A mi Drakulánk
– Annak nyomát, miszerint egy ideig Pécsett élt volna Vlad Tepes vajda, valóban nem találjuk a forrásokban – mondja érdeklődésünkre Fedeles Tamás történész, a Pécsi Tudományegyetem tanára –, de egy 1489. szeptember 10-én kelt, ma Pozsonyban őrzött oklevél arról tudósít, hogy egy Pécsett álló kőház, amelyet Drakulyaháznak hívtak, gazdát cserélt. Ez a kútfő arra azonban semmiképpen sem alkalmas, hogy Drakula esetleges pécsi tartózkodásáról megalapozott állításokat tehessünk.
Vlad Tepes, vagyis Drakula vajda 1462 és 1475 között volt Mátyás király foglya, de ezt az időszakot valószínűleg nem úgy kell elképzelnünk, hogy láncra vert rabként töltötte az életét. Legfeljebb egy ideig lehetett tömlöcben. Fejedelmi fogoly volt, Mátyásnak tervei voltak vele a török elleni védekezésben. Soha nem is mulasztotta megmutatni őt, mint valami csodafegyvert, a török követeknek, ha azok Budára jöttek.
Mint a krónikák írják, kezdetben Visegrádon – talán a Salamon-toronyban – tartotta fogva a király, majd Budára hozatta, s ott tartotta házi őrizetben. Pontosabban, egy korabeli orosz elbeszélés szerint Budával szemben, Pesten adományozott neki házat, ahol bántatlanul élhetett. Sőt, végül hozzáadta feleségül unokahúgát is, megpecsételvén a török elleni szövetségüket.
A havasalföldi román fejedelemség ütközőállam volt a terjeszkedő török birodalom és Magyarország között. Uralkodói hol török, hol magyar segítséggel kerültek trónra. Vlad Tepes apja például Zsigmond király híveként belépett az uralkodó által alapított bizalmi közösségbe, a Sárkányos Társaságba, a Societas Draconisbe. E rend címerét viselve kapta hazájában a Drakula nevet, ami románul ördögöt is jelent. Sőt, ennek nyomán Draculesti-háznak nevezték Vlad családját, a Havasalföld egyik fejedelmi famíliáját.
Az elnevezés átragadt fiára is, akit szintén Drakulaként emleget az utókor, bár – mint Sz. Farkas Jenő 1989-ben megjelent kötetéből kiderül – a név számos írásváltozatban előfordul: a latin levelekben Dragula, Dragulia, Draculia vagy mint a pécsi forrásban is, Dragulya, Drakulya. A németek nevezték Trakl, Trakel, Dracol néven is; a törökök pedig Drakula-oglu Kaziklinak, ami azt jelenti: Drakula fia, a Karós. Ugyancsak a karókra, a karóba húzásra utal az XVI. századtól használatos román megnevezése is: Vlad Tepes.
A karós jelzőre akkor tett szert, amikor 1456-ban, magyar támogatással, Havasalföld trónjára került, s megkezdte a leszámolást riválisaival, az ellene pártot ütő román főurakkal és a konkurens királyi családdal, a Danesti-házzal. Karóba húzatott főurakat csupán azért, mert rosszul válaszoltak ravasz kérdésére, miszerint hány uralkodó ült előtte Havasalföld trónján (ő csak a Draculesti-házbelieket tekintette uralkodóknak), de összegyűjtötte és „megszabadította földi bajaiktól” a nyomorékokat és a koldusokat is, elégettetvén őket.
Karóba húzással büntette a lopást is, csonkítással és tüzes vassal pedig a paráznaságot. Gyakran karóba húzatta a hozzá küldött követeket is, ha nem jól válaszoltak kérdésére, egy ízben odaszögeltette a sapkát a fejükhöz, mert azok nem vették le előtte a fejfedőjüket.
„Magyarbarátsága” ellenére rendszeresen fosztogatta seregével az erdélyi szász városokat, mondván, hogy azok ellenfe leit támogatják. Brassónál egy alkalommal, miután karóba húzatta az elfogott férfiakat, asszonyokat és gyerekeket, a nyárserdő tövében teríttetett asztalt a reggelijéhez. Nem csoda, ha a szász városokból a német kereskedők révén hamar terjedt Vlad Tepes félelmetes híre nyugaton is. Tirgovis te, a havaselvi vajdaság fővárosa közelében állt többek szerint Drakula kertje, ami karók oszloperdeje volt a kivégzettek oszladozó hulláival.
Itt végezte Hamza bég is, akit II. Mehmed szultán küldött a vajda ellen, mert az elmulasztotta befizetni a hűségadót. Ennek láttán a szultán maga kelt útra serege élén Havasalföld felé 1462-ben, s bár Drakula még Mehmed táborán is sikerrel rajtaütött, a törököt megállítani nem tudta. Hívei egyre fogyatkoztak. Végül Mátyás király indult a segítségére. Az események azonban úgy alakultak, hogy közben Drakula szorult helyzetében levélben bocsánatot kért a szultántól, s felajánlotta szolgálatait, Mátyás ezért foglyul ejtette.
Így került hát a vajda a magyar király fogságába. Kegyetlenkedő természetét itt sem tagadta meg, csak ekkor nem embereken művelte: „egereket fogdosott össze, madarakat vásárolt a piacon és agyonkínozta őket. A tömlöcben kitanulta a vargamesterséget, és ezzel tartotta el magát” – írta Fjodor Kuricin deák, III. Iván cár budai követe. Az orosz krónika szerint Pesten leszúrt egy városi őrt is, aki kérdezés nélkül lépett a házába, egy oda beszaladó tolvajt üldözve. Tettét a király előtt a vajda azzal indokolta, hogy bárki, aki így be mer törni egy uralkodó udvarába, hasonló sorsra jut. Mátyás állítólag csak mosolygott ezen az öntudatos válaszon, s nem büntette meg.
Mint Kubinyi András 2001-ben megjelent Mátyás király című könyvében is olvashatjuk, a király az egyik anyai ági unokatestvérét, a megözvegyült Szilágyi Jusztinát adta Drakulához feleségül. Bonfini szerint már a fogság előtt, az orosz forrás szerint a fogság alatt. Szintén az orosz szövegben olvasható, hogy az asszonynak és Drakulának két közös gyermeke is született: „Az egyik ma is él, a királyfiudvaronca, a másik a nagyváradi püspökhöz került, és akkor halt meg, amikor Budán voltunk – írja Kuricin követ. – Láttuk Drakula harmadik, legidősebb fiát is, Mihályt, itt, Budán. Még a vajdának a király hugával kötött házasságát megelőzően született ez a fiú, Drakulának valamilyen lánynyal történt nászából.”
De vajon hogyan került Drakula Pécsre, járhatott-e ott egyáltalán? Nem lehetséges, hogy egyszerűen csak elírták Pest nevét Petsre? – kérdezzük ismét Fedeles Tamást. „Ha azt feltételezzük, hogy Drakula fogsága egyfajta házi őrizet lehetett, amint erre korábban W. Salgó Ágnes is utalt egyik tanulmányában (2002), úgy elképzelhető, hogy az uralkodó kíséretében akár a Mecsekaljára is eljuthatott. Tagja lehetett például az uralkodó 1465 őszén Pécsre érkező kíséretének, melyet két hétig látott vendégül János pécsi püspök, azaz Janus Pannonius. Ez egyúttal alkalmat adhatott a pécsi ingatlan megvásárlására is. Ez természetesen, hangsúlyozom, pusztán csak hipotézis.
Pécs neve viszont biztosan nem elírás, az ominózus oklevélben ugyanis a város neve a középkorban használt latin alakban, Quinqueecclesie-ként szerepel.”
Mátyás 1476-ban Vlad Tepest visszahelyezte Havasalföld trónjára, de már az előző évben házat építhetett magának Nagyszebenben. A vajda 1476 elején még ott volt Szabács ostrománál, decemberben azonban már halott. Elesett a török elleni küzdelmekben. Állítólag saját emberei ölték meg, tévedésből.
„Özvegye, Jusztina asszony a pécsi Drakulyaházat az 1480-as években elajándékozta Dénes nevű famulusának, aki azonban latorkodás bűnébe esett, s ezért Pécs város bírája és esküdt polgárai elmarasztalták őt, házát pedig Mátyás király és a pécsi püspök Rozsályi Kun Jakab várnagynak adományozta – magyarázza a ház történetét Fedeles Tamás. – A várnagy a kőházat aztán 200 aranyforintért továbbadta Gyulai Györgynek.
A pécsi székeskáptalan által írásba foglalt, 1489-ben kiállított adásvétel nemcsak a ház korábbi tulajdonosairól, de elhelyezkedéséről is említést tesz. A régészek, történészek ugyanakkor komoly akadályokba ütköznek, ha meg akarják határozni a Drakulyaház helyét, hiszen nem maradtak fenn a középkori pécsi telekkönyvek. Csupán az bizonyos, hogy egy értékes sarokház volt, amely a város központjában állhatott.”
Kárpáti Zoltán, a pince feltárását végző Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat pécsi irodájának vezetője biztos abban, hogy a pince nem a Drakulyaházhoz tartozott, mert annak a leírás szerint volt szomszédja észak felől, annak pedig, amelynek a pincéje előkerült, nincs. A pince egyébként kétszintes: egy felső teremből és egy abból lefelé menő, 16 méter hosszú, boltozott folyosóból áll. Feltárni csak részben sikerült, mert a Széchenyi tér rendezése miatt vissza kellett temetni. A város azonban nem zárkózik el a majdani bemutatás elől.
Ha a pécsi pince nem is a vajda pincéje, Magyarország nem elhanyagolható a Drakula-örökség szempontjából. A Széchényi Könyvtárban található például az egyik legrégibb Drakula-emlék, egy 1480-as évekből származó német újságlap, amelyen a rettegett Vlad első ismert ábrázolása látható. Szintén kevesen tudják, hogy Drakula irodalmi hőssé alakulásában is volt szerepe magyaroknak, Bram Stoker ugyanis a Londonban előadásokat tartó Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról: a tudós jó néhány információval segítette a híres rémregény megszületését. És akkor még nem beszéltünk Lugosi Béla legendás hollywoodi alakításairól. Drakula tehát sokat köszönhet a magyaroknak.
