Április 11-ét követően ismét felfigyelhettünk a megszokott választói viselkedésre, sokan a győztes felé fordultak: a Fidesz ezúttal 8 százaléknyi többletre, 600 ezret meghaladó új támogatóra tett szert. A győztes párt frissiben érkezett hívei a társadalom különböző csoportjaiból eltérő arányban verbuválódtak. Az iskolai végzettség és a lakóhely népességének emelkedésével egyre kevesebben sorakoztak fel a Fidesz mögé.

A legfeljebb alapfokú képzettségűek 14, a falvakban élők 12 százaléka most lett a Fidesz híve, míg a diplomásoknál ez az arány 2, a fővárosiaknál 3 százalék. Ezek a változások a szavazói profilt ugyan nem rendezték át, de említésre érdemes módon alakítottak rajta. A középrétegek dominanciája megmaradt, ám a magasabb státuszú társadalmi csoportok átlagot meghaladó részarányát átvették az alacsonyabb státuszúak. Az is megfigyelhető, hogy a választási eredményhez képest valamelyest még jelentősebb arányt képviselnek a Fidesz szavazótáborában a kisvárosi és a községekben élő választópolgárok.

Az MSZP április 11-én közel egymillió szavazót állított maga mögé, most ennél 100 ezerrel kevesebb szimpatizánsa van. A veszteségen túlmenően negatív fejlemény az is, hogy a párt hívei meglehetősen kedvetlenek, mintha aktivitásuk csak egyetlen napra szólt volna. Támogatóik körében bő kétharmadnyian, 68 százaléknyian eltökéltek, ez az arány a jobbikosoknál 85 százalék. A nemzeti radikális párt táborában tapasztalható magasabb elszánás következménye, hogy a biztos pártválasztók csoportján belül a Jobbik utolérte a szocialistákat.

Az MSZP választási és mostani támogatottsága arról tanúskodik, hogy nagyon egyenetlen a társadalmi beágyazottsága. Az egyes iskolázottsági csoportokban majdnem azonos erőt képviselnek a szocialisták. Ez alól, szokásos módon, a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők jelentenek kivételt, ott – a 11 százalékos átlaghoz képest – csupán 7 százaléknyian támogatják őket.

Életkor szerint nagyon egysíkú az MSZP-tábor. A húszas éveikben járók kö rében szinte alig vannak szocialisták – mindössze 3 százalék –, de a harmincasok–negyvenesek körében is kicsi az arányuk: 6-7 százalék. Itt egy éles választóvonal van, az ötvenes évjáratokban 16, a náluk idősebbek körében pedig 22 százalékon állnak. A szocialista párt jelenlegi erejét jól mutatja, hogy még ebben a csoportban is jócskán lemarad a Fidesztől. A kormánypártnak éppen ebben, a 60 év feletti korosztályban a leggyengébb a támogatottsága: de még így is a szocialistáknál másfélszer többen, 35 százaléknyian támogatják őket.

A Jobbik tábora is karakteres, tipikus szavazója férfi, 40 év alatti, középfokú vagy annál magasabb végzettségű, s vidéken él. Az idős emberek, a nők és az alacsony képzettségűek az átlagosnál jóval kevésbé vonzódnak a Jobbikhoz, s a budapestiek is mérsékeltebb érdeklődést mutatnak iránta.

Az LMP részben az SZDSZ 2006-os szimpatizánsainak jellegzetességeit viseli: a fővárosban, az értelmiség körében az átlagosnál több a támogatója. Ugyanakkor ezek a sajátosságok korántsem annyira erőteljesek, mint a szabad demokratáknál voltak. Mondhatni, a Lehet Más a Politika a társadalom szélesebb rétegei számára jelent alternatívát, mint az elmúlt tíz esztendőben az SZDSZ.

Az adatfelvétel ideje: 2010. május 21–28. A megkérdezettek száma: 1500 fő, akik együttesen az ország 18 éves és annál idősebb lakosságát képviselik. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik. A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fős mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.