Egy másik, a Fidesz szellemi holduvarát erősítő nyilatkozónk ennél már jóval markánsabb véleményt fogalmazott meg: „Kellemes társaság, kedélyesen el lehet vele beszélgetni, de ha munkáról, pláne határidősről van szó, nem hozzá fordulnék”.

Pedig úgy tűnik, nagyon elfoglalt ember.

Elérni mostanában szinte lehetetlen: amikor lapunk munkatársa a sokadik sikertelen telefonhívás után egy személyes találkozó alkalmával arról érdeklődött, hogy Matolcsy talán megváltoztatta a számát, mert csak csörög, csak csörög, de soha senki nem veszi föl, a miniszter hamiskás mosollyal közölte, nem, de hiába is próbálkozunk, ő ugyan nem fogja felvenni a készüléket.

– Keressék csak Helgát, rajta keresztül előbbutóbb megtalálnak – tanácsolta kedélyesen (Wiedermann Helga Matolcsy György kabinetfőnöke).

Az még csak hagyján, hogy a sajtómunkások így járnak, de azt is hallani, hogy a Fidesz legbelsőbb köreibe tartozó politikusok is gyakran képtelenek utolérni Matolcsyt. Pedig lenne mit megbeszélniük, a gazdaság stabilizációja még messze nem ért véget, azonnali intézkedésekre lenne szükség, s nemcsak a válságkezeléssel összefüggésben, de a napi ügymenetet illetően is. Ezért lepett meg sokakat, hogy a kinevezése után szinte azonnal négy napra Dohába utazott a miniszter, miközben az államtitkárai felhatalmazás híján – hiszen kinevezésük csak a múlt szerdán volt esedékes – nem cselekedhettek. A nemzetgazdasági tárcához tartozó osztályokon dolgozók jobb híján malmoznak, meg találgatják, hogy vajon mi lesz velük, melyiküknek kötnek útilaput a talpára a kormánytisztviselőkről szóló törvényjavaslat elfogadása után – a jogszabály ugyanis kéthavi felmondási idő mellett, indoklás nélkül teszi lehetővé az elbocsátásokat. Sokan rettegnek mostanában.

A gazda nélkül maradt minisztérium épületeiben meglehetősen tanácstalanul bolyongtak az IMF képviselői is, keresve, hogy ugyan kivel is tudnának leülni tárgyalni, átbeszélni az új kormány gazdaságpolitikai elképzeléseit, mert ez már kezd halaszthatatlanná válni. Az osztályok állítólag egymáshoz küldözgették a küldöttséget, arra hivatkozva, hogy ők ugyan nem kaptak semmi felvilágosítást a tervekről, és nekik aztán megfelelő jogosítványaik sincsenek az egyeztetések lefolytatására. Igaz ugyanakkor az is, hogy a Nemzetközi Valutaalap első körben küldött emberei előre nem egyeztetett módon keresték a kapcsolatot a kormánnyal, sokkal inkább egyfajta türelmetlenség hajtotta őket, hogy halljanak végre valamit annak elképzeléseiről, mert fogalmuk sincs arról, hogy miként lesz a jövőben.

Orbán mindezek ellenére – talán nem árulunk el nagy titkot: sokak szerint épp ezért – igencsak kedveli Matolcsy Györgyöt, ragaszkodik hozzá, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy másodszor is a miniszterei közé emelte őt. Az első Fidesz-kormány idején, annak a ciklusnak a második felében is a gazdasági tárcát irányította Matolcsy, igaz, és ez igencsak jelentős különbség a mostani állapothoz képest, akkor nem tartoztak hozzá költségvetési ügyek. Többen azt állítják róla, hogy már megalkotta életművét a Széchenyi-tervvel. Tény és való, a mai napig hivatkozási alapnak számít Matolcsy beszédeiben ez a támogatási program, amelyhez foghatót – legalábbis a miniszter és hívei szerint – azóta sem alkottak magyar földön.

Vélhetően pont ez a vonása kedves a távlatos gondolkodást amúgy is nagyra tartó Orbánnak: Matolcsynak nagyívű gondolatai vannak, amelyek mellett körömszakadtáig kitart, és soha, egyetlen pillanatig nem rejti véka alá a büszkeségét, ha ezekről a nagyívűségekről esik szó. Másokat viszont pont ez bizonytalanítja el vele kapcsolatban.

– Gyuri csak a vízióinak él, a tényektől a lehető legcsekélyebb mértékben sem zavartatja magát – hangsúlyozta több nyilatkozónk is. Tény, hogy életének több szakaszában is szükség volt vízióalkotási képességére. A nyolcvanas évek második felében, például, amikor többedmagával megírta a Fordulat és Reform című, meglehetősen nagy visszhangot keltett tanulmányt. Nem sokkal később, 1989 végén pedig bekapcsolódott a későbbi kormányprogram kidolgozásába, majd Antall József miniszterelnök személyes gazdasági tanácsadójává nevezte ki. Később, 1998-ban már a Fidesz programalkotói közt találjuk. A köztes időben pedig kutatóintézeti és fejlesztési banki karriert futott be. Ahogy Antall József, úgy Orbán Viktor is megtette tanácsadónak, de ezúttal már beülhetett egy miniszteri székbe is.

A 2002-es választás elveszítése után a közgazdasági közéletben kevéssé fajsúlyossá vált a szerepe, de ez is csak ideig-óráig tartott: ahogy veszített erejéből a szocialista kormányzás, úgy került vissza a köztudatba Matolcsy, illetve az általa hangoztatott gazdasági tervek, beleértve lakáspolitikát és a kkv-szektor megerősítését is.

Beszéltünk ugyanakkor olyan ágazati szakemberrel, aki már számos alkalommal váltott szót Matolcsyval, és nem is mindig hivatalos keretek között, és mégis, egészen más benyomásokat szerzett róla, mint a korábbi nyilatkozóink. Igaz, azt ő is elismerte, hogy kétség kívül, valóban megvan a hajlam Matolcsyban arra, hogy elegánsan, nagyvonalúan átlépjen bizonyos ügyek felett, de azt a lehető leghatározottabban cáfolta, hogy felületes, netán szűk látókörű lenne.

– Hogy pontos legyek, leginkább azt mondhatnám: kicsit rám hasonlít annyiban, hogy jobban érdekel minket az ötletből kisarjadó terv, mint az, hogy milyen akadályai lehetnek a megvalósításnak. Igen, valóban sokan mondják rá, hogy miniszterként a megszokottnál kissé könynyebben bánik a pénzzel, de én azt gondolom, hogy ez csak a dolgok egyik fele. A másik, sokkal erőteljesebb fele inkább az, hogy véleményem szerint leginkább csak az ilyen emelkedett, a meglepetésre, az újszerűségre képes gondolkodás tudja előbbre vinni az ügyeket. Könynyebben megtalálja a helyét azokban a vitákban, amelyek a gazdaság növekedésének beindításáról szólnak, mint azokban, amelyek a költségvetési korlátokról folynak – egészítette ki Matolcsy jellemábrázolását.

Végül megjegyezte: „mostanában divattá vált leszólni Matolcsyt, pedig a tudományos előélete tiszteletet parancsoló”. Ő azt mondja, hogy szakemberrel ugyan nem nézetné meg a Matolcsytól vásárolt autót, de maga azért belenézne, hogy valóban minden a helyén van-e.

– De hát nem így tenne bárki, aki használt autót vesz? – tette fel a költői kérdést.

„Keressék csak Helgát, rajta keresztül előbb-utóbb megtalálnak”