Az 1981-ben elhunyt jogász, a szegedi egyetem tanára nem érhette meg, hogy a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarország harmadik külügyminiszterévé lett fia indíthatta el azokat a tárgyalásokat, amelyek eredményeként a keleti blokk egykori tagja csatlakozott az EGK örökébe lépett Európai Unióhoz. – Ilyen felkérést nem lehet visszautasítani, történelmi feladat bevinni ezt az országot az európai integrációba – nyilatkozta nemrég Martonyi János, amikor arról faggatták: habozott-e 1998-ban, hogy még pártonkívüliként, de a Fidesszel már erősen szimpatizálóként elvállalja-e az első Orbán-kormány külügyminiszteri posztját.

Tizenkét évvel később meg is sértődött volna, ha nem őt, az időközben a Fideszbe is belépett, tekintélyes nemzetközi jogászt kérik fel a külügyi tárca vezetésére. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület volt elnöke, Orbán Viktor évértékelő beszédeinek korábbi házigazdája tudatosan készült a Bem rakparti visszatérésre. Tavaly nyáron visszavonult az ügyvédi praxistól, szinte minden erejét pártja külpolitikai stratégiájának kidolgozására fordította. A leendő miniszterek közül Orbán elsőként a Fidesz elnökségi üléseinek állandó vendégét nevezte meg.

Az 1944 áprilisában Kolozsvárott született, családjával a második világháború vége felé Erdélyből Magyarországra költöző, 1947-től Szegeden nevelkedett Martonyi nem önszántából került a külügybe. Egyik fő patrónusa, a néhai Antall József miniszterelnök „ültette át” a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigazgatási államtitkári székéből a külügy hasonló pozíciójába. (Az Antall és az erdélyi szász Martinról az 1930-as évek elején Martonyira magyarosító család útjai már korábban keresztezték egymást. 1945 után idősebb Antall József segített idősebb Martonyi Jánosnak Budapesten állást találni.)

Az MDF 1994-es választási veresége után az önmagát addig köztisztviselőként definiáló külügyi államtitkárnak a visszatérő szocialisták több mindent, így nagyköveti posztot ajánlottak. Az angolul, franciául, németül remekül beszélő, a három nyelv közül Moliere-ét a szívéhez legközelebb érző kétgyermekes családapa azonban inkább a magánszféra mellett döntött. Egy igazi „globális játékos”, az amerikai Baker & Mackenzie ügyvédi iroda magyarországi partnere lett. Innentől az anyagi lét egy másik dimenzióit kezdte megismerni. Kiterjedt kapcsolatait, a többi között a Németh-kormány privatizációs biztosaként szerzett tapasztalatait hasznosító, egyben busásan jövedelmező ügyvédi tevékenységével párhuzamosan egyre többször bukkant fel az akkor újraformálódó polgári oldalon.

Az elkötelezetten európai föderalista, ugyanakkor erősen atlantista meggyőződésű Martonyival a Fidesz nagyon jól járt. Olyan művelt, az európai, illetve a globális folyamatokat átlátó-értő, ugyanakkor jogászi háttere miatt remekül érvelő, higgadtan vitatkozó politikust nyertek vele, akiből kevés akad ma a Kárpát-medencében.

– Egészen más ligában focizik, mint a hazai politikai elit jelentős része – mondják róla jobbközép körökben. Távol tartja magát a szélsőségektől, többek szerint mérséklően hatott a Fideszen belüli „forrófejűekre”. Megértette velük: semmire se mennek, ha Amerikával szemben „kuruckodnak”, Brüsszellel szemben szkeptikusak, az oroszokat pedig folyamatosan hergelik.

Tudni róla, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban nyitottak előtte az ajtók. Ezért gyakran elkelt a segítsége a „radikálisok” okozta károk enyhítéséhez. Washingtonban „tűzoltóként” hozta helyre, amit Orbán elrontott azzal, hogy a 2001. szeptemberi terrortámadások után nem határolódott el a New York-i és washingtoni terrorakciók fölött szinte ujjongó Csurkától és a MIÉP-től, illetve nem állította le az akkori budapesti amerikai nagykövet asszony ellen indított uszító kampányt.

Az atlanti hidak újjáépítéséhez jól jött, hogy baráti viszony fűzi Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszterhez. Igen jó kapcsolatokat ápolt a néhai Tom Lantossal, a hazai szélsőjobb egyik fő célpontjának számító egykori képviselővel. S magára vállalta azt, hogy a lapunkban 2000 szeptemberében megjelentetett hosszú véleménycikkben magyarázza el: miért hasznos a Fidesznek, hogy az egykor az Országgyűlésben még „Csuhások kifelé!”-t kiabáló párt – megkoronázva a nagy konzervatív fordulatot – a Liberális Internacionáléból átváltson az Európai Néppártba.

Erdélyi származása ellenére külügyminiszterként nemzetpolitikai ügyekben kevésbé mutatta meg magát. Martonyi, aki a nyolcvanas évek vége óta jogot tanít, s szegedi egyetemi tanszékvezetői-oktatói állását a minisztersége alatt is gyakorolni kívánja, átengedte ezt a területet akkori és mostani államtitkárának, Németh Zsoltnak.

A fiatalkorában vagány, bulizós fiú hírében álló, a filmművészet iránt érdeklődő Beatles-rajongó kerüli a konfliktusokat. Bár jogi érveléssel meg tudja védeni amagyar állampolgárság könynyített megadását, többek szerint a szíve mélyén nem lelkesedett a lépés időzítésért.

Fegyelmezett fideszesként a minap felmondta a kötelezőt, hogy a kormányzást átvevők az elmúlt nyolc év miatt bizalmatlanok az átadókkal szemben. Aztán gyorsan hozzáfűzte, a külügyre ez így nem igaz – különös tekintettel arra, hogy attól a Balázs Pétertől vette át a Bem téri „kulcsokat”, akivel több mint harminc éve ismerik egymást. Sőt, a sors úgy hozta, hogy gyakran voltak egymás főnökei. S ha nem is közeli barátok, de tisztelik, s persze sokat tudnak egymásról.

Visszafogott, távolságtartó modora többek szemében „álca”, másokat viszont riaszt a fennhéjázónak, gőgösnek tűnő stílus. Látványosan kerüli a „bratyizást”. Gyakran elhamarkodottan ítél meg embereket, e rossz tulajdonságát szintén ügyvéd felesége azonban nagyfokú empátiával kezeli. Martonyiról kevesen gondolják, hogy van humora. Poénjai ezért általában frenetikus hatást váltanak ki. Kifinomult eleganciával öltözködik. Hasonló stílus jellemzi a Veresegyház-közeli Szadán lévő birtokát, annak berendezését.

Az egykori vállalati gyermeküdülőből nagypolgári környezetet és középnemesi miliőt idéző kúriát alakíttatott ki. Pincéjében komoly borgyűjteménye van, elsősorban a jófajta vörösöket szereti. A kedvelt italból mértékkel fogyaszt, társaságban szívesen dalra fakad. Hatvanhat éves korát meghazudtoló fizikai kondícióját a többi között tenisszel és lovaglással tartja karban.

Jobboldalon is azt mondják: a tökéletes úriember képbe belezavar, hogy a külügyminiszteri szobáját Monarchia-beli elődjét, a gróf Andrássy Gyulát ábrázoló festménnyel díszítő Martonyi kevéssel a rendszerváltás előtt belépett az MSZMP-be. Az érintett sosem tartotta magát ellenállónak, de kikéri magának, ha a Kádár-rendszer kiszolgálójának nevezik. Pert nyert azok ellen, akik szerint az „átkosban” a brüsszeli kereskedelmi kirendeltség gazdasági diplomatájaként beszervezett ügynök lett volna.

Persze konzervatív körökben is tudják, a nyugati kiküldetés feltétele volt, hogy a szolgálatok akár írásos jelentéseket is kérhettek. Egyesek mégis úgy gondolják, a már akkor ambiciózus jogász pályafutása ettől fura gellert kapott. Amit a polgári oldalon otthont találó, ám baloldali kortársaival is szót értő Martonyi valószínűleg sajnál, de nem tud meg nem történtté tenni.

Kevesen gondolják róla, hogy van humora