami bizonyos értelemben luxuscikk manapság. Olyan, amiből kevesebbet is vehetünk, noha drágábban, ha ezzel most, egy rendkívüli évben, vízverte magyar családokat támogathatunk. Fogalmam sincs, van-e erre bármiféle esély, de másra még kevésbé. Meg kellene próbálni.