Miniszteri megbízatása váratlanul érte a környezetét: „mintha csak Harry Potter varázsseprűje repítette volna az intézetből a miniszteri székig”, magyarázzák munkatársai Réthelyi Miklós karrierjének újabb fordulatát. Szerintük a professzor élete máris hajszoltabb lett, hiszen lefogyott. A kormányalakítási procedúra közben is naponta bejárt az egyetemre. Korán érkezett, mint eddig, csak most olykor két parlamenti bizottsági meghallgatás között jött, gyalog vagy metróval, iratait, olykor laptopját is a hátizsákjába gyömöszölve, hogy elintézze lezáratlan ügyeit.

Kormányzati megbízatásáig a külföldi hallgatók idegen nyelvű anatómiaoktatását szervezte, végezte. Egészen a közelmúltig több mint 300 diákja volt, távozása nem kis terhet ró „helyettesítőjére”. Módszere a személyre szóló figyelem és a minden diákjának kijáró tisztelet – így aztán a katedrán, a boncteremben és a mikroszkóp mellett is minden pillanatban száz százalékot nyújtó és követelő professzort nem egyszerű pótolni.

Módszerének része az állandó szemléltetés is. Órái előtt már jóval korábban az előadóban volt, hogy legyen elég ideje előkészíteni kísérleteit, rejtvényeit. A szívbillentyűk működésének megértéséhez például egy közönséges krumplit hordott a táskájában. A zsebes billentyűk a szívben úgy csattannak egymásnak, mint a Mercedes-logóban lévő vonalak, 120 fokban találkoznak, csakhogy a szívben ez a körcikkely alakú íves billentyű sosem képes pontosan zárni – ahhoz, hogy ezt meg lehessen érteni, bicskával a hallgatók előtt vágja szét a krumplit és a záródást radír meg ceruza segítségével szemlélteti.

„Szikra van benne a katedrán, lelkesedését, az anatómia iránti szenvedélyét képes átragasztani”, mondja egyik diákja, és amíg beszélünk, folyton az udvart kémleli: talán megérkezik a professzor, s válthatnak néhány szót. Oktató, tanító, kutató elme, akinek az ember a legfontosabb – mondja az immár egykori tanítvány, aki szerint a leglényegesebb, amit megtanult tőle: az a nagy-nagy alázat, amivel a professzor viszonyul az emberek és eszmék iránt.

„Az anatómia kívülről riasztó tudománynak tűnhet, de az a tökéletes rend, ami az emberi szervezetben uralkodik, lenyűgöz. Az idegrendszer, amelynek kutatásával évtizedeket töltöttem, fantasztikusan felépített rendszer, az egyes elemek össze vannak kapcsolva egymással, s hihetetlen bonyolult kapcsolatokban jelenik meg az idegrendszer működése”, magyarázta Réthelyi a sajtónak adott első nyilatkozataiban a szakmájához fűződő vonzalmát.

Gyerekkorát és pécsi egyetemi éveit leszámítva szinte egész életét a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetében töltötte. Szentágothai János professzor figyelt fel Pécsett az éleseszű orvostanhallgatóra, s a szigoráról és tudásáról híres mester magával hozta Budapestre. Diploma után Szentágothai intézetében maradt, előbb a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Anatómiai Intézetének gyakornoka, majd tanársegédje, később adjunktusa lett. Időközben egykori tanára, munkahelyi főnöke egyik lányának udvarolt, s feleségül is vette.

A rossz nyelvek szerint ebből fakadt a fiatal, jóképű tudósjelölt könnyű útja a tudományos karrierhez. Valójában apósa már az eljegyzés pillanatában közölte: a jövőben ne számítson arra, hogy mint volt tanítványát menedzseli. Réthelyi ezután a családi összefonódások gyanúját is kerülve az egyetem egy másik anatómiai intézetébe ment át. A rendszerváltás évében néhány hónapig félállásban a szakminisztérium főosztályvezetőjeként ismerkedik a kormányzati munkával.

Az első szabad rektorválasztás hozza vissza végleg az egyetem falai közé. Két egymással versengő erős jelölt mellett végül ő, a harmadik lett a befutó. Esélyesebb vetélytársainak személye megosztotta szavazókat, ő viszont mindkét tábor számára elfogadható volt. „Rektorként annyira sikeres lett, hogy még egy ciklust ráhúzhatott”, emlékezik a kari tanács egykori tagja a választásra. „Aki itt egymás után képes lehúzni két rektori ciklust, azt a miniszteri bársonyszékben sem lehet majd könnyen zavarba hozni”, így reagál ugyanő azokra a félelmekre, amelyek szerint szabad-e egy hetvenkét éves professzorra ekkora tárcát bízni. Bírja-e majd fizikailag az öt nagy terület öszszeolvasztásából létrejött kisebbfajta kormány működtetését a kormányon belül? S ha a szervezettel talán el is bír, marad-e ereje az államtitkáraival szemben, illetve a kormányüléseken valamennyi terület érdekeit megfelelő módon képviselni?

Az egyetemek belső, demokratikus egyeztető mechanizmusain nagy stratégák buknak el, de Réthelyi ebben sem volt sikertelen. A rektor munkájának legfontosabb eleme a legkülönbözőbb érdekek közötti egyensúly- és konszenzusteremtés. „Ha a professzor egyeztetőként jó volt, kudarc a kormányzatban sem érheti”, gondolják róla, hozzátéve: Réthelyi professzor a kudarcot állítólag nagyon nehezen viseli. Munkájában, élete szervezésében szisztematikus, rendszerező. Rá cseppet sem jellemző „a professzorok szórakozottsága”. Épp ellenkezőleg, mint a jó krónikás, mindent feljegyez, és igyekszik valamennyi apróságot napló formában rendezni. Magánéletéről is vezet naplót.

„Az ember Réthelyi elé öntheti akár az őskáoszt is, kicsit tűnődik, és rögtön látja, hogy hol vannak a csatlakozási pontok, hol a hierarchia, miből, mi következik”, mondja egyik volt munkatársa.

Viszont nem a konfliktusok embere: soha nem élezi a problémákat, igyekszik mindenre megtalálni környezetében a megfelelő embert, a megfelelő helyzetet. Ha ez megvan, akkor elégedett, mert hisz abban, hogy az értelmes, jól szervezett kapcsolatokban a dolgok maguktól is működnek. A konfliktusok szereplői közt azt a közös szempontot keresi, amit valamennyien el tudnak fogadni. Ha kell, addig egyszerűsíti a kérdést, amíg az áldatlan vitákat elrendezi. Igazgatóként, rektorként is mindig így talált egyensúlyt, de ha kell, tud határozott álláspontot képviselni.

Rektori ideje alatt demokratizálta, modernizálta az egyetem szervezetét, majd 1995-ben visszavonult. „Innovációban jó az egyetem, de a szervezetfejlesztésben sikertelen.” Talán épp ezt közvélekedést akarta cáfolni, amikor még rektor korában megalapította a SOTE és a Világbank együttműködésével létrehozott Menedzserképző Központot, amelynek néhány évre az igazgatója is lett. Több tíz éve vezeti a Szentágothai Jánosról elnevezett Idegtudományi Intézet doktori iskoláját. Gerincvelőkutatásai és eredményei alapján nemzetközileg is jegyzett tudós. Több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője, de írt apósával közösen anatómiakönyvet is, munkáit magyar és angol nyelven adja közre.

Munkatársai a miniszteri poszt elvállalását azzal magyarázzák, hogy kihívást érez a nehéz, sok szakterületet átfogó tárca vezetésében. Fiatalos érdeklődést keltett benne a feladat, nagyon jó kedéllyel, és tartással indul neki, makacsul hiszi: jót tehet.

Réthelyi Miklós