Mátét másodikos korában a tanítónője meg akarta buktatni, mert matematikából elég gyatrán állt. Szülei azonban úgy gondolták, nem tenne jót neki az évismétlés, így nem egyeztek bele. A tanítónő nem erősködött, Máté továbbléphetett: most ötödikes. Kitűnő tanuló nem lett belőle, de most jó közepesre teljesít az iskolában. Egy kőbányai kislányt szintén meg akartak buktatni: őt még az első osztályban. Szülei korábban nem hordták rendszeresen óvodába, az iskolában pedig nem hagyták bent a napköziben. A kislány szókincse csekély volt, még a ceruzát sem tudta rendesen megfogni. Az édesanyja azonban csak hosszas huzavona után ment bele a pedagógus által javasolt évismétlésbe, majd a következő tanév októberében ki is vette az iskolából a lányát. A jövőben Mátét minden további nélkül meg lehetne buktatni, a kislányt viszont nem.

A Magyar Bálint minisztersége idején, 2004 szeptemberében bevezetett gyakorlatot, amely szerint alsó tagozatban csak szülői beleegyezéssel lehet évismétlésre kötelezni egy diákot, Hoffmann Rózsa KDNP-s politikus pénteken benyújtott törvénymódosítási javaslata ugyanis megszüntetné. A Nemzeti Erőforrások Minisztériumában az oktatási területet a jövőben jó eséllyel államtitkárként irányító képviselő javaslata értelmében első osztályban csak a túl sok hiányzás miatt lehetne buktatni, felsőbb évfolyamokra viszont csak akkor léphet a tanuló, ha a tanulmányi követelményeket teljesítette. Magyarul: nem lesz szükség a buktatáshoz a szülői beleegyezésre.

Hoffmann Rózsa visszaállítaná az osztályzást is. Javaslata szerint a második osztály félévéig még szövegesen kellene értékelni a diákokat, utána azonban ez már csak lehetőség volna az osztályzás mellett. (A szintén 2004-ben bevezetett szabályozás szerint a negyedik osztály félévéig szövegesen kell értékelni a diákokat.)

A módosítások már a következő tanévtől, vagyis szeptembertől életbe lépnének. Hoffmann Rózsa indoklásában a szakmai-társadalmi ellenállásra hivatkozik. Az évismétlés szülői beleegyezéshez kötése szerinte „kétségbe vonja a pedagógus szakmai hitelét, nehezíti az iskolai munkát, következmények nélkül hagyja a kötelességmulasztást”. A kizárólagos szöveges értékelés pedig „idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, és nem ad választ a tanulók és szülők jogos kérdésére, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz, illetve a többiekéhez”. „Az előre megadott sablonok szerinti minősítés pedig értékelésiönértékelési zavarokhoz vezetett, a szülőket elégtelenül tájékoztatta”.

A szöveges értékelés valóban nem úgy valósult meg a gyakorlatban, mint ahogy azt a jogalkotók elképzelték. A tanítók 80 százaléka ugyanis sablonszövegekkel dolgozik, saját megfogalmazások helyett a különféle kiadók aláhúzós füzeteit vagy leegyszerűsített, személytelen mondatpaneljeit használja. A köznyelvben csak a buktatás tilalmaként elhíresült szabályozás pedig a számok szintjén nem hozott nagy változást: az évismétlők száma ugyan csökkent, de ezzel egyidejűleg a diákoké is – az arányok csak minimálisan változtak.

A 2001–2002-es tanévben például az elsősök négy, a 2008–2009-es tanévben három százaléka volt évfolyamismétlő. Ugyanezekben az években az évfolyamismétlő negyedikesek aránya – ekkor lehet most először buktatni szülői engedély nélkül is – 1,5 illetve 1,6 százalék volt. Az adatokból az is kitűnik, hogy még mindig az első osztályt ismétlik a legtöbben, úgy háromezren, majd másodikban, harmadikban folyamatosan csökken a bukottak száma, negyedikben aztán kissé emelkedik.

Az országos készség- és képességmérések eredményei azonban javulást mutatnak. A negyedikes diákok alapkészségeinek fejlettségét 2003 óta 13 területen vizsgáló felmérés alapján az utóbbi években néhány százalékkal javult a diákok olvasási készségének kiépülése, az olvasási gyakorlás fejlődése, az elemi számolási készség gyakorlása, valamint az elemi gondolkodási képesség kiépülése. Az oktatási tárca tavaly ezt úgy értékelte, hogy a 2003-as törvénymódosítás komplex elemei – a szöveges értékelés, az évismétlés korlátozása, a kompetenciaalapú oktatás, a fejlesztőpedagógiai szemlélet megerősítése – jótékony hatással voltak a diákok képességeinek fejlődésére.

Halász Gábor oktatáskutató nem tartja meglepőnek, hogy „az inga most visszaleng”. – Nyilvánvaló – mondja –, hogy a szöveges értékelés szakmailag igényesebb értékelési forma, ám komolyabb felkészültséget igényel a tanároktól, emiatt elterjedése csak lassú folyamat lehet. Nem célszerű tehát kötelező jelleggel előírni, mint ahogyan a buktatás tilalmát sem, amely szintén egy szakmailag igényesebb oktatási formát tesz lehetővé, hiszen engedi, hogy a diákok a maguk ütemében fejlődjenek – mondja az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója, aki hangsúlyozta: az oktatási rendszer szereplői nem tudnak ezekhez az új szakmai módszerekhez egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni, akik pedig nincsenek rá felkészülve, ellenállnak.

Halász Gábor megjegyezte: a buktatás tilalmának eltörlése magában hordozza azt a sugallatot, hogy buktatni jó és hatékony nevelési eszköz. Szerinte viszont szakmailag igénytelen, ha azt mondjuk, „nem csináltad jól, ismételd meg”. A fejlett országok inkább abba az irányba próbálnak haladni, hogy az eltérő ütemben fejlődő diákokat integrálják, ennek pedig egyik hatékony eszköze, hogy nem buktatnak. Halász Gábor szerint az is jó volna, ha a szöveges értékelés kötelező jellegének eltörlésével egyidejűleg azt is erőteljesen kommunikálnák, hogy a szöveges értékelés szakmailag fejlettebb pedagógiai eszköz az osztályzásnál, és segítenék ennek minél szélesebb körű elterjesztését.

Ellenreformációról beszél a volt miniszter

Az oktatásra mért három csapásként értékeli Magyar Bálint volt oktatási miniszter Hoffmann Rózsa javaslatát. Szerinte az is kolákban mostantól értékelés helyett ismét címkézni, tanítás helyett pedig büntetni fognak, a neveléstől pedig elveszik az időt, hogy ismét teret adjanak a valós életben sokszor használhatatlan lexikális ismeretanyagok bebifláztatásának. (Hoffmann Rózsa megszüntetné a nem szakrendszerű oktatás kötelező voltát is a felső tagozatban.)

– Az oktatásban szimbolikusan is megkezdődött az ellenreformáció, amellyel az úri középosztály türelmetlenségét akarják kiszolgálni, és fölszámolnak minden olyan eszközt, amely méltányosabb és hatékonyabb oktatást tesz lehetővé a hátrányosabb helyzetűeknek – fogalmazott, hozzátéve: fölmentést adnak a pedagógusoknak az alól, hogy differenciált értékelést kelljen adni a diákokról, pedig az a pedagógus, aki nem képes pár mondatban jellemezni diákját, alkalmatlan a pályára. Szerinte az, amit alsó tagozatban egy diáknak tudnia kell, tanítási kérdés, nem pedig képességbéli, így ha egy gyereket meg kell buktatni, az a tanárt minősíti.