Az ázsiai tőzsdéket olyan férfiúk kijelentései rengették meg, akiknek nevét egyetlen hongkongi tözsdealkusz sem bírná helyesen kiejteni. Sőt, izmos valuták vesztették erejüket ezektől a sokértelmű kijelentésektől. Ezt nem gondoltuk volna. A forradalomnak ugyanis, amely itt zúg, csak az eddigi csődös politikai garnitúrát kellett volna elsöpörnie. Nem a zlotyt és a moszkvai tőzsdét.

Kiderült, nagyon gyorsan, hogy a kommunikációs forradalmárok erre aligha számítottak. Nem gondolhattak arra, hogy a világ nyilvánosan emlékezteti a miniszterelnököt brüsszeli ígéreteire. Felteszem, hogy az új kurzus vezetői kaphattak olyan telefonokat, amelyek óva intették a hamari nyilatkozókat nagyívű próféciáktól. Ezek ugyanis, kiderült, egész gazdaságokat képesek zavarba hozni. Sőt, még azt is képesek vagyunk vizionálni, hogy fontos hazai kampányfinanszírozók húzták össze busa szemöldöküket, miután megérezték, hogy az ő zsebüket is érintheti a dolog. Szóval sok mindent megmagyaráz ez.

Vajon miért történt ez így? Azt hiszem megint győzött Magyarországon a vármegyei mentalitás. Annak a lényege, hogy a politika itt, a megyében történik. Az számít, mi itt mit teszünk, kit nyerünk meg, kit zúzunk össze.

Ez a vármegyei közeg képtelen felfogni, hogy a világ nem csupán az unió bőségszaruja. Hanem vigyázó szemek, számvevők. Az összegabalyodott világgazdaságban a magyar deficit növekedése érinti a távoli gazdaságok jólétét is. Ha Magyar Politikus úgy érzi, hogy ideje egy nagyot rúgni megvert ellenfeleibe, s ezt úgy teszi, hogy a gazdasági számokat nyilvánítja hamisnak, nos az nem magyar ügy. Globális következményei vannak. Ez ugyanis nem holmi titkosszolgálati stikli, ártatlan nagymamák lehallgatásáról szóló népmese. Bízzunk benne, hogy a készülő nagyívű tervek figyelembe veszik ezt a függést, s nem viccelnek a globális gazdasággal.

A most kormányra került politikai közeg az utóbbi nyolc évben csak a hazai hatalmi kérdésekkel törődött. Magyarország azonban hat éve uniós állam, miközben az eddigi ellenzéki politikusok nem sajátították el az ottani kultúrát, nyelvezetet. Sőt az EU-t is a magyarországi küzdelem tereként kezelték. Ám most, hogy győztek, akármit tesznek, akárhová lépnek ezentúl érdektelen a világban, mit hazudott, vagy nem hazudott Gyurcsány. A magyar belpolitika egzotikus skanzen marad – nekünk bennszülötteknek.

Keveseket érdekel, ha itt szimbolikus döntéseket hoznak maguk és híveik örömére. Ám a gazdaság ügyei, benne a reformok, adóügyek, a bankrendszer, az ipartámogatás – az más, az része a globális üzletnek. Az befolyásolja a cseh korona kurzusát, a hongkongi és a moszkvai tőzsde állását. És persze a hazai üzemanyagárat és a devizahitelesek havi terheit. Ezt mindenki tudta eddig is. De, hogy ennyire gyorsan kiderül!