Ehelyett mindenki mosolyog, átveszik a doboznyi konzervet, s máris lehet válogatni a felkínált szavak között. Kósa Ákos komoly ember, semmit sem bíz a véletlenre, már előre kinézte magának az interneten, hogy mit is vinne magával. A „tollhiba” mellett a „pillepalackot” és a „majd”-ot. Az elsőt Esterházy, a másodikat Tóth Krisztina, a harmadikat Kukorelly Endre vetette papírra. Saját kézzel.

Három konzervért lehet hozzájutni egyébként a Vegyen egy jó szót! akció keretében a kifejezésekhez, szóöszszetételekhez. S nem is akármilyen konzervekkel. A felkért 21 kortárs szerző némelyike azt is megmondta, milyen kulináris terméket vár cserébe. Esterházy fűszereshal-, Tóth gulyáskonzervet kért, Kukorelly pedig nem nyilatkozott. De van, aki a sólethez (Kovács András Ferenc), a székelykáposztához (Varró Dániel) vagy a zöldborsóhoz ragaszkodott (Spiró György).

– Hoztam volna hurkát és kolbászt is, vákuumcsomagolásban – teszi hozzá Kósa, hiszen kereskedő, húsipari cégekkel foglalkozik. De hát ha ezt kérték, ezt kérték. Ráadásul elárulja, hogy nem is a szerzőkre ment a válogatásban, hanem szavakra. Hiszen azoknak van ereje. Mint mondja, a szavakat a barátainak szánja, elege van már ugyanis a rutinajándékokból.

A konzervek természetesen nem az írók éléskamráit szaporítják majd föl. Nem ez volt a cél ugyanis. Scipiades Erzsébet újságíró, a rendezvény ötletgazdája ötévenként szervez hasonlókat. Mindig akkor, amikor épp megrázza valami.

– Évről évre fiatalabbak kerülnek az utcára, válnak hajléktalanokká – magyarázza. Tíz éve még az épp felnőtté váló állami gondozottak lepték el az utcákat, pár éve azt figyelték meg a felnőtteknek fenntartott nappali melegedőkben, hogy már 8–10 évesek is jönnek. Most viszont Iványi Gábor arra hívta fel a figyelmét, hogy már az óvodás hajléktalanok sem ritkák. Így most elsősorban nekik gyűjtenek. Három szervezet kapja majd az öszszegyűlt adományokat: a Dankó utcai hajléktalanóvoda, a Szobi utcai hajléktalan-lábadozó részleg, illetve a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Szolidaritás Alapítványa.

Először 2000-ben szervezett hasonlót, akkor krumplit lehetett hozni versért, prózáért. Egy mázsa volt a kikiáltási ár. Mosolyogva emlékszik viszsza, hogy akkor Kertész kézirata, mivel még nem volt Nobeldíjas, csupán a kikiáltási áron kelt el. Faludy és Lázár Ervin volt a sztár: kilenc mázsa burgonyáért keltek el. Akkor 21 mázsa krumpli gyűlt össze, öt éve pedig egymillió forint. Ám igazából nem pénzgyűjtés ez, hanem egy szép, komoly játék. És ennek veszik a felkért írók is. Van, aki íróneveket írt föl egy A4-es lapra, más költészetéből, műveiből csent ide egy-két alkatrészt. Huszonnégy kézirat is érkezett, ezeket néhány válogatott szóval együtt jövő héten kedden árverezik el. (A szavak kettőezerről, a kéziratok tízezerről indulnak.) A játéknak különben mi magunk sem tudunk ellenállni. A fotós kolléga Varró Dani szavát (gatyapőc), jómagam Parti Nagy Lajos „műtőbársonyát” és Esterházy „cérnakolbászát” veszem meg a sarki élelmiszerbolt segítségével. Utóbbi az Esti című, most megjelent kötetéből válogatott szavakat, míg Parti arra is ügyelt, hogy mindez jól is fessen: piros filccel szépen bekeretezte az ívet, sőt nyomtatott betűkkel is feltüntette a szót, nehogy valaki félreolvassa. S miközben majszoljuk Koch Danica aranykoszorús cukrász sütötte szómuffi nokat (benne az apaföld szóval), vágyakozva soroljuk magunkban, hogy mi mindent vettünk volna még. Ország-visszagyarapítást Závadától, öniróniát Nádasdytól, szigetelőszalagot Dragomántól és persze a nőt Bereményitől. Potom három lazackonzervért.

Talán ki is jött volna belőlük egy jó kis cikk. 554 meleget adó szóval.