A választási adatok szerint az SZDSZ volt szavazóiért folytatott versenyt az LMP fölényesen megnyerte az MDF-fel szemben. Bár nem csak liberálisok szavaztak az ökopártra, de az szinte biztos, hogy nélkülük nem jutnak be a parlamentbe. Az LMP sokat köszönhet az SZDSZ gyors eltűnésének, és annak, hogy a liberális szavazók párt nélkül maradtak.

Azóta, gondolom, ott lebeg a stratégiai kérdés a párt vezetői előtt: mit tegyenek, ha egyszer az identitásuk egyáltalán nem, a programjuk is csak részben liberális, miközben a szavazóik közel fele biztosan az? A parlamentben a napi döntések közepette nem őrizhető meg sokáig az a jótékony homály, ami a párt politikai karakterét fedi. Ha pedig ezt az elmosottságot korábban azért lehetett érezni, mert ilyen karakter még nem alakult ki, hát a parlamenti politizálás kialakítja. Egyelőre úgy tűnik, ennek során az LMP azt a választ adja, hogy inkább eredeti, nem liberális identitását választja, mint a liberális szavazóit. A Heti Válasznak adott interjújában a párt frakcióvezetője szinte kikéri magának a liberális címkét (minden stigmák legrosszabbikát), és magyarázkodik, amiért a frakcióvezető-helyettesük magával a démoni Pető Ivánnal együtt szerepel egy liberális pódiumbeszélgetésen. Közölte gyorsan, hogy a szervezetüket többek között éppen Pető Iván ellenében (!) hozták létre. Amiben most nem is az otrombaság és az aránytévesztés az érdekes, nyilván nem lett más a magyar politika, hanem a stratégiai döntés. Lehet, hogy sokan elfordultak az SZDSZ-től, de ez nem jelenti azt, hogy egykori szavazóik a már nem létező liberális párt vagy éppen Pető Iván tét nélküli sértegetését jó néven veszik. Ahogy feltehetően nem értik, miért szavazza meg az általuk tavasszal támogatott párt a Jobbik trianoni vitanapját, miért énekel közös kórusban megint csak a Jobbik kezdeményezésére, miért változtatja meg a párt frakcióvezetője korábbi álláspontját a kettős állampolgársággal kapcsolatban, és egyáltalán miért simul hozzá oly látványosan a kormánypárti többséghez.

TGM szerint az LMP a Fidesz „kaffogó ölebe” lett. És valóban, mintha legjobb szívvel az MSZP ellenzéke szerepet játszanák. Csakhogy a liberális szavazókat, azaz a saját szavazóik jó részét, feltehetően nem a gyenge és szétesett MSZP érdekli. Hanem például a nemzetieskedésnek az az akadálytalan hömpölygése, amellyel szemben egyetlen parlamenti párt sem mer szót emelni. A nem éppen nacionalizmusukról híres zöldpártok hazai képviselője sem. Vagy ott az oktatási ellenreform és a büntetőpolitika szigorítása, ezek mind annak a kormányprogramnak a részei, amelyekről az LMP vezérszónoka kijelentette, hogy közelebb áll hozzájuk, mint az elődjéé.