„Fontos szempont, hogy a kampány ne nyúljon indokolatlanul hosszúra. A rövidebb kampány kisebb költséget is igényel a résztvevőktől.” Ez olvasható a választási eljárási törvény módosítására benyújtott, Kósa Lajos Fidesz-alelnök által jegyzett előterjesztésben. Ezért a politikus azt javasolja, hogy a jelenlegi hetvenkettő helyett csupán hatvan napig tartson a kampány. Eltörölné ugyanakkor a szavazás napját megelőző kampánycsendet, tehát a pártok és a jelöltek egészen szombat éjfélig folytathatnák a politikai marketinget. A tilalom így csak vasárnap nulla órától az urnazárásig tartana.

A lényeget ügyesen rejtő tervezet alaposabb elemzése és a hatályos törvénnyel való összevetése után más is kiderül: Kósa radikálisan – kevesebb mint a harmadára – csökkentené az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított időszakot. A kisebb szervezetek ezt igencsak barátságtalan lépésként értékelhetik, különösen annak fényében, hogy az önkormányzati választáson bizonyos esetekben a jelölt- és listaállításhoz szükséges kopogtatócédulák száma is lényegesen nagyobb lesz.

Tény: ha rövidebb a kampány, módosítani kell az egyes eljárási határidőket. A jelenlegi szabályok szerint például az értesítőket – és az ajánlószelvényeket – a szavazást megelőző 58. napig kell kézbesíteni. Ekkor kezdődhet meg az ajánlások gyűjtése is, és az egészen a választás előtti 23. napig, tehát öt héten keresztül tarthat. A javaslat szerint – miután a kampányidőszak hatvan napra rövidülne – az értesítőket a szavazás előtti 39. napig postáznák, jelöltet állítani azonban csak a 30. napig lehetne. Így a pártoknak és a jelölteknek a szelvényvadászatra csupán szűk tíz napja maradna.

„A jelöltajánlásra és a jelöltbejelentésre vonatkozó határidők igazodnak a lerövidített kampányidőszakhoz”, érvel ezzel kapcsolatban az előterjesztő. Csakhogy miközben a kampány tizenként nappal lenne rövidebb, az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított időt huszonöt nappal kurtítanák. Ezt választási szakértők szerint semmilyen technikai ok nem indokolja, hiszen az értesítőket ma is el tudják juttatni a jelenlegi szabályok által előírt két héten belül, amire a Kósa-féle javaslat három hetet adna.

A jelöltállítás kapcsán viszont kétségkívül gondot okozott, hogy az ajánlószelvényeket legkésőbb a szavazást megelőző 23. napig lehet leadni. Külföldön ugyanis egy héttel korábban tartják az első fordulót, és ha valamennyi jogorvoslati lehetőséget kihasználják, könynyen előfordulhat, hogy addig nem dől el, kiből lehet jelölt, kiből nem. Erre az egyik időközi választáson volt is példa.

A tervezet azonban erre mindjárt megoldást is kínál azzal, hogy a ma háromnapos jogorvoslati határidőket kétnaposra szűkítené, ebben az esetben pedig a jelöltállítás jelenlegi határideje is megfelelő. Vagyis: az ajánlási időszakot a mostani harmincötről csupán huszonhárom napra kellene csökkenteni. A tíz nap ugyanis rendkívül kevés, és ha a legutóbbi parlamentiválasztásoncsupánenynyi idő áll rendelkezésre, nem kizárt, hogy egy-két párttal kevesebb ül most a parlamentben, mert nem tudtak volna a listaállításhoz szükséges számú egyéni jelöltet indítani.

Már az őszi önkormányzati választásokat is az új szabályok szerint rendeznék. Az indulni kívánó szervezeteknek akkor azonban nemcsak az ajánlásra biztosított idő jelentős rövidítése jelenthet majd gondot, hanem az is, hogy az eddiginél több jelöltet kell állítaniuk, ha a tízezer főnél nagyobb városokban kompenzációs mandátumhoz szeretnének jutni: ehhez az egyéni körzetek negyede helyett a felében lesz szükség egyéni jelöltre. A megyei közgyűlési mandátumokért, illetve a fővárosi főpolgármesteri posztért versengő szervezeteknek pedig az induláshoz több kopogtatócédulát kell gyűjteniük. Az előbbi esetben a választásra jogosultak 0,3 százaléka helyett azok egy százalékának támogatására lesz szükség, míg Budapesten fél százalék helyett két százalék lesz az indulás feltétele. Ez ezt jelenti, hogy főpolgármester-jelölt csak az lehet, aki tíz nap alatt képes legalább 26 ezer cédulát összeszedni. Mostanáig nem egészen hétezer cédulát kellett összeszedni ehhez – 35 nap alatt.

A javaslat szigorítaná az önkormányzati választáson az igazolással szavazást: aki nem a lakóhelyén, hanem a tartózkodási helyén kíván voksolni, továbbra is megtehetné, de az ehhez szükséges igazolást csak személyesen kérhetné. Ez viszont egy 1991-es AB-határozat szerint alkotmányellenes. A testület akkor világosan leszögezte: az ilyen megjelenési kötelezettség „a választójog gyakorlását, s ezáltal lényeges tartalmát kényszerű ok nélkül, aránytalanul korlátozza”.