A miniszterelnök megígérte, hogy a sport a költségvetés egy százalékának megfelelő támogatást kap, igaz, nem máról holnapra. Kérdés, a politikus mennyire gondolta komolyan szavait, hiszen ebben az esetben –a dolgok mai állása szerint – majd kilencvenmilliárd forintot kellene a szektorra fordítani évente.

Czene Attila átveszi államtitkári kinevezését az államfőtől

Mindenesetre a „zuhanyhíradóban” az intézményrendszer és a személyi állomány totális átszervezéséről szóltak a hírek a kormányváltás előtt. Úgy tetszett, elérkezett a pillanat, amikor a magyar sport végrehajtja a maga rendszerváltását. Ehhez képest úgy fest, hogy a Fidesz – a reform helyett – az intézményrendszer elfoglalását tekinti jelenlegi legfőbb feladatának, s legfeljebb csak a Nemzeti Sporttanács szűnik meg. A sportági szövetségek élén egyre másra jelennek meg a párt politikusai: Hagyó Miklóst követve Pesti Imre lett a szinkronúszók elnöke, Szatmáry Kristóf az asztaliteniszezők első embere; az EP-képviselő Deutsch Tamás az MTK irányítását vette át, elődje Hunvald György volt. A kosárlabdázók tisztújításán Dávid Kornél, a sportág történetének egyetlen magyar NBA-játékosa meg sem mérette magát Szalay Ferenccel, Szolnok narancssárga polgármesterével szemben. Minek is. A folyamat csúcspontja a jégkorongozók elnökcseréje: amint az köztudott, Studniczky Ferenc regnálása idején a sportág honi történetének legszebb napjait élte, ám a potentát váratlanul bejelentette, hogy nem indul újra az elnöki posztért. A szervezet új első embere Németh Miklós, a Közgép Zrt. elnök-vezérigazgatója lesz. (A cég egyesek szerint a kormány „új Vegyépszere”; szerintük a vállalat neve gyakran tűnik majd fel az állami infrastruktúra-beruházások kapcsán a következő években.) Lapunk úgy tudja, az új sportirányítás informálisan azt tudatta az „önként távozott” vezetővel, hogy a hoki központi támogatása sínyli meg, ha posztján marad. Studniczky állítólag egy közvetlen munkatársától érkezett e-mailből értesült erről.

Természetesen a kormányfő kedvenc sportága sem marad ki a sorból: Kisteleki István, a labdarúgó-szövetség elnöke már előre lemondott, így megnyílt az út az új jelölt Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója előtt. A Népszabadság úgy értesült, hogy a változás nyomán számos állami, illetve magántulajdonban lévő cég is a futballszervezet támogatójává lép majd elő. (Demján Sándor a pletyka szerint a Ferencváros iránt érdeklődik.) Sajtóhírekből tudni, hogy a kormány olyan jogszabálytervezetet készít elő, amelynek életbelépése esetén a cégek leírhatnák adóalapjukból a kiemelt sportágak támogatására fordított összeget. A kiválasztott szakágakról, a labdarúgás kivételével, nincs információnk, de egyes hírek szerint az erőforrásokat szigorúan koncentrálnák: jó néhány sportág kifejezetten rosszul járhat. A kormányfő „káderválasztása” is azt valószínűsíti, hogy a jelenlegi rendszer dominál a jövőben is a sportstruktúrában és a finanszírozásban. Orbán ugyanis a harminchat éves Czene Attila olimpiai bajnok úszót jelölte a területet felügyelő államtitkárnak. Az államigazgatási tapasztalat híján lévő korábbi élsportolónak olyan „nehézsúlyú” KDNP-s politikusok mellett kell érvényesülnie a mamut méretű Nemzeti Erőforrások Minisztériumában, mint az oktatást felügyelő Hoffmann Rózsa vagy a szociális ügyekért felelős Soltész Miklós.

Schmitt Pál, az EP alelnöki posztjáról az Országgyűlés elnöki székébe érkezett MOB-vezető megkerülhetetlen politikussá nőtt, így volt lehetséges, hogy a habozó Bánki Erik, a Fidesz első számú sportpolitikusa helyett a Schmitt-féle érdekszférába sorolt Czene kapta az államtitkári posztot. Ennek nyomán Schmitt diszponál majd – félig formálisan, félig informálisan – a sportstruktúra felett. A politikus jelezte: közjogi méltóságként is megtartja helyét az ötkarikás szervezet élén. Kérdés, hogy valóban őt kívánja-e Orbán Viktor Sólyom László jelenlegi államfő helyére emelni, ebben az esetben ugyanis a MOB-vezetésről már valóban le kellene mondania. A pozícióhalmozás vesztese Kovács István olimpiai bajnok ökölvívó, akit információink szerint maga a MOB-elnök hitegetett azzal, hogy átadja neki a kormányrudat.

Egyelőre csak az látszik biztosnak, hogy a globális sportipar kihívásaira választ kínáló intézményi és finanszírozási reform nem valósul meg. A Schmitt-féle „olimpiai lobbi” győzelme egyben a versenysportra fókuszáló sportpolitika diadala is, aminek nyomán a tömegés szabadidősportot prioritásként kezelő átalakítások valószínűtlenné váltak. Marad a naponta tartandó testnevelésóra.